Hubus felmérés

Huba sokat fejlődött az elmúlt időben. Kúszik, próbál négykézlábra állni... De a jobb kezét továbbra is elhagyja, hátra feszíti. Nyúl vele, de ha tartjuk, gyakran hátul marad, nem hozza előre. A forgás is ritka, mint a fehér holló, és csak hasról hátra csinálja. Emiatt el akartam vinni szakemberhez. Mivel a Buborék Fejlesztőházban (ahova Marci jár), azt javasolták, hogy mindenképpen lássa Dévényes ember, elvittem egy másik Fejlesztőházba. Ennek ellenére mégse a Dévényes kolléga mérte fel... 

A vizsgálat ettől függetlenül alapos volt. De Huba mindent megcáfolt, amit ezen a napon mondtam. Többször hátról hasra is fordult. Szépen rakosgatta a játékot egyik kezéből a másikba stb. Amit itthon persze ismét nem produkál.

Nagyon tetszett neki a fekvő hinta. Jól kilengette a hölgy. Nekem már rémisztő is volt, de Huba láthatóan élvezte. A hölgy szerint pontosan azért, mert szüksége van rá a fejlődéshez.

A végeredmény, hogy tényleg a jobb felét elhagyja kicsit, de nem kórosan. Szerinte nem feszes az izma, nem ebből ered a féloldalasság. Sokkal inkább egy enyhe idegrendszeri fejletlensége van. Ezt a hintázás során a szemmozgásából állapította meg. Illetve, hogy a jobb kezét ökölbe szorítja szinte állandóan.

Kaptunk otthoni tornát. Illetve a jobb felét, főleg a kezét sokat kell cirógatni különböző anyagokkal (toll, selyem, fém stb.), ez stimulálja a  fejlődést. Illetve neki is előírták a sok-sok hintázást (minden irányba kilengjen). Ezek után Jézuskának muszáj hozni egyet.

Tornára hordani nem muszáj, de a kúszó-mászó alternatív tornát ajánlotta, hogy szakember is lássa Huba fejlődését.

Mosolyalbum 2015

Ismét fotósnál jártunk. Idén már másodszor. Sajnos nyáron nem volt időm erről sem bejegyzést írni, csak a képeket megosztani, de aki igazán kíváncsi volt rá, megtekinthette. 

Egy régi álmom volt, hogy újszülött profi képeim legyenek a csemetéimről. Mivel Pétert jól ismertük, és megfizethető, ezért ismét rá esett a választás. Persze mire eljutottunk hozzá, Huba már nem volt az az igazi ráncos újszülött,  azért készültek szívemhez közelálló képek. Tökéletesre sikerült az a kép, amikor kosárban fekszik, vagy mikor a nagyok a kocsiba tologatják, de Marci repülős képe se semmi, és Hédi gitáros mosolyát is imádom. Azért a profi ráncos képek még a vágyaim között szerepelnek, talán még megvalósulhat.

Most pedig a szokásos karácsonyi képek miatt jártunk nála, aminek elsődleges célja a 6 gyerek közös megörökítése volt. Sajnos nem jött össze. Huba és Marci már nyűgős volt, mire az Ildiék megérkeztek (előtte készültek a kiscsaládi képeink). Persze hat gyereket jó szögből, mosolyogva megörökíteni nehéz feladat, de azt gondolom nem lehetetlen. Szerintem itt a karácsonyi hajtásba már a fotós is belefáradt, ami szintén egy negatív tényező, ami hozzájárult, hogy idén csak két 'léc alatt elmegy' kategóriába eső kép született. Nyáron sokkal türelmesebb, összeszedettebb volt. Szóval eldöntöttem, hogy jövőre inkább lemondok a karácsonyi hangulatról, csak legyenek tökéletes sokgyerekes képeink is. Vagy megyek kétszer és nem leszek telhetetlen, egyszer legyen a kiscsaládról tökéletes kép, egyszer pedig a sok gyerekről.

A két fotózásról készült képet pedig itt megtekinthetitek:

Csubakka

Aki ismer, tudja, hogy Marcinak nem engedek játék fegyvert, harci eszközt (kreatívan helyettesíti egyéb tárggyal). Van egy habszivacs kardja (Hédi jelmezéhez kellett) és egy konfetti kilövő pisztolya, ezzel zárul is a kollekció. 

Szegény gyereknek (gyerekeknek) sanyarú a sorsa, mert még csak TV elé sem ülhet. Kivételesen havi szinten, vagy a nagyszülőknél megnézhetnek egy-egy mesét, de akkor is a békésebb természetűek közül választunk nekik.

Marci ismeretein ez mit sem változtat. Az oviban  olyan információ áradat van, hogy mindent tud többek között a Star wars-ról, angry birds-ről.

Ma reggel felvilágosítást tart nekem, nevezetesen Csubakkáról.

M: Csubakka egy Angry bird a Star wars-ból.

(Tescos hűségprogram kitalált mérges madarai - szerencsére mi ebből is kimaradtunk:))

Marci folytatja: 

M: A Csubakka különleges mert lézerkard és lézerfegyver van a fején és ezért nagyon jól tudja irányítani. A géppuskája mellett van vízipisztolya. De Anya abban nem víz van ám, hanem méreg!

- Marci közben öltözz is, mert nagyon mérges leszek.

- Még mindig csak mondja a magáét Csubakkáról.

És akkor felfigyelek egy mondatra.

