Keresztelő

Április 24-én (húsvét vasárnap) volt a nagy nap, Marci és Blanka keresztelője, 11.30-kor a nagykanizsai Jézus Szíve Templomban. Sajnos a keresztelésből nem sokat láttunk, ugyanis egyszerre több kisbabát is keresztelt a pap, és a fotózó családtagok elállták a kilátást. Nem is volt olyan családias a hangulat, mint Hédi és Domi keresztelőjén. Krisztián magasságát mi is kihasználtuk, így legalább a fotókban utólag gyönyörködhetünk. Köszönet érte:) A két kis ünnepelt jól viselte a ceremóniát, Blanka aludt, legalábbis nem sírt, Marci pedig a mellette levő kisgyerekkel haverkodott, majd megpróbálta megfogni, elérni a gyertya végét.



Hédi és Domi pedig elszaladgált a padsorok között és a lépcsőkön. Az ünnepi ebédet az Oázis apartmanban fogyasztottuk el, ahol elég nagy tér van ahhoz, hogy ennyien is kényelmesen elférjünk. Hédi és Domi hamar feltalálta magát, Jocó papa által szépen rendberakott halastavat egyből teledobálták kavicsokkal… majd megtalálták a húsvéti dísztojásokat is az udvaron, amit persze szintén szétszedtek. A végén már egyik sem tudott rá válaszolni, hova is lettek azok a tojások…:) Domi elektromos kismotorját is kipróbálhatta Hédi, tanítgatni sem kellett, egyből ráérzett a vezetés ízére, még szlalomozott is. Jocó papa szerint neki lesz először jogosítványa a családban:) Blanka kézről-kézre járt, Marci a délután nagy részét egy lepedőn játszva töltötte, vagy szintén valakinek a kezéből nézelődött. Este pedig Fliszár atya látogatása után hazaindultunk, hogy még időben ágyba kerülhessenek a gyerkőcök.

Ovi ügy

Már sokszor meg akartam írni ezt a bejegyzést, de végül mindig elhalasztottam, hogy majd ha vége lesz az egész herce-hurcának, megírom a tapasztalataimat. De úgy látom, szeptemberig nem teszünk pontot ennek az ügynek a végére.

Mivel én mégis össze akarom gyűjteni a tényeket, amely talán segít a döntésbe, vagy a későbbiekben, megosztom eddigi élményeinket. Sajnos nem tündér mese, de talán happy end-del fejeződik be.

A tervem az volt, hogy szeptembertől a Hédi óvodába megy, Marci pedig az Ildihez. Hédi szerintem éppen elég nagy és ügyes a közösségi élethez, 5-6 órát könnyen el tud tölteni a többi gyerekkel, nélkülem. Talán én is kihúzom azt a pár órát. Marcit Ildi gondjaira bíznám, ő úgyis otthon van Blankával. És bár a szívem szakad meg, hogy lesz egy pót-anyukája, mert ne szépítsük a dolgokat, az Ildi az lenne, legalább abban a néhány órában, de biztosan tudom, hogy jó helyen lenne, és az Ildi foglalkozna is vele. Két gyerek nem 12 (mint a bölcsibe) és az Ildit legalább jól ismerem minden jó és rossz tulajdonságával együtt, nem kellene izgulnom, milyen gondozóhoz keveredünk. Köszönet érte, az Ildi is rábólintott az ötletemre.

És hogy mennyire nem jó döntés 1 évesen ezt tenni egy csöppséggel, azzal én is tisztába vagyok. De PhD nélkül, munkatapasztalat nélkül, két gyerekkel, sok évesen sehol nem alkalmaznának, ennek is tudatába vagyok. Vagy szeptemberbe visszamegyek, vagy soha nem lesz PhD-m. Mert egy PhD-s hivatalosan 2 évet passziválhat, most is már külön engedéllyel vagyok otthon, és 6 éven belül el kell indítani a doktori fokozatszerzést. Értem az okát. Elavul a téma, amin dolgoztam, publikálni se lehet, Bélának is kéne egy ember. Szóval szeptembertől vagy visszamegyek az egyetemre, vagy bukom a PhD-t és hosszútávon még rosszabbul járunk, mert még jobban beszűkül számomra a munkahelyi piac. Rosszabb munkát kapok, nem kapok 6 órás állást, inkább 10 órásat, hosszútávon még kevesebbet lehetek a gyerekekkel, mintha még 1-2 évet otthon maradnék.

