Belga Nemzeti Botanikuskert

Szombaton a belga Nemzeti Botanikuskertbe kirándultunk.

Volt egy érdekes kiállítás, ahol növényekből készült ruhákat állítottak ki. Ezt még fel is vettem volna. A kiállítás mellesleg egy szép várban volt.

Apával a növények felépítését vizsgáltuk meg.

Anyával inkább a virágokat szagolgattuk.

Jártunk esőerdőbe is, de én ott már olyan álmos voltam...

Itt láttunk kakaófákat, teacserjét, kókuszpálmát, szóval sok-sok finomságot, amit mi csak feldolgozva ismerünk.

Megnéztük, milyen növényzetek voltak az őskorban.

Kaktuszokat, amik sokkal nagyobbak voltak, mint én.

Láttam mimózát, amihez ha hozzáértem, úgy tett, mintha eltört volna a szára, levelei lekókadtak. De aztán, ha ellenálltunk a kísértésnek és nem piszkáltuk, helyreálltak.

Ez aztán szép üvegház, de sajnos csak kívülről tudtuk megcsodálni, mert zárva volt és igyekeztünk a kijárat felé.

A végére is jutott a kalandból, mivel sehol nem volt kiírva nyitvatartás, azt hittük itt is olyan rendszer van, mint a legtöbb belga helyen, hogy ki akkor mész mikor akarsz, csak be nem lehet jönni. Mi a 7-es busszal terveztük hazajönni, addig sétálgattunk a kertbe. A végén már kezdett gyanús lenni, hogy egy teremtett lélek sincs a környékünkön, bármerre járunk. Mikor ki akartunk jutni, egy szép nagy kapu állta az utunk. Hosszas töprengés után egy biciklis alakot pillantottunk meg. Tibi gyorsan utána futott, szerencsére utol is érte és kiengedett minket. Mint Tőle megtudtuk f7-ig volt nyitva a kert... De happy enddel zárult a nap.

Brüsszelbe hazafelé sétálva, még egy nagyon jó hangulatú boltra leltünk. Persze mi csak a szánkat tátottuk, mert az árai is szemetgyönyörködtetők voltak.

Brüsszeli Szent Szív Székesegyház

Mivel Apa egy poszter készítéssel volt elmaradva, ezért vasárnapra csak egy rövidke programot terveztünk be. Apa régóta kiszemelte a Koelkelbergi Bazilikát, de a belvárostól elég messze van, így most célirányosan oda mentünk. Azaz majdnem, mert Tibi még mindig újabb és újabb guberálós piacot akart felfedezni. Ki is nézett a neten egyet, meg már láttuk a vonatból is régebben, így ide mentünk. Sajnos pechünkre ez mégse volt guberálós piac volt, hanem inkább otthoni kínai piac + nagyvásár keveréke. Jó méretes hatalmas tömeggel. Én elnézelődtem volna, de Tibi azt mondta, ha nem akarok semmi konkrétat venni, menjünk innen. Így átmentünk egy nem túl messzi, de már ismert piacra. Most nem leltünk semmi igazi kincsre, vagy ha igen, azt olyan áron adták, hogy annyit nem adtunk érte.

Azért haszna volt, mert így nem erre mentünk volna ki az állomásról , amerre a piac volt és lemaradtam volna egy nagyon jól dekorált házról. Belga képregényhősök tarkították.

Illetve nem ülhetett volna fel Hédi egy igazi körhintára, ami persze állt. Mert még csak szerelgették a vidit, a nem tudom milyen belga fesztivál alkalmából.

Kipróbáltuk a Brüsszeli metrohálózatot. Hát nem semmi. Van egy pár földalatt közlekedő járgány. De most igazán hasznát vehettük a kinti rendszernek. 1 jeggyel 1 órán keresztül arra szálltunk fel, amire akadtunk. Szükségünk is volt rá, mert át kellett szállnunk és sajnos eltévesztettük a megállót.

Azért eljutottunk az eredeti célunkhoz a világ 5. legnagyobb templomához, tényleg nem semmi méreteket ölt.