- Csubakka olyan mérges, amilyen te leszel.

- :) Marci nem lenne jobb felöltözni, hogy ne kelljen mérgesnek lennem.

Erre azért elkezd öltözni.

A következő fél órában hallgatom tovább, hogy Csubakka miket csinál stb. Ezt már kicsit keveri az itthoni élethelyzettel. Éppen ő játsza Csubakkát. Végül indulunk az oviba, és jön a záró rész.

- Csubakka nagyon szőrős. Időnként levágja  a szőrét, de anya nem dobja ám ki!

- Akkor mit csinál vele?

- Plüsst a barátjának.

- :)

(Megnéztem Csubakka tényleg szőrős.)

Családunk by Marci

A sarokban Huba járókában. Sajnos a fényképezés miatt a sarok kicsit eltorzult. Felettünk pedig a Jézuska repked.

Marci születésnap buli

Marci 5 éves lett néhány hete. Úgy gondoltuk, ő is megérett egy születésnapi bulira. 

Tavaly, ha a szülinapja nem is (bár a markolót számon tartja), de a Japán út (egy-egy mozzanata) biztos maradandó élmény volt neki is. Úgy gondoltam, elég lesz neki az ovis torta. A bulira rá kell készülni, arról nem is beszélve, hogy az igazán jó ovis barátai a nagylányok voltak, akik közben iskolások lettek. Amúgy is lesz még ideje szülinapozásra. Hédinek is 5 évesen tartottunk az első összejövetelt, így még igazságtalanságról se lehet beszélni.

Marcinak kiterjedt baráti köre van. Messze legjobb barátja Gabó, aki a csoport rossz fiúja. A bulin nyilvánvalóvá vált, hogy téves állítás, helyzet teszi azzá. De, hogy Gabón kívül kit hívjunk meg, az napról-napra változott. A balesetem után (kifordult a bokám, és nem bírtam ráállni), hogy lekössem Marcit (őt se tudtam elvinni így az oviba) elkészítettük a meghívókat. Az Angry birds-ös meghívó tetszett legjobban Marcinak. Nehézkesen, de legyártottuk a sorozatot. Hédi vágta, Marci ragasztotta. De hogy kinek írjuk meg, az még hetekig rejtély maradt.

Az a szabály nálunk, hogy ahány éves a gyerek, annyi barátját hívhatja meg. Marci kezdetben felsorolta Gabó mellé a lányokat (Blanka barátnőit). Persze nem engedtem, hogy csak azért, mert Blankáékhoz ők járnak, és ritkán Marci is játszik velük, meghívja őket. Bár hozzáteszem, mindig azt mondom, inkább velük játsszon, tőlük tanuljon :D Példaként hoztam fel az egyik kislányt, aki szintén nem hívta meg a bulijára. Megegyeztünk, hogy az új kisfiú (Huba!!!) jöjjön el. Célom volt, hogy jobban összemelegedjenek Marcival, ha már a közelben laknak és az anyuka is szimpatikus. Nem hiszem, hogy sikerült, mert túl sokan voltak ahhoz. Aztán jött az egyik Gergő, nem mégiscsak a másik (naponta változott pl. "őt nem hívom meg, mert mindig sír, ha eltörik a szemüvege"). Végül rám hagyta a választást. Az az érzésem volt, hogy Gabó jöjjön, legyen bulim a többi nem érdekel. Így meg lett hívva mindenki, aki a bandába tartozik: Gabó, Nimród, Kornél, Ny. Gergő + Huba + Domiék. Aztán jött a telefonhívás, hogy valami tévedésből nem jutott el hozzánk Bogi meghívója. Marci hivatalos a Bogi szülinapi bulijára. Így került be, Blankus barátnői közül plusz egy fő. (Hasonló eset volt Hédiéknél, ahol így lett a +1 fő). Ezek után elgondolkoztam Katikán, akivel néha látom is beszélni, de már így is nagy volt a gyereklétszám. Ami már csak azért is jó, mert talán visszahívják Marcikám is. Emlékszem tavaly milyen bánatos volt, mikor nem hívták meg Gabóhoz. Mindig mondta (hetekkel később is), hogy Gabó meghívott, de a meghívó csak nem érkezett meg... Bizony, aki nincs a listán, annak nagyon rossz.
Így a buli után azt gondolom, elég lett volna kevesebb gyerek is, mert Marci mindenkihez csapódott, de senkihez sem. Sok volt a gyerek, inkább közös rohangászás volt.

Amúgy nagyon érdekes, hogy ezek a gyerekek mennyivel másak voltak, mint anno Hédi ovis társai. Hédi bulijakor, minden játék le volt szedve, kipróbálva, amortizálva. Ezek a gyerekek a duplon és a kis labdákon kívül (azt is összeszedte Hédi) nem játszottak semmivel. Inkább egymást csépelték, verték megállás nélkül.
Most nagy divatját éli a játszóházas szülinap. Szervezett, biztonságos, szülőnek nincs feladat. De mivel Hédinél mindig jól sikerült a buli, és ha már ilyen nagy házban lakunk, akkor minek tartanánk máshol. Én azt gondolom, hogy legalább ez is más, igazi házi buli. Bár ha jó idő van, az lett volna az igazi. Akkor a kertbe lehetett volna tartani. Jövőre összeszedettebb leszek és korábban tartjuk.