Bár az elgondolásom tökéletes volt, jöttek a buktatók.

1. Első látogatásunk az egyetemi (még töbB MEsét-Műegyetemi Dolgozók és Hallgatók Gyermekeiért Alapítvány Bölcsödéje, Óvodája) bölcsibe, oviba vezetett. "De jó, hogy a műegyetemnek van bölcsije és ovija is, bár a kutya fáját áthelyezték az egyetemtől negyed óra távolságra, de sebaj így is szuper lesz nekünk." Szóval az elején így gondoltam. Aztán szépen kiderült, hogy hiába leszek aktív PhD hallgató az egyetemen, és hiába félállásba tanársegéd az egyetemen a férjem, egyikünk se számít teljes értékű dolgozónak. Akkor kiknek van ez a nyamvadt hely, és miért ez az elnevezés?! Mint külsős persze van férőhely a Hédinek a bölcsödébe, ha kell októbertől a Marcinak is. De tudja anyuka az árainkat? Nem, nem tudtam. 65.000+kaja/1 gyerek, 100.000+kaja/2 gyerek. Nyáron nem megy 2 hónapot a gyerek, nem baj, attól még ki kell fizetni az alapdíjat. Ha csak 4 órát van naponta, akkor is teljes díj. Hogy milyen volt belülről? Mondjuk elment. Kicsi termek, ahol esznek, alszanak, játszanak a gyerekek, kevés játék. A mosdók raktárból lettek kialakítva, a kivitelezés hagy némi kívánnivalót. Nem túl nagy udvar, de állítólag legalább sokat vannak levegőn. Gondozók kedvesek. Szóval a hely épphogy csak átment. Márpedig ennyi pénzért jobbat is kaphat az ember.

2. Don't worry. Ott vannak az állami óvodák. Igaz, akkor az Ildinél marad sokáig a Marci (az állami bölcsibe 1-1,5 év a várólista) és hova rakjuk őket, ha beteg a 4 gyerekből (Hédi, Marci, Domi, Blanka) akármelyik, de ez már csak részlet kérdés. Megoldjuk. Az állami ovik biztosan ingyenesek. És 2,5 éves korától elvileg be kell, hogy vegyék a gyereket. Ez az új jogszabály, vagy nem?! Szépen kinéztem sok-sok ovit. Van a kerületben bőven.

Elmentünk az első nyílt napra. Bükköny óvoda. Már régóta kinéztem. Közel van. Két helyen van épülete. Az egyikbe vegyes korcsoportok, másikba kor szerinti csoportok. Egyik közel, másik még közelebb van. Szép fa berendezés, modern játékok, elfogadható méretű kert. "Gondozók?" "Még nem tudjuk, mert 8-an mentek el nyugdíjba és még nincsen meghirdetve a helyük." Nem baj. A kezdők még lelkesek. És hogy zajlik a felvétel?! Október 1 előtt született gyerekek kerülnek be elsősorban. Körzeti, Budapesti, vidéki. És mi van velünk decemberiekkel? Talán ha marad szabad hely, esélye 0, akkor felvehetik őket. De gyakorlatilag csak akkor mehetnek, amikor betöltötték a három éves kort. Várólista nincs. Hívogassam majd őket, hátha valaki elköltözik. Azért gyorsan elmentünk ma lakcímkártyát cserélni (az új házba átjelentkeztem), hogy ide tartozzunk. Mert bár a régi és az új lakhelyünk között 2 utca a távolság, a körzeti óvoda között 3 megálló.

Elmentünk a második nyílt napra. Fürkész óvoda (munkahely szerint illetékes, Körtér közelében). Képen szörnyen néz ki, és nehezen találtuk meg először az óvodát, majd a nyílt napot, de eddig a legjobb mégis ez a hely. Nagy szobák, külön étkező rész, WC-k előtt mesés függöny, sok-sok játék, kedves gondozók, hatalmas udvar. Szóval tökéletes. De itt is a sorrend az előző, azaz körzetben lakók elsősorban, illetve a max. szeptemberbe 3 évesek. Tavaly kétszeres túljelentkezés volt. Persze jelentkezzen be anyuka, de ne élje bele nagyon magát. Próbálom fejtegetni neki, de muszáj visszamennem az egyetemre, a bölcsibe sincs hely bla-bla-bla. Tudom, tudom, de idén nem is az óvoda dönt a felvételről, hanem az önkormányzat. Egységes rendszer. Hozzájuk kell menni a panasszal.