A katedrálishoz gyönyörű platánsor vitt, így meg is örökítettük, ha egyszer a platánfa kéregről kell előadást tartanom, be tudom mutatni, mint tanulmányt. :D

A templom belülről cseppet se nevezhető szépnek. Van néhány fa szék, de egyébként teljesen üres és kihalt, a festett ablakai kivételével, amik gyönyörűek.

Fel lehetett menni a kupolába, ami 53 m magasan van.

Persze 240 lépcsőn keresztül, van lift, de az sajnos nem működött :( Úgyh. meg kellett dolgoznunk a kilátásért, de megérte. Mert tényleg jól lehetett látni Brüsszelt felülről.

Sőt még a kukkoló használata is ingyen volt. Mondjuk még szép, mert se a lift, se a kiállítások nem üzemeltek, viszont úgyanúgy elkérték a belépőjegy teljes árát.

Így kompenzálta egy picit a lépcsőzés és a zárva talált kiállítás bosszadalmait.

Míg egyikünk a kukkolóval, másikunk pedig az új szuper fényképezőnkkel pásztázta végig a fővárost. Ki is próbáltam a 12* optikai zoomot. Állvány nélkül azért nehéz vele igazán jó képet csinálni. Viszont egy érdekességet találtunk és sikerült is megörökíteni. Az atomium tetejéről le lehet egy kötélpályán csúszni. Ha jól megnézitek a zászló mellett vannak emberek. Azt nem tudjuk, hogy állandóan üzemel-e a "csúszda", vagy ez valami rendkívüli dolog volt, mert már párszor jártunk az atomiumnál, de sose tűnt fel. Azt se tudtuk sajnos kinyomozni, hogy hol a csúszda végállomása. De ránk nézve lényegtelen, mert Hédikével úgy se tudtuk volna kipróbálni. De jó tudni róla, hogy létezik ilyen. Biztos nagy élmény lehet.

Még egy érdekes dolgot láttunk felülről, bár előtte elvileg végig is sétáltunk rajta. Úgy csinálták meg a forgalmas utat, hogy elvitték a föld alatt, és felette parkot alakítottak ki, amit tényleg használnak az emberek. Így mindenki jól járt, az emberek ki tudnak menni a parkba, és az útat is megcsinálták. Mondjuk kérdés, hogy mennyire van így jó levegő a parkban ?!

A Bazilikába, bent tartózkodásunk alatt max. 5 ember lézengett. Viszont a kertjébe hatalmas élet folyt. Volt koncert, családok, akik ott játszottak, fiatalok, akik kiültek beszélgetni... Szóval nagyon sokan voltak. Mi is kifeküdtünk picit, élveztük a nyugalmat.

Ezzel zárult is a napunk, mert igyekeztünk haza, hogy Apa még végezzen a poszter készítéssel.

Hédi gyomorrontása

Első belga szülő rémisztgetésen is túl vagyunk. Hédike az egyik éjjel kidobta a taccsot. Vannak találgatások rá, hogy mitől. Két napig brokkolit evett főzelék gyanánt, lehet ez ülte meg a gyomrát. Az se kizárt, hogy mivel aznap nem volt áram a koliban, nem tudtam ledarálni a barackot. És a bolti fruttapura mellett adtam neki apró barackdarabkákat, mert bizony akinek már van 3 foga gyakoroljon. Lehet ez nem tetszett a pocaknak. Még jó, hogy az első nyekkenésére kikapom az ágyból és nem most kezdtem el a nevelését, amivel a Tibi mindig jön. Ahogy kiürült a pocak, nyugodtan folytatta a durmolást, én kevésbé. És szerintem a legnagyobb megrázkodtatás is engem ért. Azért nem szeretném, hogy a közeljövőbe megismétlődjön az eset, úgyh. a brokkoli evést szüneteltetjük, biztos, ami biztos.

Keizersberg Apátság

Sikerült egy újabb helyet találnunk Leuvenben, ahol még nem jártunk, nevezetesen Keizersberg Apátságot.