Tibi gyártott gyönyörű macis szendvicset, Hello kittys répát, nyuszis, csillag alakú tojást. Gyönyörűek voltak, az anyukák ámuldoztak, de nyilván az egészségtelen rágicsa kapósabb volt.

Sok eseményről lemaradtam, mert a buli javát a tetőtérbe őrködéssel töltöttem, hogy ne lökjék le egymást a lépcsőn :( De az biztos, hogy a tortakor élvezte, hogy ő van a középpontban és volt torta-tűzijáték is (Hédi háborgott is miatta). A torta idén egy kincsekkel teli barlangot őrző sárkányt ábrázolt.

Ildi bevetette a játékait. Akik becsatlakoztak, szerintem élvezték, legalábbis Ildi elmesélése alapján.

A meghívót úgy írtam, hogy ha akarnak az anyukák, apukák, testvérek is csatlakozhatnak. Sejtettem, hogy testvér nem sok lesz, mert a legtöbbjüknek vagy nincs testvérük, vagy korban nagyon elütnek tőlük. Anyukák jöttek többen is, de nekem úgy jött le, hogy nem volt az a fergeteges beszélgetés, mint Hédiéknél volt. Talán nem unatkoztak nagyon és legalább volt idejük csitítani a gyerekeket is:)

Amiért áldom az eszem, hogy Marcinak közös ajándékot (LEGO-t) kértem, így nem jártunk úgy, mint az egyik ovis társ, aki kapott 3 jégvarázsos bögrét, 2 jégvarázsos szoknyát stb., és az se történt meg, mint a Hédinél, aki hónapokkal később kezdte kibontani az ajándékot, mert annyit kapott, és pl. olyan könyvet kaptunk, ami egyáltalán nem Hédi érdeklődése...
Arról megbizonyosodtam, hogy a gyerekek jól érezték magukat. Nehéz volt elrángatni őket, Anya még egy perc.... Vagy a Gabó másnap azzal üdvözölte, hogy Marci jó volt a bulid. De Kornél is mondta a Marcinak, hogy hívja meg máskor is.
Valahogy bennem mély nyomott nem hagyott, nem purcantam ki, mint Hédi bulija után és javarészt a tetőtéri eseményeket szemléltem, de a gyerekek élvezték és Marcika is örült, hogy végre neki is volt igazi bulija. És végre hozzá is eljöttek az ovistársak.
Már 5 éves, de még mindig olyan bújós, kis gyámoltalan kisfiú.

Nyakúszó

Ildiéktől megörököltük a nyakúszót. Ahogy a nevében benne is van, a gyerek nyaka köré kell rakni, és ennek segítségével marad a baba a víz felett. Ennek segítségével a baba szabadon mozog a vízben. Elég kínzószerszámnak néz ki, de Daninál saját szememmel láttam, hogy élvezi a vele való fürdőzést. Mivel több helyről hallottuk, hogy a baba fejlesztése (elmaradt, fogyatékos) során is ezt az eszközt alkalmazzák, én is kipróbáltam Hubával. Ártani biztos nem árthat gondolattal.

Először mikor ráraktuk a nyakára sírt, nem érezte biztonságban magát. Aztán pár perc múlva rájött, hogy ez jó. Másnap már nem sírt, mikor ráraktuk, azóta pedig ha meglátja, keze-lába jár:) Ezt gyakran csinálja fürdés előtt is. A lábával, felsőtestével már nagyon jól lavíroz a vízben. Elrúgja magát a kád aljától, aztán siklik.

Előszeretettel használjuk ezt a furcsa találmányt. Egyrészt kényelmesebb. Nem kell egész fürdés alatt tartani. Másrészt a kiskádból már nagyon kifröcsköli a vizet. Arról nem is beszélve, hogy a vízzel teli kiskádat be is kell cipelni a szobába. Így ha van idő akkor már ő is a nagykádban pancsol.

Hátránya: ezzel se hajat, se nyakat nem lehet mosni.

Marci felmérés

Marcit elvittem felméretni a fejlesztőházba. 

Azzal tisztába voltam, hogy nem egy átlagos kisfiú. Rossz, mint az ördög, de mellette annyi szeretet tud adni és mellesleg az agyával sincs gond. Ha akar tud. Mégis sok minden zavart. Ide beillesztem, amit írtunk róla, nyilván itt főleg a negatívokat emeltük ki.

Panasz: szétszórt, figyelmetlen, nem tud koncentrálni, nem rajzol, csak firkál, mozgása kicsit esetlen, gyakran fejre esik. Nagyon nehezen és keveset eszik.

Hogyan jellemezné gyermekét? Milyen Ő?: kedves, vidám, eleven, mozgékony gyerek. Nagyon szereti a zenét, leginkább a gitárt. Kedvenc játékai az elektromos szerkentyűk, pl. az elemlámpa. Bújós, a szeretet és a visszajelzés fontos neki. Határozott, nehezen befolyásolható, makacs. (Vélt) érdekeit jól érvényesíti. Leginkább azt szereti, ha csak vele foglalkoznak. Társaságban nehezebben találja meg a helyét. Társasjátékban mindig nyerni szeretne, rövidtávon sem viseli el, ha más vezet.