Azt hiszem ezek után feladtam az állami óvodát. Bejelentkezünk, talán mégis sikerül, de nem fog sokként érni a visszautasítás. Láttunk ilyet is. 3 nap volt egy kis programunk (nyílt napok). Hédi nagyon élvezte mindig az új helyet. Rögtön belevetette magát a játékba. Persze külön a többiektől. Remélem nem lesz olyan antiszociális, mint én. De egyenlőre még nincs is hol barátokat szereznie :( Marci mindig alvásból lett felkeltve, de ő is hősiesen bírta a cibálást.

Hogyan tovább? Még vannak ötleteim :)

3. Egyházi fenntartású (katolikus) ovik. Igaz az egyik helyről még válaszra se méltattak (Don Bosco), a másikba pedig márciusba kellett volna kitölteni egy eléggé családi életbe vájkáló kérdőívet, azaz jelentkezési lap félét, amit persze nem tettünk meg, mert azt se tudtuk, hogy lesz Szent Benedek óvoda.

4. Magán ovik, bölcsik, családi napközik. Ami persze manapság jó üzlet és folyamatosan újabb és újabb ilyen jellegű intézményt hoznak létre. Az én listámon is már négy szerepel. De ezek közül is van olyan, amit most építenek át családi házból, de itt van a szomszédunkba (Egérkirály óvoda), van ami olcsóbb, ezért szintén várólistás (Manócska Játszókuckó Bölcsőde), van ami az egyetem mellett van és nagyon jó programokat szerveznek a gyerekeknek (Budai Miniovi és Játszoda), van ahova a Marcit is beadhatnám 1-1 napra, ha pl. az Ildinek olyan elfoglaltsága van (Mesefalva Családi napköz). De hogy melyik a legjobb, azt nem tudom. Mik legyenek a legfontosabb szempontok, mi alapján válasszak, nehéz. Ha nagyon kell, végül is az ösztöndíjamból kijön.

5. Ami számunkra a legkényelmesebb lenne, de a végtelenségig nem kivitelezhető. Ha a Lindát "alkalmaznánk", mint bébiszitter. Ő biztos jól kijönne a gyerekekkel, Hédire már nem egyszer vigyázott, 100 %-osan megbízunk benne és nagyon szereti a Babócákat. Nem kellene a gyerekeket sehova se hordani. Ha egyszer tovább kell bent maradnom, nem gond. És ha elkészül az új ház, még emberi körülményeket is tudunk biztosítani számára. Linda is csinálna valamit, amíg nem talál munkát, mert természetesen a legfontosabb, hogy legyen valami jó munkája. Azért hátránya is van, Hédi továbbra se lenne gyerektársaságba. Persze amikor ezt kigondoltam, még nem tudtam, hogy decemberbe se veszik be a Hédit oviba, mert ott sincs hely. Hihetetlen, de tényleg igaz, hogy a XI. kerületben még a bölcsőde és az óvoda is elérhetetlen.

Folyt. köv.

Duplo mánia

Még mindig fenntartom, hogy megérte megvenni ezt a hatalmas mennyiségű duplot. Bármit meg lehet belőle építeni, nem a kockák száma, hanem az ember fantáziája szabhat csak határt. Ebben az esetben a játék mennyisége, szerintem előnyös. Rengeteget játszik vele a Hédi. Szerepjátékozik, alkot, és hosszú időre leköti vele magát. Ami jó benne, hogy még mi is élvezzük a játékot. Nem az van bennünk, hogy jaj, már megint ezt hozod. Hanem legalább olyan elmélyülten építjük a tornyost házat buggy jumpinggal, hintával, tetőkerttel, tanyát, állatkertet, alagutat, amit éppen kitörpölünk. Közbe új fogalmakat tanul meg a Hédi, mint pl. csigalépcső, haver, ikrek, barlang...

