Domi nálunk vendégeskedett

Szombat délutánra megkaptuk a Domikát egy kis felvigyázásra, míg a szülei bevásárlókörútra mentek. Domi nagyon jól elvolt velünk, egyetlen panaszos szót csak akkor hallhattunk, amikor bili miatt levetkőztettem, de a sajtos tallér hamar kiengesztelte.

Hédivel sokat hancúroztak. Együtt főzőcskéztek.

Kipróbálták melyikük az erősebb. Háttal álltak egymásnak és próbálták eltolni a másikat. Még egy súlycsoportba vannak, egyik se áll teljesen stabilan, bár már a Domi nagyon ügyeskedik, úgyh. oda-vissza haladtak. Amikor a Hédi megunta a játékot, elment kirámolni a gyümölcsleveket, azóta az egy kedvenc fészke neki. A Domi kipróbálta, milyen a Hédi hátán lovacskázni, ha már nem játszik vele tovább :)

Bújócskáztak az ajtónál. Egyik az ajtó egyik felén, a másik a másikon és figyelték, hogy torzítja az üveg az arcukat. A fogócska is még nagy kedvenc.
Dominak még mindig megvan a gurgulázó kacagása. Jó hosszan be is mutatta nekünk :)

Séta közbe próbálták elérni egymás kezét, mivel a Domi a biciklin ült, jól látták egymást. Ugatíroztak minden kutyának, Dom-dom jó mély hangon, Hédi még mindig cincogin. Érdekes, pedig ha sírásról van szó, akkor a Hédinek sokkal erősebb hangja van.

Hamarosan újra találkoznak, mert hétvégén mindannyian megyünk Kanizsára.

Néhány életkép

Mamával tanulmányozzák a marcipántigrist.

Papával tortára várva.

Ildivel tanulnak rajzolni, bár Hédit leginkább a zsírkrétás doboz tartalma érdekelte.

Szánkózás

Ha már ilyen szép havas telünk van, Kanizsán is kihasználtuk az alkalmat, és lementünk szánkózni. Úgy tűnik ezen a télen már egyik gyerkőc se fogja megszeretni a szánkózást. Bár a Domi türelmesebb, ha csak húzkodják, akkor eltűri, hogy ott ücsörögjön a szánkón. A Hédi csak akkor, ha még valaki felül vele. Így szegény paci, aki 90 %-ba Apa, izmosodik egy picit.

Imádom ezt a képet, annyira visszaadja, hogy érzi magát a Dom-Dom. A másik képen, Hédi csúszás után, még bírja a kiképzést.

Baba imádó

Hédi még mindig kitartóan lelkesedik a Domiért. Mostanában sajnos nem sokat voltak együtt, beleértve a most Kanizsán töltött hétvégét is. De amikor megérkezett a Domi, el volt ragadtatva. Csak ment hozzá, és boldogan mutogatta, magyarázta (gondolom azt), hogy itt a pajtás.

A Hédinek ez egy tipikus arckifejezése, mikor ámul-bámul, nagyon figyel vmit. Most ügye a Domi bűvölte el.

Később a Domi is próbált barátkozni a Hédivel. Még a traktort is odaadta neki !!!

Egyre jobban érik bennem, hogy el kell járni Hédivel valami gyerektársaságba. Sajnos nem túl nagy a választék 1 év körüli gyerkőcöknek :( De majd igyekszem összeszedni magam, és legalább a ringtatóra elmenni vele.
Talán lassan itt a tavasz (bár én nem bánom ezt a sok havat se), és akkor már a játszóterek se lesznek ilyen kihaltak. Lehet majd menni bámészkodni és talán akkor már a játékokat is jobban fogjuk tudni használni.

Újabb torta

Apa is öregebb lett, így újabb torta került az asztalra. Hédi persze ebből se maradhatott ki. Egyből ott termett és kíváncsiskodott. Miután pedig megkóstolta, rögtön követelte a következő falatokat.

Mindenki szívesen etette a kis éhenkórászt. Végre valami, amit örömmel fogyasztott. Szerintem a Hédi több tortát evett, mint a Papa.

Elégedetten szemlélte, hogy még milyen sok van belőle. Kerülhet a pocakba bőven.

A végén el kellett tüntetni a tortát, mert addig a kiscsaj nem tágult onnan, és csak kunyerált, követelt, kunyerált. Azért engesztelésül kapott egy marcipánfigurát.

Mi tagadás, édesszájú.

Látogatóban Hédi babánál

Hédi baba még mindig tündérke, aki nagyon tudja mit akar és azért tesz is:) Ennivaló ahogy mosolyog, nevetgél, beszélget és énekel:)

Imádja, ha olvas neki az ember, de sűrűn lapozgat, vagy mutatja, hogy jöhet a következő mese.

Enni, öltözni és sétálni sajnos továbbra sem szeret. Enni még a szeme láttára sem szabad, mert akkor neki is az kell, amit mi eszünk, a sajátját pedig anyukájára köpi, vagy keservesen sír, hogy neki nem azt adtunk:) Nem is hajlandó utána már megenni a finom turmixos babaennivalóit.

Hosszú sétákat tettünk vele minden nap, persze Hédike végigaludta őket. A nagy hónak köszönhetően hóembert is tudtunk építeni Szabival a háznál, bár nagy sajnálatunkra Hédike akkor is szundizott, pedig szerettünk volna havas képeket készíteni róla.

Szabi „hosszabb távollétét” Hédike nem tolerálja, még ha csak egy zuhanyozásról is van szó. Tudta, hogy anya a fürdőben van, de úgy gondolta már elég sokáig volt bent, így odatérdelt az ajtó elé, és úgy sírt szegényke, mint ha anya már órák óta elment volna:) Nagyon édes volt:)

Hallgattunk minden nap zenét is, bemutatta tánctudását, ami jobb, mint bárkié a családban:) Bár még Domi babát nem láttam táncolni. Ha ülve hallgatja a zenét, akkor a felső testével táncol, ha állva akkor meg a popsiját mozgatja:)

Sokat gyakorolta a kapaszkodás nélküli lépéseket és állásokat is, egyik este főleg, mikor már rég aludnia kellett volna nagyon belejött, bár szegény nagyon fáradt volt már, de azért kitartóan próbálgatta. És az a fülig érő mosoly az arcán, ha sokáig sikerült neki :)

Kedvenc tevékenysége még mindig az asztalra és ágyra mászás, profin közlekedik le és fel, ha akadályba ütközik (pl. tele van az asztal) nem zavarja, pillanatok alatt lerámolja a földre. :)

Imádja a kabaláit szeretgetni, főleg a majmocskát. Bár elég furcsa, hogy mikor rezeg a majom őt az sem zavarja, ugyanúgy imád akkor is hozzábújni :)

És végül minden tiszteletem az anyukáké, akik hóban is megpróbálják friss levegőre vinni a gyereküket babakocsival, mert felér egy erős kondiedzéssel:) (Így én csak a legalább a babakocsi szélességűre megtisztított járdán próbálkoztam, többi Szabira maradt :) )

Majcsi

A majom nem csak azért az egyik kedvenc játék, mert olyan jó megölelni, mikor zizeg, mert a Hédi azt nagyon szereti, hanem mert tökéletes fogselyemnek is a madzaga. És még az is nagyon szuper, ha a nyakán lóg az állat, vagyis inkább a madzaga.