A környezetünkben nagyon sok gyerek nagycsoport után is az oviba maradt, mert még ez vagy az hiányzott nekik (beszéd, finommotorika, figyelem). Marci képtelen 2 percnél tovább a fenekén ülni, még mindig az egyetlen dolog, amit nagyjából le tud rajzolni, az az ember, de erre gyúrtunk az elmúlt fél évben... Bár még két éve van az iskoláig, de az oviba ha nem akarja (semmi sem kötelező), nem fejlesztik ezeket a készségeit. A szűrés pedig az ovi utolsó évében történik. Itt vérzik el a legtöbb ovis gyerek. Azaz, hogy 1 év nem elég, behozni a hiányt. Marci majdnem 7 éves lesz így is, mire suliba megy. Nem akarok plusz egy évet.

Bár a "magán" fejlesztés egy vagyon, de azt gondolom, jobb időben, mint később vagy soha. Hogy mennyit ér, nem tudom. Egy próbát megér. A Pedagógiai Szakszolgálatnál is ezt a módszert alkalmazzák.

A felmérés korrektségét pedig az jelzi, hogy bár Domit és nagy valószínűséggel Marcit (bár még várjuk az írásos véleményt) is messze elmaradottnak írták le, Blankánál azt mondták, nincs szüksége fejlesztésre. Tehát nem tartanak ott mindenkit, csak a nagyobb létszám (pénz) miatt.

Amit eddig elmondtak Marciról, és Ildi szerint az írásos vélemény csak rosszabb lesz...

a figyelemkoncentrációs gyengeség, fennmaradó csecsemőkori reflexei, bizonytalan egyensúly, mozgáskoordináció, bilaterális motoros koordináció gyengeség, labdaérzék ügyetlenség, jobb-bal bizonytalan differenciálás. Semmi jó :(

Így jövő héttől megkezdjük a heti két fejlesztést. TSMT torna, és egy nap finommotorikus foglalkozás is társul mellé. Kipróbáljuk. Ha Marci elblicceli, akkor még van mód egyéni fejlesztésre menni.

Házi feladat: hinta beszerzése, felszerelése.

És várjuk a csodát :D Csak nehogy aztán Marci is szárnyra kapjon és lehagyja a korosztályát :D

Mindig csak a Huba

Hubácskánkról eddig nem sok szó esett, pedig több mint 4 hónapja, ő is a családunk aktív tagja. És a nagyoktól gyakran halljuk, hogy mindig csak a Huba. 

Rá maximálisan jellemző a harmadik gyerek kifejezés. Örül minden egyes mosolynak és szónak, bárkitől jöhet. Ilyenkor fülig ér a szája. De tényleg:)

Viszont ha a legkisebb problémája van, pl. hiába szól, senki nem megy oda hozzá úgy fél percen belül, olyan krokodil könnyeket tud hullatni. Ő az első gyerek, akinél nagyjából meg tudom különböztetni a sírásait. Mikor panaszkodik, mikor akarja, hogy felvegyük, és mikor kell sietni, mert tényleg baj van.

Hason már azt is tudja jelezni, hogy felvegyük. Ilyenkor nem támaszkodik a kezére, hanem repülő pózba (ahogy felemeled) rakja a kezeit.

Mozgása sokat fejlődött. Már kétszer átfordult hasról hátra. Véletlenül és nem is láttam. De inkább a bizonytalanság tartja vissza. Már lehetett látni, hogy képes rá, de megijed, mikor kibillenti a testét. Tegnap egy kaotikus estén, odamentem hozzá, hogy miért sír és éppen egy vonaton kapált, mikor hassal lefelé raktam le. A másik alkalom a kiságyban volt. Mikor a bébiőr madzagját rángatta nagy élvezettel, mikor esélye se lett volna elérni.

A hasán már körbe forog, ha el akar érni valamit. Tökéletesen nyúl már a tárgyakért, megfogja rázza őket, sőt szándékosan csörgeti. Nem is tudom, mikor történt a nagy váltás. 3 hónaposan még csak ráfogott a keze ügyében található tárgyakra, most meg már célirányosan mozog a kiszemelt játék felé. Persze ehhez az is kell, hogy már hason a kezeit tudja emelgetni. Sőt ki is tudja már tolni magát nyújtott kézzel. Ha háton van, akkor meg már fogja két kézzel is a játékot.

Előfordulgat már, hogy a fenekét is felemelgeti, készül a kukac mozgásra. És a lábával próbálja előre tolni magát, de különösebb haladó mozgást nem produkál.

Élvezi már, ha a levegőbe emelik, Tibi feldobja, vagy ha a lábamon hintáztatom.

Még mindig nagy nyálazó. Már hónapok óta jósolják a fogát. Néhány perc alatt nem csak az ember vállát, kezét, de a földet is képes eláztatni. Ilyen képessége még egyik gyereknek se volt. Most kezdem el érteni, hogy egyes anyukák miért raknak a babára előkét, a nyálazás miatt. Van, hogy Hubát többször át kell öltöztetnem, mert a mellkasánál átáztatta teljesen a ruhát és már nincs olyan meleg.

Szívesen cseverészik még mindig. De kacagni nem igazán hallottam még:(

Kedvenc kedvtelései között van a keze és a lába rágicsálása. Legyen bármilyen csörgő a testrészei előnyt élveznek. Nagyon oda van a rongyikért. Eddig egyik gyerek se érzett vonzalmat irántuk. Inkább a címke volt a nyerő. Huba a textilpelussal is teljesen boldog. Kibányássza maga alól és elrágicsálja.

