Hubus felmérés

Huba sokat fejlődött az elmúlt időben. Kúszik, próbál négykézlábra állni... De a jobb kezét továbbra is elhagyja, hátra feszíti. Nyúl vele, de ha tartjuk, gyakran hátul marad, nem hozza előre. A forgás is ritka, mint a fehér holló, és csak hasról hátra csinálja. Emiatt el akartam vinni szakemberhez. Mivel a Buborék Fejlesztőházban (ahova Marci jár), azt javasolták, hogy mindenképpen lássa Dévényes ember, elvittem egy másik Fejlesztőházba. Ennek ellenére mégse a Dévényes kolléga mérte fel... 

A vizsgálat ettől függetlenül alapos volt. De Huba mindent megcáfolt, amit ezen a napon mondtam. Többször hátról hasra is fordult. Szépen rakosgatta a játékot egyik kezéből a másikba stb. Amit itthon persze ismét nem produkál.

Nagyon tetszett neki a fekvő hinta. Jól kilengette a hölgy. Nekem már rémisztő is volt, de Huba láthatóan élvezte. A hölgy szerint pontosan azért, mert szüksége van rá a fejlődéshez.

A végeredmény, hogy tényleg a jobb felét elhagyja kicsit, de nem kórosan. Szerinte nem feszes az izma, nem ebből ered a féloldalasság. Sokkal inkább egy enyhe idegrendszeri fejletlensége van. Ezt a hintázás során a szemmozgásából állapította meg. Illetve, hogy a jobb kezét ökölbe szorítja szinte állandóan.

Kaptunk otthoni tornát. Illetve a jobb felét, főleg a kezét sokat kell cirógatni különböző anyagokkal (toll, selyem, fém stb.), ez stimulálja a  fejlődést. Illetve neki is előírták a sok-sok hintázást (minden irányba kilengjen). Ezek után Jézuskának muszáj hozni egyet.

Tornára hordani nem muszáj, de a kúszó-mászó alternatív tornát ajánlotta, hogy szakember is lássa Huba fejlődését.

Mosolyalbum 2015

Ismét fotósnál jártunk. Idén már másodszor. Sajnos nyáron nem volt időm erről sem bejegyzést írni, csak a képeket megosztani, de aki igazán kíváncsi volt rá, megtekinthette. 

Egy régi álmom volt, hogy újszülött profi képeim legyenek a csemetéimről. Mivel Pétert jól ismertük, és megfizethető, ezért ismét rá esett a választás. Persze mire eljutottunk hozzá, Huba már nem volt az az igazi ráncos újszülött,  azért készültek szívemhez közelálló képek. Tökéletesre sikerült az a kép, amikor kosárban fekszik, vagy mikor a nagyok a kocsiba tologatják, de Marci repülős képe se semmi, és Hédi gitáros mosolyát is imádom. Azért a profi ráncos képek még a vágyaim között szerepelnek, talán még megvalósulhat.

Most pedig a szokásos karácsonyi képek miatt jártunk nála, aminek elsődleges célja a 6 gyerek közös megörökítése volt. Sajnos nem jött össze. Huba és Marci már nyűgős volt, mire az Ildiék megérkeztek (előtte készültek a kiscsaládi képeink). Persze hat gyereket jó szögből, mosolyogva megörökíteni nehéz feladat, de azt gondolom nem lehetetlen. Szerintem itt a karácsonyi hajtásba már a fotós is belefáradt, ami szintén egy negatív tényező, ami hozzájárult, hogy idén csak két 'léc alatt elmegy' kategóriába eső kép született. Nyáron sokkal türelmesebb, összeszedettebb volt. Szóval eldöntöttem, hogy jövőre inkább lemondok a karácsonyi hangulatról, csak legyenek tökéletes sokgyerekes képeink is. Vagy megyek kétszer és nem leszek telhetetlen, egyszer legyen a kiscsaládról tökéletes kép, egyszer pedig a sok gyerekről.

A két fotózásról készült képet pedig itt megtekinthetitek: