Jégvarázs palotája

Hiába Tibi is öregszik. Ami nem csak az őszülő hajából, a növekvő pocakjából és sokasodó gyerekszámból látszik, hanem az egyre több gyertyából is, aminek elhelyezése egy tortán nem kis kihívás. 

Bár a tényleges születésnapját autóba töltötte, közel fél napos vezetéssel, azért ami késett, nem múlt el, majdnem 8 napon belül volt tortája is. És idén abban a luxusban volt része, hogy nem ő sütötte a tortáját, hanem Marcival és B. Bogival, ÉN kreáltam valami ronda és finomat:D Elfogyott, szóval tényleg nem volt rossz.

Szülinapja alkalmából pedig valami különleges élményt szerettem volna neki adni, amit talán a gyerekek is élveznek. Így jutottunk el Elsa jégpalotájába, azaz földi nevén a jégbárba. 

Ami tényleg nem mindennapi hely. Kora délután érkeztünk, gyerekekre való tekintettel. Jól tettük, mert így tényleg családias környezetbe töltöttük az időt. (Rajtunk kívül egy pár kószált bent.) Miután megkaptuk a kis eszkimóruhánkat, beléptünk egy hermetikus ajtóval elzárt részre. Ez adott egy kis izgalmat. A helységbe félhomály volt, és tényleg nem kellett izzadni (-5 °C).  Ha hosszabb időre megálltál, odafagyott a lábad a padlóhoz, és a gyerekek innivalójába is belefagyott az ital (nem itták elég gyorsan). Hangulatos hely volt, de nagyon kicsi. Gondoltam előbb végignézzük a szobrokat, fotózkodunk, aztán majd elfogyasztjuk a kis innivalónkat. De alig tettünk meg néhány lépést, már elérkeztünk a végéhez:( A nappalink nagyobb. Így rátértünk az ivászatra:) 

Különleges volt az egész, hiszen jégpohárból szolgálták fel a cukros koktélokat. A gyerekek nem is tudták, hogy igyák:) Aztán kezdődött a buli. A gyerekek láttak, tapasztaltak, elég volt. 

Az egyiknek pisilni kellett, a másik fázott, a legkisebb tündéri szemekkel kukucskált ki, hova került. A szobrok jók voltak, de nagyon keveselltem a számukat. Érdekes volt ilyet is látni. De hozzáteszem a kupon és a jegy vásárlása több időt vett igénybe, mint amit bent töltöttünk. Biztos gyerekek nélkül több időt töltünk bent, de az a 10-15 perc elég volt, hogy beszívjuk a hely hangulatát, végignézzünk mindent és elfogyasszuk a kis inninket.

A szuvenír se maradt el. Vettünk ilyen pohár alakú jégkocka készítőt, hogy nyáron mi is tudjuk ilyen módon felszolgálni az itókát. Hédinek annyira tetszett a pohár, hogy elhozta, és addig nyalogatta, amíg el nem fogyott:)

A rövid program után pedig végigsétáltunk a Váci utcán, csodáltuk a kirakatot és élveztük a jó időt. És hogy Marci lelkét is ápoljuk (az ötletgazda persze én voltam) a programot waffellel zártuk. (Linda bűnbe vitt és azóta az egyik kedvenc helyem lett.) Igazi liége-i waffel belga (Callebaut) csokival, sőt most még az eper is igazi, friss volt. Forró csokit már nem árulnak, de az összes pocak így is megtelt. És hogy írom ezeket a sorokat, már összefut a nyál a számba:D

Mérföldkő - Etetőszékben

Huba már egyre ügyesebben ül. Úgy éreztem, hogy elérkezett az idő, hogy ő is velünk ülhessen az asztalnál. Egyenlőre nagyon élvezi.

Hédike a pillangó-tündér, Marcika a lovag

Eljött ismét a farsang ideje, és ezzel együtt a kérdés: mivé is változzanak a gyermekeink? 

Marci legnagyobb örömére kölcsön kapta Domi lovag jelmezét, így igazi harcos-kardos katona lehetett. Még a fegyveres vasutas bandita csapatába is beállt.

Hédikénk idei jelmezét Anya választotta ki, így idén pillangó-jelmezt készítettünk. Persze a legutolsó utáni pillanatban jutott rá időnk, hogy elkészítsük. Közbejött Huba keresztelője, ami Kanizsán volt, így a keddi farsangi összejövetelre hétfőn éjjel kezdtük összerakni a jelmezt.