És elkezdünk a biológia órára is gyúrni. Jó tudom, előbb az ovi jön, de nagy hiányosságot véltünk felfedezni nála az állatok világáról. Nem kis teljesítmény felismerni őket, tudni a nevüket, meg hogy mit mondanak. Ezzel tisztába vagyok. De úgy érzem itt az ideje a táplálkozásukról is némi ismeretet átadni. Nem tehetek róla, de nehezen tudom elfogadni a banánt rágcsáló oroszlán képét. Sajnos Hédi meg nehezen tudja elfogadni, hogy az oroszlán a húsit szereti, a zsiráf viszont nem. És ehhez kapcsolódik ismét egy aranyos történet. Legalábbis számomra az.

Éppen az állatokat etettük. A húsit, répát, banánt próbáltam kiosztani az állatok között, azaz a Hédinek megtanítani, ki melyiket szereti. Közbe eltűnt a banán. Kérdeztem a Hédit, hol a banán. Hédi teljes természetességgel közölte velem: "Biztos az oroszlán megette." :D

Kopaszi-gát

Az utóbbi időben, nem csak a blog-írást hanyagoltam el, de a gyerekeim fotózását is. Annyira lefoglalt az ovik kiválasztás, hezitálás, hogy megéri-e a Marcit 1 évesen "elhagyni" a talán Phd miatt, mikor nem pályázom nagy karrierre, csupán minél több időre, amit majd a gyerekeimmel tölthetek. Rengeteg időm elment a jövendő otthonunk rendezgetésével. Katalógusokat néztem, vasalatok keresgéltem, konyhabútor terveztem, munkásokkal beszéltem és azt hiszem a végtelenségig sorolhatnám, hol máshol járt az eszem. De múlt héten szembesültem vele, hogy az elmúlt időben, alig készült fénykép a kicsi fiamról. Pedig ő még milyen gyorsan változik, és mennyit ügyesedik. Már forog, úgy igazából. Annyira, hogy már nem lehet ott hagyni az ágyon, mert pillanatok alatt végiggurul rajta. A kúszástól is csak egy hajszál választja el.

De vasárnap végetvetettem mindennek és kimentünk a természetbe, nem csak a játszótérre/házhoz. Pontosabban a Kopaszi-gáthoz, ami rendkívül közel van hozzánk, és mégis olyan ritkán megyünk ki. Pedig nagyon jó hely. No és ott belevetettem magam a fényképezésbe, ismét elkapott a láz, minden pillanatot megörökíteni.

És akkor lássuk a végeredményt:

Marci almát eszik! Nagy szó, mert pépesítve nem lehet megetetni vele. Itt kinézte a számból, kapott egy darabot és lám jóízűen csócsált hosszú-hosszú ideig.

Marci hernyómozgással próbálta elérni a homokot. A fenék emelése már jó jel a mászás felé.

Közben egy kis pihenő.

Melyik finomabb a madzag vagy az alma?! Mindent ki kell próbálni.

Boldog manó, amit egyébként a Domi látványa váltott ki.

Hédi nagyon élvezte a homokos partot és a vizet.

Gondolhatjátok, otthon mi jött ki belőle.

Apja lánya.

Két órás késéssel, de a Domiék is megérkeztek.

Már most szeretik egymást.

Próbálkoztunk egy össz aprónépi képet is összehozni, ekkora sikerrel...

Építkezés

3 év után elkezdődött valami a háznál. Bár nem teljesen a tervek szerint alakultak a dolgok, mi így is nagyon szerencsések vagyunk és belátható időn belül lesz egy álomházunk :) A házba néhány hete megkezdődtek a bontási munkálatok, így már teljesen lakhatatlan, de talán előbb fel lesz újítva, minthogy a panelből el kell menekülnünk. Hédi is érti már, hogy készül ott valami. És azt is, hogy neki is lesz szobája. Mivel a panelba a mostani felállás az, hogy a nagyszoba az alvószobánk, ahol 4-en alszunk, és a pici szoba a dolgozó szoba, ahol mi az esténket töltjük a Tibivel, már ha van esténk, és nem alszok el altatás közbe :D Filmet nézünk, Tibi dolgozik, vagy csak versenyt futunk ki üljön a gép elé :)

És az egész amiért leírtam, hogy a Hédi már a szobák színét tervezgeti. Én a berendezést, a Hédi meg a falat színét :) Jól kifundálta már az egészet. Egyik nap előadta a végeredményt.