Hédivel ketten vágtunk neki a nagy útnak, de ez a szobor volt a motiváció. Érdemes megmásznunk azt a meredek dombot, mert biztos szép lesz az apátság is. A Tibi azzal az információval indított útnak minket, hogy ez egy működő apátság, gyönyörű kilátással.

Hédike kezdetben élvezte az utat, de aztán megunta a sok kocsiban ülést. Felértünk az apátsághoz, teljesen kihalt volt. Azért mi bátran beljebb mentünk a kapukon, bár kétségeim voltak mindvégig, hogy vajon be lehet-e menni, és biztos az apátságnál járok. Egyetlen egy épületből állt az egész, illetve a korábban feltett két szoborból, de utóbbit csak nagyon-nagyon távolról lehetett látni.

Körbejártuk az épületet hátha találunk valami érdekeset. De egyetlen épületen és néhány páván és kacsán kívül mást nem találtunk. A környező zöld területet, ahonnan lehet, hogy szép a kilátás, körbevették kerítéssel. Kifelé menet két öreggel akadtam össze, akik Tőlem akarták megtudni, mikor raktak ide kerítést, mert évekkel ezelőtt, mikor itt jártak még nem volt. Ők napozó ággyal is készültek, de csalódniuk kellett, mert nem volt hova kifeküdniük... Kifelé menet, azért megnéztem mi volt ez. Tényleg jó helyre mentem, de az Apátság könyvtárként üzemel... A honlapjukon látni szerzeteseket, de mi eggyel se találkoztunk :(
Azt hiszem kiderült, hogy nem ez a kedvenc helyem Leuvenbe, mindegy ezt is láttuk. Ellentétben a Tibivel, aki csak hallomásból ismeri a helyet!

Kúszik

Hamarosan 8 hónapos lesz a Kisasszony, sokat fejlődik testileg (nagyot nőtt és husisabb) is és a képességei is.

Hédi baba hétfő óta egyértelműen kúszik. Kedvenc célpontja a papucsok és cipők. De ha valamelyik játék felkelti az érdeklődését, azért is hajlandó elindulni.
Nagyon szeret labdázni.

Már mindenféle méretben van neki, mert hétvégén volt Mart Rock fesztivál és beszereztünk neki 3 strandlabdát is ott. De nagyon ügyesen bánik azzal is, pedig majdnem akkora, mint ő. Gurigatja, ha nem fáradt, egész messze. Érte megy, ha a közelébe van a labda. És egyszer beszorult a laszti a forgószék lábához és addig csapkodta, míg átrepült rajta. Szóval nagyon tud.

Nagyon ügyesen lovacskázik. Ami alatt azt értem, hogy négykézlábra áll és hintázik előre-hátra. Már egész sokat.

De egyébként tud lábon is lovacskázni. És ha azt akar játszani, elkezdi úgy mozgatni a testét.
Ha dobáljuk, akkor viszi a lábát is. Meg úgy tartja magát. Nagyon tudja jelezni, hogy még, még, még .
A mászókázást is gyakorolja. Előfordult, hogy a szék lábára felkapaszkodott és úgy négykézláb állt rajt. Mármint csak a kezei voltak a széken, a lábai a földön. De a kiságyba is a rácsoknál felkapaszkodik, de kizárólag kívülről, azaz, akkor, ha nincs a kiságyba, mert ha bent van, csak visít.
Már az ülés is szépen megy, egy ideig támasztás nélkül is ül. De azért még nem erőltetjük. Szóval ügyesedünk.
Nagyon okos baba, még mindig :D. Mert megérti, ha azt mondom neki, hogy fujj, nem szabad. Egy ideig felváltva rám néz, meg a cipőre. Aztán tovább áll egy másikért :D Viszont ha nem figyelek oda, folytatja.
újra elkezdett rengeteget beszélni. Játék közbe is sokat csacsog :) Tibi tegnap a pingvin szót gyakorolta vele (mert van a koliba egy plüss pingvin), szerinte azt próbálta mondani. De azért az még annyira nem ment neki.
Kedvenc színe nem a rózsaszín, hanem a PIROS. Bár neki nem sok piros ruhája van, de az enyéimért rajong.
Szeret a fűben mászkálni. Kedvence a százszorszép és a falevelek. Túl vagyunk az első igen koszos Hédin, hosszú fehér bodyba kúszott a fűbe, utána széttrancsírozott egy banánt, majd elmajszolt egy kenyér csücsköt, képzelhetitek hogy nézett ki.
Még mindig irtó akaratos, nagyon tud hisztizni.
A pelenkázásnál vissza fejlődtünk. Már régebben segédkezett. Tartotta a lábát, kihúzta a kezét a ruhából. Most meg háton se akar megmaradni. Csak menne játszani. Akár pelenka nélkül is...
Most hirtelen ennyi jut eszembe róla. Egy videó a kúszásról, régi fényképezővel, mert az újnál már néhány másodperc is nagyon nagy méretű.