Szegényem már most sokat kapott az élettől, vagyis leginkább a bátyjától. Marci rajong érte, de valahogy nem tudatosul benne, hogy élő, sérülékeny lényről van szó. Cibálja, emelget, visítozik. Szeretgeti, de közben ráfekszik. De látszik a lelkesedés. Reggel, ő az, aki rögtön rohan a Hubához. Szívesen szórakoztatja, rázza a csengőt. Sokszor kéri, hogy rakjam az ölébe. Ha valaki az utcán vagy bárhol olvadozik a Hubától, ott van, hogy Huba bizony az ő kistestvére. Puszilja este, puszilja az oviba. Tényleg örül neki.

Hédi más tészta. Neki már sok a dolga, kevesebb időt tölt  itthon. Nincs ideje Hubával foglalkozni. Inkább tudomásul veszi, hogy van, de inkább más tevékenységgel tölti ki a kis szabadidejét. Azért ha sír a tesó, ő is próbálja nyugtatni (önként is).

Testi változások is végbe mentek. Huba szeme bebarnult. Néhány hete még barnás-kék volt, most meg már barna.

Iskola egy hónap után

Azt sajnos nem állíthatom, hogy belerázódtunk az iskolába, oviba, munkás hétköznapokba. Sőt még egy kialakult állandóság sincs a napjainkban. Van hova fejlődnünk. És még a délutáni programok kis része kezdődött csak el.

Hédi hol szereti, hol nem az iskolát. Azt gondolom a nap során történtek alapján teszi az aktuális állítást. Alakulgat egy kis baráti köre. Sajnos átültetések történtek az osztályba és egy úri dáma mellé került. És Hédi hiába türelmes, és nyel le mindent, azért megviseli a kislány piszkálódása (még Tibit is kioktatta). Pechünkre angol tanár gyereke, így nem is szólhatok, hogy ültessék el. Hédi viszonylag magas, a szeme és a füle is jó, nincs mire hivatkozni.

De ezt leszámítva szerintem legtöbbször jól érzi magát. A lektorált angol órát (anyanyelvi tanár, nem tud magyarul) mondjuk nem szereti. Véleménye szerint buta játékokat játszanak. Most már egyre ritkábban panaszkodik arra is, hogy könnyű, meg unalmas, amit tanulnak a suliban. Bár még betűt egyet se tanultak...

Minden nap értékelik őket, elsősorban magatartás, odafigyel alapján. Egyenlőre csupa piros pontja van, pedig tegnap 5 fekete pontot is kiosztottak az osztályba. A suliba is kis árulkodós, de inkább panaszkodjon a tanárnak, mint magába fojtsa bánatát. Osztanak pecsétet is nekik. Általában, ha valamit nagyon jól, szépen, gyorsan csinálnak, vagy plusz feladatra pl. Tappancs újságba. De előre dolgozni tilos, akkor fekete pont jár. (Ez egy kicsit erős szerintem.) Viszont a pecsétet hol az üzenőbe, hol a feladat mellé adják, de mégis az üzenőbe szereplő pecsétet jutalmazzák hónap végén. Tegnap mondtam a Hédinek, ha betelik a pecsét gyűjtője (ez az iskolába is az ajándék feltétele), akkor nyitunk egy kölyökpezsgőt (ezzel nyúznak minden nap), és szegény sírva fakadt, hogy addig már csak 1 nap van (minden hónapba új gyűjtés kezdődik). Szóval nagyon igyekszik, törekszik. És szerintem (bár nincs viszonyítás alapon) szépen gyűlnek a pecsétjei is. Büszkék vagyunk rá.

Az angol órán úgy látom fejlődik, okosodik. Tanul verset, de gyakran elfelejti, hogy is kezdődik, így megörökíteni nem tudtam. De pl. tegnap este úgy köszönt el tőlem, hogy good night:) A készségtárgyak angol szavait mondjuk nehézkesen tanuljuk. Sosincs kedve és mindig fáradt hozzá. Nem is nagyon ragadnak rá. Valami jobb módszert kellene kitalálni rá, majd utánanézek. Ezek az angol szavak memorizálása (nem az angol óraiak)  száraz szótanulás Pl. énekelték a szólj síp, szól dalt ének órán és kaptak hozzá egy lista szót, ami szerepel az énekbe (síp, szól, rak, vesz, kerék stb.). Technikán pedig papír csónakot hajtogattak, az ehhez kapcsolódó szavakat adták fel (hajtogat, papír, csónak stb.). Most még két nyelven mennek ezek az órák, és szerintem Hédi csak a magyar részre figyel. De arra sajnos nem kaptam választ, hol kellene a gyereknek a szavakat megtanulni, mert szerintem a napköziben nem is veszik elő, órán (rajz, technika) meg nem a szavakra, inkább a tevékenységre figyelnek. Az angol óra, ami tényleges angol óra, az játékos. A könyvük inkább hasonlít egy ovis feladatos könyvre, mint angol könyvre. Tényleg játékosan tanulják itt a nyelvet. Ha lassan is, de élvezetesen.

A jégkori az egyik kedvenc órája. Marci szülinapjára anyuéktól görkorit kapott, de még nincs meg a megfelelő mozgásképessége hozzá. Hédi örömmel elfogadta, így már szárazföldön is gyakorol :)

Az egyéb tárgyak, matek, olvasás, írás nem meglepő módon, jól megy. De végül is kihívás a folyamatos figyelés is, még ha az anyag nagy rész ismert is számára. Környezetből azért hall érdekességet. Egyik nap a Tibinek előadta, hogy mi történik a növénnyel, ha beolajozzuk a gyökerét és mi, ha a szárát. Leesett az állam, mikor meghallottam, miket tanulnak.