Az ötletadó blog alapján elkezdtük a szárnyakat hajtogatni. Pont kapóra jött a villanyszerelésből maradt drót. Azaz kapóra jött volna, ha elég lett volna. De nem volt és a tárolóban szűkösebb időkre őrzött kincsek (amit nehéz lenne részletesen felsorolni... de azóta egy részük a szeméttelepen végezte) között turkálva sem sikerült a hiányzó 50 cm-nyi vezetékre akadni. Így végül kreatív megoldáshoz kellett fordulnunk, de megoldottuk. Vékony kötöző-drótból fontunk vastagabbat. Végül a drótokból hajtogatott vázakra selyempapírból hajtogattunk szárnyakat.

Végül igazán szép pillangó lett Hédikéből. Felvette a fehér koszorúslány-ruhát, a kezébe kapott varázspálcát (hogy akár tündérke is lehessen, ha akar), a fejére pedig pillangó-szarvacskákat, a hátára pedig a szép, lila pillangó-szárnyakat. Meg is nézte mindenki, már a villamoson is, amikor kézben vittük a jelmezt. Hát még az iskolában... Hédi jelmeze lett az első, meg is cibálta az összes gyerek a szárnyakat.

De a lényeg, hogy Hédinek nagyon tetszett.

Huba keresztelő

Ez is egy olyan dolog, amit húztam-halasztottam. Az előző gyerekeknél Ildi leszervezte, pontosabban leszerveztette a ceremóniát, időpontot, meghívást stb. Én nem tartottam a keresztelést olyan fontosnak, sürgősnek, Dani pedig már rég túlesett ennek a szentségnek a felvételén. Szóval Huba nőtt növekedett. További problémát jelentett, hogy ki is keresztelje meg Hubát. Fliszár atya sajnos már máshol végez szolgálatot, én pedig ragaszkodtam hozzá, hogy a keresztelő Kanizsán (ne faluban) legyen bejegyezve. Mivel más pappal nincs közelebbi kapcsolatunk és a Karcsi se haverkodott össze az Albertfalvai pappal, így maradt a híres Fityeházi pap (Robi atya).

A nagy nap január 31-én volt 12.30-kor. A szertartás előtt a gyerekek sokat gyönyörködtek a Betlehembe, tényleg szép volt, egy ilyen nekem is az álmom. A szertartás előtt még kiderült egy turpisság. Apu (ő szervezte végül le a keresztelőt) KÁROLYt adott meg Hubának, mint védőszent, mondván, hogy Karcsi a keresztapa. De Dani is Karcsi, meg amúgy is... Elzarándokoltunk hajnalba a plébániára, hogy korrigáljuk a hibát, de sajnos vasárnap révén senkit nem találtunk ott. Végül azért sikerült a keresztelés előtt módosítani. Hubertus a vadászok védőszentje révén, ez a név se fért meg a fejemben, így végül Hugó nevet kapta Huba. A keresztelési emléklapban pedig nekünk kellene módosítani a Károlyt Hugóra. Ez még várat magára. 

A szertartás családi körbe zajlott, mindenki fent volt az oltárnál. Linda hiányzott a csapatból, sajnos lebetegedett:( Így a képek száma is igen kevés, csak az a néhány van, amit Tomasz készített. A beszéd során az atya csak a minimumokra szorítkozott, tömör volt és rövid. A gyerekek ott sürgölődtek az Atya körül, élvezték, hogy keresztet rajzolhatnak Huba homlokára:) A megkenés után is sorakoztak. A gyertyát (Hédi tarthatta) pedig előbb elfújták, mintsem kellett volna. Huba pedig az egészet nagyon jól viselte, de tényleg nem kellett sokat kibírnia, addig pedig mindig akadt érdekesség.

Innen a már megszokott Apartmanba vonultunk át, hogy elfogyasszuk a vasárnapi ebédet. Rossz idő révén bent ment a játék / beszélgetés.

A napba még belefért Anyu születésnapi köszöntése. Az ajándékról pedig majd pünkösdkor írok, hiszen akkor utazik a család Sopronba és az osztrák Family parkba (ha már itthon nincsen vidámpark).

Az idő gyorsan szállt, a bulit pedig a hazautazások miatt be kellett rekeszteni. A gyerekek nehezen fogadták el, hogy másnak iskola, óvoda, utazni kell.