Marcika már igazi nagy fiú. Nem nevezném már kisbabának, bár még kisgyereknek se. Továbbra is tökéletes gyereknek tartom. Kiegyensúlyozott, kiszámítható és mosolygós. Mellette gyönyörű kis szőke herceg. Kicsit vékonyka, de Hédi után ezen nem csodálkozom.
Egy kis műszaki zseni. Imád minden elektromos kütyüt, mint anno a Domi. Telefont simán kezeli, Ildiéknél a hifit addig nyomkodja, míg zenét nem buherál rajta, rácuppan a gépre, ha eléri. Okos sok mindent megért. Pl. integess, gyere, hami, csücs... Beszédbe még van mit fejlődni. A nyári szavain túl nem sok mindent mond, de nem bánom, mert az Anya, Anya gyeje, még mindig lista első :) Mondja egyébként még csücs, pápá, ham, itt-ott, kéjek, kéj (kér), nem, meg amit éppen gyakran hall. Pl. az Ildi szerint őt is és a Blankát is mondja, saját módon. Nekem úgy tűnik, hogy a Hédi nevét is megtanulta, de az valahogy nem olyan egyértelmű. Hétvégén, hogy Kanizsán voltunk, mondta papa, mama, apa. Az ember után továbbra is ismétel.
Rombol. Hédivel nagyon nehéz játszani. Ha építünk valamit, lerombolja. Természetesen mindig ott akar lenni, ahol mi. Be akar szállni mindenbe, de még nem olyan ügyes, nem azt csinálja, amit kellene. Ez probléma akkor is, amikor a Hédi és a Domi játszik. Szegény Marci olyankor mindig "bántalmazva van" (pl. fellökik), közbe kiabálnak vele. Most már legalább stabilan ül, ha időbe észre vesszük, hogy gond van, talán megússza a felborulást. Szerencsére nem egy érzékeny gyerek, bírja a strapát. Nem sír, csak ha komoly fájdalom éri. No, meg ha eltűnünk a szeme elől, vagy azt akarja, hogy felvegyük.
Nagyon igényli a testközelséget. Sokat van kézbe, de ha játszik, akkor is szeret az ember ölébe csüccsenni. Ha nem vagyok ott, akkor más is megteszi, de alapvetően azért szerencsére anya az első. Közel se olyan elutasító, mint a Hédi volt. Kisebb korában, és szerintem sokszor most is Hédi csak engem fogad(ott) el, Marci tényleg jól elvan mással is, aminek Apa nagyon örül. Látványosan kötődik hozzá is.
Mászva közlekedik. De nagyon sokat van két lábon, persze csak kapaszkodva. Ha van valami amit fogjon, oldalazva gyorsan, sokat lépked. A járástól még nagyon messze van. Kapott egy járássegítőt, amit imád. De látszik rajta, hogy főleg a kezével tartja magát, a lábait meg csak húzza utána, hogy el ne essen. Szívesen tologat minden mást is, amit tud, hogy fejlessze a járását pl. székeket, oroszlán íves játékát. Azért járatni nem engedem még, és a járássegítőt se vagyok hajlandó forgatni, pl. ha nekiütközik valaminek, ezzel se támogatom. Mivel okos gyerek, megoldotta ezt is. Addig rángatja, amíg elfordul vagy másik oldalról tolja :)
Szereti a mondókázást, de igazán csak azokat, ahol neki is van "feladata", azaz csip-csip csókázni , süti-süti pogácsát, lovagoltatókat Sima út, sima útba neki is a kátyú a nagy kedvenc. Mondja is, hogy kááá és löki magát hátra. Szereti a zenét és táncol is. Vagy a felsőtestét dönti jobbra balra hullámzó mozgással vagy rugózik. Iszonyat aranyos. Megörökíteni nem igen tudtam még, mert különleges pillanatokba mutatja csak be tudását. Pedig teljesen máshogy ropja, mint anno Hédi.
Nagyon erős akarata lett neki is, és nagyon akaratos tud lenni. Ha megkaparint valami játékot, és Hédinek is az kell, kiabál és elfordul :) Itt megint nehéz dolgom van, mert Hédire mindig rászólok, hogy kérje el tőle, de Marcika persze nem adja. Azt viszont még se engedhetem, hogy mindig elvegyenek tőle mindent. Pedig látszik, hogy a nagyok mellette ő is ezt sajátította el, és ugyanazt alkalmazza a Blankánál. Simán kiveszi a játékokat a kezéből. Blankát sokszor próbálja szeretgetni, simogatni, puszilni, persze nem túl finoman, és Blanka így nem is igen örül neki. Pedig sokszor látom, hogy tényleg csak kedveskedésből megy oda hozzá, és mégis fájdalmat okoz a Blankusnak pl. fellöki.
Nagyon látszik rajta, ha álmos. Szemét dörgöli, nyűgős, gyakran harap :( Legegyszerűbb altatási módja, ha kivisszük a friss levegőre babakocsival. Ha tényleg fáradt, pillanatok alatt elalszik. És képes akár két órát is átaludni. Napi kétszer alszik nappal és viszonylag korán fekszik/feküdne este. Persze este sokszor felkel, hogy megtöltse a pocakját.
Etetése nehéz, pedig mióta Ildihez jár (október eleje) leszoktunk a nappali szopiról és már csak este és éjjel kap anyatejet. Persze nappal iszonyú keveset eszik, kivéve a nagy kedvencekből: pizza, édesség. Főzelékkel viszont hadilábon állunk. Nagyon ki kell éheztetni, hogy megegye. Régen sokkal jobb evő volt, egy evésre megevett annyit, mint amennyit most 1 nap alatt beleerőltetek. Amennyire kisétkű, olyan jószívű. Még mindig megosztja még a legjobb falatokat is az emberrel (pl. megcsócsált kekszét, az ember szájába próbálja rakni :)
Sajnos még mindig mindent megrág, szájába vesz. Így semmi nincs biztonságban, meg sajnos ő sem, mert mindig mindenhol van valami apró dolog, ami nem éppen a szájába való.
Imádja a kis "kuckókat", kedvenc helye a fürdőszobába a szekrény (még nincs rajta a mosdó), de minden sarkot és búvóhelyet kipróbál. Ő is nagyon szeret az asztal lábánál tornázni, a rúdon átlépkedni.
Egyre inkább igényli az olvasást. Eddig csak lapozgatta a könyveket, de most már figyeli, mit mondok a képekről, mit mutatok. És néha kérésre meg is mutatja, hogy hol a cica. Vagy simogatja a kislány, bocit :) A normál papír könyvek még veszélyben vannak tőle, ahogy lapozgatni próbálja, elszakadnak a lapok, sajnos ezt Hédi mesekönyvei sínylették meg. :(