Este sokszor nincs időnk már semmire. Két nap rocky. Ilyenkor f7, mire hazaér, a többi nap pedig a játszóteret választják, ha nincs egyéb dolgunk. Sokszor Hédit csak fél füllel hallgatom meg, azaz közbe melegítem a vacsorát, vagy nyugtatom Hubát, vagy Marci kiabál közbe. Pedig milyen jó lenne fél óra, amikor csak vele foglalkozom. Marcit heti kétszer hazahozom ebéd után, ő legalább akkor kap kizárólagos figyelmet, mert azért Huba közbe csak alszik fél órát, vagy eljátszik csöndben annyi időt.  A könyveit csak 1-2-szer lapozgatom át egy héten, de legtöbbször egyedül. Nem beszéljük meg közösen, mit is tanultak. Ezen jó lenne változtatni, bár a napközi otthonos gyerekek még a tankönyveket se viszik haza. Lehet ezt csak én gondolom fontosnak. Hédi is inkább arról csacsog, mit csinált Pisti és Józsi... Az együttes, másnapi cuccok bepakolás se történik meg. Az sem ritka, még ennyi idő után sem, hogy elfelejtődik, kimarad egy-egy dolog, vagy csupán Hédi felejti el, hova is rakták apával a tornacuccot az iskolában, vagy mondani, hogy most ez is kellene.

Az esti készülődés 6-f7 körül elkezdődik. A vacsora még mindig órás procedúra (főleg Marcinál), ha 7-ig végzünk vele, kezdődhet a nagy kádban fürdés (Huba is!, persze külön) különben gyors zuhanyzás, és ha a fogmosással is végeznek f8 előtt, még esti mesére is van idő. Éppen a Torzonborz a nagy kedvenc. 3/48-8 között pedig alvás. Szerencsére hamar álomba szenderülnek és jöhet Huba altatása:) és ha nem alszok el, akkor még apával egy teára is jut idő.

Reggel 3/4 7-kor ébresztjük Hédit, ha Marci nem teszi meg előbb (sajnos nem mindig piheni ki magát ennyi idő alatt). Ilyenkor csak vele foglalkozom (reggeli, öltözés, haj elkészítése, fogmosás), hogy időben elkészüljön és 7.20-25 körül elindulnak apával a nagy útra. Az iskola ajtóba búcsút intenek egymásnak is és innentől kezdve egy zárt világ van előlünk:) Marad Hédi elmesélése.

Hédi bár maximálisan iskolaérett, és azt gondolom, hogy a tananyag sem megterhelő neki (angolt leszámítva nincs olyan feladat, amilyennel otthon feladatozás közbe ne találkozott volna). De az látszik rajta, hogy érzelmi, lelki oldallal nehezebben birkózik meg. Sokat izgul, bátortalan, fél, hogy rosszul csinálja. És itthon érzékenyebb, ingerlékenyebb, agresszívebb, és a stílusa, ahogy hozzánk szól, nem tolerálható. Tudom türelemmel kell lennünk, de gyakran nehéz. Bízom benne, hogy rövidesen teljesen belerázódik az új helyzetbe és akkor visszatér hozzánk kedves, jól viselkedő lányunk.

A beilleszkedést pedig segítjük:

T: Hédi ma mit csomagoljak?

H: Macis szendvicset. Krémtúrót ma nem kérek.

T: Hányat?

H: Négyet.

T: Hányat????

H: Négyet.

T: Minek neked annyi????

H: Icukának, Eszternek, meg a X és az Y is kért.

Így Tibi legyártotta az 5 szendvicset:))

Blog

Próbálom írni a blogot. Most még megerősítést is kaptam, hogy kell, hogy írjam. Marcit felmérésre kellett vinnem, és olyan kérdésekre kellett válaszolnom, hogy mikor kezdett el járni, első szavak stb. És milyen jó volt, hogy legalább egy részét vissza tudtam keresni. Gyakran elidőzöm és nézem, hogy milyenek is voltak néhány éve, hogyan ugrált Hédi Domival, mennyire össze voltak nőve. Vagy hogyan tette meg az első lépéseket Marcika. Hubáról meg még szinte említést se tettem. Szóval megújult lelkesedéssel, tiszta otthonnal, nekiesek a dokumentálásnak :D

Nem teltek eseménytelenül az elmúlt napok, hetek, hónapok sem. Eltelt a nyár, voltak Horvátországi hetek, lagzi. Hédi iskolás, Marci 5 éves, és Huba is már olyan óriási. Kis híján forog és kúszik, de már helyváltoztatásra képes óriás:)

Szóval folyt. köv.

Nagy sportágválasztó

Úgy néz ki idei évre már Hédi és Marci is megtalálta a neki való sportágat, mégis jó szombat délutáni programnak tűnt a Kopaszi gáton megrendezett sportágválasztó. Bár sok időnk nem volt, sok mindent kipróbáltak a gyerekek. Én meg vagy bennük gyönyörködtem, vagy a színpadon szereplő tehetségekben, magamba pedig többször elmondtam, hogy milyen jó lenne ezt-meg azt csinálni, de még a kismama tornámhoz se jutok hozzá:(

Meglepő volt Marci is milyen bevállalós volt. Sajnos néhányszor szétváltak útjaink, de ott lehettem, amikor vívtak,

karatéztak,

judoztak, kockát másztak,

terep bicikliztek (Hédit itt is tehetségesnek találták),

és amiért a bejegyzés készült BÚVÁRkodtak.