Az ő szobája jelenlegi állás szerint barna lesz, ez elég állandó, szerencsére a feketéről le sikerült beszélnem, de még van néhány hónapom ezt a nézetét is megváltoztatnom. Domié kék, Marcié piros, Anyáé sárga, Apáé zöld. Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy kinek, melyik helységet osztotta. Kié lesz a konyha? Kié a nappali? :) Mert hiába álomház, én a Tibivel egy szobát kívántam elfoglalni a házban, igaz a legnagyobbat és a gyerekeket is egy szobába akartam egyenlőre elhelyezni, hogy maradjon egy szabad szoba, ha netán hozzánk téved valaki. Arra nem is gondoltam, hogy a Dominak is külön szobát kellene kialakítani :) Én mindig mondom, hogy már most kinőttem az új házat, de ezek szerint a Hédi is :D

Hédi a nap hőse

Már egy ideje rossz érzéssel töltött el, az a gondolat, hogy egyedül kell vinnem a két gyereket orvoshoz (ez eddig általános), ráadásul Hédit fogják megbökni, nem Marcit. Hédit ismerve max. fokozatú sziréna bekapcsolására és teljes önkívületi állapotra számítottam.

Úgy volt, hogy Hédi 6 éves koráig nem kell több védőoltást kapnia. Gondolhatjátok, hogy örültem neki. Aztán télen a doki előhozakodott az influenza elleni oltással. De szerencsére végül nemcsak az oltást, de az influenzát is megúsztuk. Ilyenkor örülök, hogy nem kínoztam feleslegesen a gyereket. 1 hónapja felvetettem az ovi kérdést a dokinál, majd erről talán részletesebben is írok. Doki egyből előállt még néhány alternatív oltással, amit eddig feleslegesnek vélt, de közösségbe elkaphatja a Hédi, a betegségnek pedig súlyos szövődménye is lehet. Arról nem beszélve, hogy a Marcira nem kis veszélyt rejthet. A bárányhimlőt kapásból kilőttem. Nekem jó élményeim vannak ezzel a betegséggel kapcsolatban, és bízom benne, hogy nem a Hédi lesz, akinél mégis valami komoly bajt okoz, illetve a Marci is elég nagy lesz hozzá, hogy átessen rajta. De a meningococcus nem olyan közismert, a gennyes agyhártyagyulladás pedig még rémisztően is hangzik. Ritka betegség, de ha felüti valahol a fejét hamar terjed. Ennek tényleg komoly szövődménye lehet, főleg 2 éves kor alatt. Régebben beszéltem erről valami kapcsán anyuval, és ő is azt javasolta, ha a Hédit közösségbe viszem, azaz bölcsibe, oltassam be. Úgyh. végülis rábólintottam. Most eljött a nagy nap, azaz a beadatás.

Az orvosnál nyilván a Marcival kezdtem. Gondoltam Marcin hamar túlesünk, aztán, ha a Hédi kiborul, tudok vele foglalkozni. Marci 6230 g és 68,5 cm, foga nincs. Kezd lassulni a növekedés üteme, de a doki úgy nyilatkozott: kicsit vékony, de jól néz ki :) Illetve "még mindig milyen vidáman néz a nagyvilágra". Aztán megpaskolta a Marci popsiját, aki erre az inzultálásra elpityeredett :) Persze hamar megbékélt.

Aztán jött a Hédi. Megkapta az óvoda-érettségről a papírt. Bár a szobatisztaság még nem az igazi, de még van rá legalább fél évünk. Jött az oltás. Itthon már azért mondta, hogy nem kell a doktor bácsihoz menni, aztán akarok a doktor bácsihoz menni... Kicsit félve, de némán tűrte az előkészületeket. Én fogtam le a kezét, védőnő takarta a szemét, doki pedig pikk-pakk bebökte a tűt. Csak a bökés alatt sírt, és tényleg csak egy picit. Derekasan bevallom, én se tűrtem volna jobban. Aztán kapott egy micimackós fájdalomcsillapítós tapaszt. Ami teljesen elmulasztotta a fájdalmát. És már roboghattunk is a játszótér felé, ahol már meg se tudta pontosan mutatni, hol "nem is fáj" neki :) Úgyh. egyhangú szavazással megérdemli a nap hőse címet! :)

Állatkert

Hétvégén anyuék ismét feljöttek Pestre egyet unokázni.