Hol máshol, mint Brüsszelben

Úgy tűnik, most már minden szombaton Brüsszelbe keveredünk. Most is azzal az elhatározással indultunk, hogy megnézzük a Japán kertet.

Két Atya is lakik most a koliban egy hetet és ők is csatlakoztak hozzánk. Bár ők csak Brüsszelt akarták felfedezni, illetve az Atomiumot és a Mini Europát megnézni. Azért Tibi felcsapott egy rövid Brüsszeli túravezetőnek. Így ismét megnéztük a pisilő kislányt,

Tibi kedvenc kocsmáját (mivel Tibi szerint ez a város egyik legnagyobb nevezetessége), a főteret, a pisilő kisfiú szobrát, aki most fel volt öltöztetve,

és persze waffelt is ettünk, ami pedig szerintem Brüsszel nevezetessége.

Közbe Hédike is megéhezett, így kellett keresni egy hamizó helyet, ami nem büdi, úgyh. még a királyi kertig elkísértük őket. Útközben még megnéztük a Bartók szobrot, a hangszer múzeumot stb.

És ráakadtunk egy modern alkotásra. Ez szobor vagy mászóka ?!

Aztán megint jól elment az idő, de most már mindenképpen el akartunk jutni a Japán kertig, úgyh. mi metróra szálltunk. Persze ismét eltévedtunk, vagyis Tibi szerint szar térképünk volt. Megint bóklásztunk rendesen, mire egy hatalmas parkba jutottunk, nem éppen a Japán kertbe.

Azért körülnéztünk, sétálgattunk itt egyet és piknikeztünk egyet. Egy arab család mellett táboroztunk le, egyből jött a kislány, meg az anyja is Hédi babusgatásra :)

Mikor meguntuk az üldögélést, továbbálltunk, még mindig azzal a céllal, hogy megtaláljuk a Japán kertet, bár tudtuk, hogy már zárva. Jócskán kellett bandukolnunk, míg eljutottunk. Útközben találtunk egy szép emlékművet, talán valami Rudolfnak állították.

A kínai pagoda nem éppen olyan volt, mint Kínában. Inkább csak megtalálhatók voltak rajta a kínai jegyek, de a belgák is (pl. téglaépület) :) Szóval ide sikerült bejutnunk, persze az épületbe nem. De még az emlékeinkben úgy isélnek a Kínai nevezetességek pl. a porcelán. Mint kiderült arra egyikünk se volt kíváncsi. Így megspóroltuk a belépőjegy árát.

A kertje se volt túl nagy, azért Hédi kipróbált a játszóteret.

A Japán tornyot csak kerítésen kívül nézhettük meg.

Visszafelé az Atomium felé mentünk. Még mindig változatlanul néz ki :)

A Tibi észrevett egy igazán csinos házfestést. Szerintem jól sikerült, és ezt még a vandálok se graffitizik be.

A vonatból még megtekinthettük, hogy merre is sétáltunk a nap folyamán.