Kihoztak egy nagy tartályt és abba lehetett kipróbálni, milyen is búvárkodni, palackból ment levegő is. A víz valahogy meleg volt (nap melegítette, vagy fűtötték az nem derült ki számomra). De a gyerekek roppant módon élvezték. A bácsi rendes volt, mert Marci is merülhetett (végig fogta). Hédi és az utcabeli kisfiú még a víz leengedését is élvezhették belülről. Én pedig megtudtam, hogy a Kondorosi uszodában tartanak edzéseket (BHG búvárklub) gyerekeknek, csupán 25 m úszni tudás a követelmény! 8 éves kortól pedig még vizsgát is tehetnek. Ha nem lenne szegény Hédim ennyire betáblázva, biztos beíratnám, talán majd nyáron. A búvárkodás mellett a vízi mentést is oktatják és aki nem tudná, ma már ez is egy sportág. Szerencsére a gyerekek a megfázást is megúszták, mert erre aztán tényleg nem számítottunk, így törölközőt, meleg ruhát se hoztunk, a levegő meg már őszi volt. Milyen hasznos ilyenkor a kistesó pelenkája:D

Erről még nem írtam. Idén Hédi abbahagyta a balett tanulást, inkább az akrobatikus rock and roll választotta. Elment Felícia néni, így már nem ragaszkodtam tovább a baletthoz. A szívem vérzik, mert olyan jót tett Hédi mozgásának, de a döntést rá bíztam. Sajnos a kettő egy időben volt, és sok is lenne neki. A rocky jól hangzik, de sokan vannak, és szerintem nem is figyel rájuk az oktató és négy éven keresztül gyakorlatilag ugyanazt csinálják (persze a kiválasztott tehetségek nem). A próba óráról legalábbis erre a következtetésre jutottam. Majd karácsonykor a bemutatóról megtudjuk.

Úgy tűnik Marci is megtalálta a megfelelő sportot. Karatezni járunk. A próba óra nagyon tetszett. 5-10 perc volt a karate, a többi mozgás koordináció fejlesztés és erősítés. Ahogy az edző elmondta fontos az egyensúly és az erőnlét ehhez a sporthoz. Marci is gyakorlatilag végig csinálta, még ha el is bliccelt 1-2 dolgot, így mind a ketten elégedettek voltunk. Remélem a lelkesedés meg is marad:)

Az úszásról se mondtam le teljesen. Hédinek megvettem a neoprén ruhát, hogy ne fázzon a vízben, de a tervezett úszó pajtások elmaradtak (Domi, B. Marci), és Blanka se megy, pedig nélküle Marci se akar menni:( Sok mindent akarunk, de kevés az idő.

Hédinek még ott van a furulya is. Bár az is kicsit kérdéses. Mert amilyen lelkes volt tavaly, nyáron még motivációval (jégvarázsos csat) se igen vette elő a hangszerét:( Kényszeríteni nem fogom, de ha nem gyakorol, el is felejt mindent, akkor pedig pénzkidobás minden:(

Családunk by Hédi

Első napok az iskolában

Kovács Barbara: Fontos dolgok

Mindenféle fontos dolgok

jutnak az eszembe,

hogy például az iskolában

van-e medence?

Szünetben szabad-e felmászni a fára,

és van-e gesztenyefa, beállni alája,

ha csak kicsit esik a langyos nyári eső,

vagy lesz mindenkinél

az udvaron esernyő?

Van-e ott kedves, ügyes dadus néni,

aki majd segít a cipőmet bekötni?

A tanító néni szeret majd engem?

Ha jól tudom a leckét,

megpuszilgat engem?

Megfogja a kezem, ha sétálni megyünk?

És az anyukám is eljöhet majd velünk?

A tanító néni az ölébe ültet?

Ha nem tudok valamit,

nagyon megbüntet?

És ott is lesz szülinap,

meg gyermeknapi móka?

Lesz-e ropi, süti, meg mindenféle torta?

Mi vár rám az iskolában,

úgy szeretném tudni,

legjobb volna mégis mindig itt maradni!

Nem olyan régen írtam az ovis ballagásról, így el kellett érkeznie egy legalább olyan fontos napnak, azaz első napnak az iskolában. Hédi szeptember elsején először hivatalosan is belépett az iskola kapuján. Izgult, bár nem mutatta, tudom kavarogtak benne a gondolatok, és félt. Én legalább annyira izgalomba voltam:) Alig vártam a tanszerek beszerzését, a papír-írószer világa mindig vonzott, persze a végén Hédi mindenből a jégvarázsosat választotta... Na jó az üzenő füzetnél megszánt és azt mondta, hogy anya jó lesz az is. De hát Holly Hobbie-s volt H. H. rövidítéssel. Ezt meg kellett vennem, akkor is, ha tudom, hogy Hédi csak a kedvemért egyezett bele :)

Előtte napokba elkezdtük lassan a lista alapján összerakni a rajzdobozt, matekdobozt stb., de ez is inkább engem hozott lázba, Hédi más tevékenységeket választott.

Én be voltam zsongva, Hédi nyugodtnak tűnt. Persze mindig elmondtam, hogy milyen jó lesz ott. Sokat tanulhat, új barátokat lelhet stb.