Szombati programon nem kellett sokat a fejünket törni, már napok óta a Karcsival a Construmára készültem, ötleteket gyűjteni álmaim házához, de mindig elmaradt. Hol azért, mert kiderült, hogy aznap csak szakmia napok vannak, azaz szakemberek részére, hol azért mert a szakemberek, a mi kis kalyibánkat mérték fel. Marciákát magammal rángattam, hogy mindig kéznél legyen neki a tejcsárda.

Hédikét pedig Domika társaságába Ildire és Anyura bíztam. A lényeges dolgok megnézése után Tibi is odaért az építőipari kiállításra, de legalább ő is kipróbálhatta a kisvasutat, amiből a Kincsem Parkba lehetett gyönyörködni. Érdekes volt látni, hogyan is néz ki egy ilyen lóversenyes birodalom.

Vasárnap de. már-már rendszeresnek mondható programként Apu átjött a Domival, és Hédivel együtt lementek a csúszdás játszótérre. Hiába, még vasárnapi programnak is élmény az a játszótér. Marci ébredése után mi is utánuk eredtünk. Marci is élvezhette a jó időt, apuval virágot szedett. Sőt még a plédjén a fűbe is garázdálkodhatott. Megmutattam a lurkóknak, melyik ovit szemeltem ki a Hédinek. Kár volt, mert így az aprónép mindenáron az óvoda játszóterét akarta kipróbálni. Ebédre átmentünk az Ildiékhez. Majd órákon át tartó vita után eldőlt, mi lesz a program. Azaz hiába próbálták a fiúk (Apu, Tibi) megtéveszteni a gyerekeket holmi biciklizéssel, a lány vonal nyert, így állatkertbe mentünk.

Persze a sok vitatkozásba eltelt az idő és csak 2 órát töltöttünk az állatkertbe. Utólag éppen elég volt, ennyi gyerekkel. Hédinek kellett volna a du.-i alvás, nem volt jó éjszakánk, így nem is igazán tudta átadni magát az állatkerti érdekességeknek.

Legnagyobb élménye a majmok hamija volt. Nem a majom, hanem a kosztjuk. Hogy répát ettek a majmok, és nem volt mandarinjuk. Aztán a zsiráf, de csak azért, mert leköpte. Nem a zsiráf hibájából, hanem valami bunkó látogató benyúlkált hozzá, ő meg így reagált rá.

Az állatsimogatóba is sok időt töltöttek. Bár már nagyon felbátorodtak a Domival, és köveket dobáltak, sőt az egyik szerencsétlen áldozat hátát jól meg is pakolták vele. Tényleg békés jószágok vannak a simogatóba. Még Hédi is bátran etette őket. Még az elefánt hagyott egy halvány emlékképet Hédiben. Mondjuk a többi állatra maximum egy kis futópillantást vetett. Az állatkert játszótérről erővel kellett elrángatni őket, hogy azt a rövid időt már ne teljesen ott töltsük. A két kis csöpség: Marci & Blanka pedig szépen átaludta a sok izgalmas állatot. Szóval nem volt egy sikeres szabadidős tevékenység. Azért még egy próbát megér, optimista vagyok és bízom benne, hogy csak a körülmények miatt volt ilyen nehézkes az állatkerti kiruccanás.

Nyuszis

H: Karikázni akarok! (-azaz kirakózni.)
É: Melyikkel? A macissal?
H: Nem, a lepkéssel. (Tegnap Platformba jártunk, utána még gyorsan megvettük a húsvéti ajándékokat. Fel se merült bennem, hogy a Hédi megfigyeli, hogy mit veszünk, miközben a játékok rámolásával foglalatoskodott a boltba. Nemhogy még másnap is emlékezni fog rá...)
É: Azzal nem lehet, a nyuszi hozza majd.
H: Visszahozza, mert elvitte. :D