Mégis fájó szívvel, elengedtem Hédit a suliba. Tibi ment vele, ez tűnt a legkivitelezhetőbbnek. Mégiscsak Marcinak is a nyári szünet után ez volt az első "munkás" nap. Csak nem viszem be őt emiatt hajnalba, még ha vissza nem térő alkalom. Így maradt Tibi és Hédi mesélése.

Hédi nagyszerűen helyt állt. Tibi végig ott volt vele, amíg lehetett. Megvárta a tanévnyitó ünnepség végét és csak ezután hagyta magára a sok idegen gyerek között a nagylányt. Hédi örült, kell neki még ez a kis bátorítás. Egy Eszter nevű kislány mellé került, akivel össze is barátkozott. És a nap végén (f1-ig) már 3 barátra tett szert (azaz ennyi kislánnyal beszélt, bár a nevüket nem tudta:)).

Bemelegítő feladatok voltak első napra. Elkészítették a névjegytáblát, amelyből kiderült, hogy nem mindenki tudja leírni még a saját nevét se. És volt valami dobókockás játék, ahol a tanárnéni szerintem a matek tudásukat mérte fel.

Délután úgy nyilatkozott, hogy jól érezte magát. És a "nagycsalád" gyakorlatilag minden tagjának részletesen elmesélte, hogy mi is volt az első nap az isibe. Lehet ez a része volt a fárasztóbb neki:) De boldog voltam, mert sokat és szívesen mesélt:)

Este a szülőket maratoni szülői várta, és hosszú várakozás után kezembe vehettem az elsős könyveket. Egy kicsit még vágyakoztam is az iskola után, pedig emlékszem én, hogy utáltam oda járni, micsoda időpocsékolásnak tartottam:D

Éjszakára pedig megkaptuk mi is az első házi feladatunkat: a könyvek becsomagolását. 

Röviden Hubáról

Továbbra is gyönyörű hajas baba tekintélyes fiús hanggal:) Bár a homlokán, mint az öregek kezd kopaszodni. Hogy ne legyen hátul kopasz foltja, igyekszem nappal hason altatni. Eredmény: máshol kopik ki a haja.

Sokat fejlődött. Nagyon érdeklődő, nagyon figyel már. 

Rengeteget mosolyog. Imád enni. Már elhagytuk az 5 kg-ot!

Nagyok örülnek is neki, meg nem is. Hédi szereti babusgatni és sokat segít (hozza a takarót, elrendezi a babakocsit, próbálja megnyugtatni...). Marci is mindig elmondja, hogy imádja, de gyakran nem a legfinomabban nyúl hozzá, akkor puszilgatja, mikor eszik és próbál ő is baba lenni. Szerencsére Huba egyre edzettebb, egyre jobban tűri a piszkálást.

Nap képei - Gyermekeim

Új ágy, új mérföldkő

Elkészült Hédi ágya. Már nagyon várta. Egyrészt mert ő is részt vett a választásában, másrészt azt ígértem neki, hogy ha az ágy (vendégágyas) előbb elkészül, mint a kistestvére születése, hívhat éjszakára vendégeket. Dominál sokan megfordultak az elmúlt hetekben, így Hédi is nagyon vágyott rá. Szegény hetekig kérdezte, mikor lesz kész. A végén már én is izgultam, mert csúsztak néhány hetet a határidővel. Huba születése előtt 1-2 nappal (már nem emlékszem pontosan) elkészült az ágy, de így a vendégvárás eltolódott. 

A szavunkat betartottuk. Ha B. Marci nem is, de Domiék nálunk aludtam már. 4-en egy szobában. Hédi igazi gentleman volt, átadta az "emeletet" Dominak, ő pedig a vendégágyon aludt Blankával, Marci pedig egy nyugodtabb sarokban szivacson. Meglepően jól szót fogadtak és viszonylag hamar elaludtak.

De a bejegyzés nem is ezért született, sokkal inkább, mert az új ággyal együtt saját szoba lett ígérve Hédinek. Elérkezett az idő, amikor a nagylánynak igénye lett intim szférára. Hédi rendes gyerek, mondhatni a legrendszeretőbb a családba, Marci a fordítottja. Így Hédi hiába igyekezett, mindig felfordulás volt a szobájukba. Arról nem is beszélve, hogy Marci hajnali ébresztője Hédit is megviselte. Marci a délutáni alvás során kipihente magát, Hédinek pedig nem erőssége a napközbeni pihenés. És különben is egy majdnem iskolás lánynak kijár a külön szoba.

Hogy Marci se érezze úgy, hogy rosszul járt, azt ígértük neki, hogy Tomasz költözik mellé. (Tomasz máshogy gondolta). Így az eredeti szobafelosztás kicsit megkeveredett és Hédi került a kék szobába, Marci pedig maradt a barnába (ami inkább rózsaszín), mert ott elfér két ágy is. Ebből még gondok lesznek, de egyenlőre egyikük se csinált belőle problémát.

A külön szobával pedig együtt jár a külön, egyedüli alvás is. Az elalváshoz innentől kezdve nem csak ránk nincs már szükségük, hanem egymásra se. Persze a szobaajtókat még nyitva tartjuk, de így is hatalmas előre lépés.

És Marci előtt is meg kell emelnünk a kalapunkat, mert ő is nagyon jól viselte a változást. Sőt mi több már az éjszakai sétáit (pisilés, ivás) is egyedül intézi, mondjuk azóta gumicsizma is jól jönne a fürdőbe:)