Marci és a büntetés

Marci kemény dió. Ez mindig kiderül. Egyszerűen nincs eszköz a nevelésére. Ezt már sokszor írtam. A büntetést leginkább rövid hiszti, esetleg besértődés követ, de összességébe lepereg róla. A várt hatás pedig elmarad.

Néhány hete a Domival kipancsoltak fél liter babafürdetőt. Letolás, agymosás, kiabálás járt érte. A hétvégén Marci buborékfújót gyártott a sok ezer forintos babe samponjukból. Pedig csak szólnia kellett volna, megcsináljuk neki a löttyöt, mert neki persze a sampon elpancsolásán kívül más nem sikerült. No és tanulhatott volna a korábbi esetből is.

Persze kiakadtam, hogy rövid időn belül ugyanazt (sőt rosszabbat) a gaztettet elkövette, ráadásul pont a samponnal (ami a magas ára mellett csak néhány gyógyszertárba beszerezhető).

Tibi büntetésből az édesség megvonás mellett döntött. A dugi nyalókákat, cukrokat (amivel az idősebb generáció kínoz) begyűjtötte.

Hédi odaadta a Tibinek azokat a nyalókákat, amit nem talált meg az apja. Önként, pedig hallgathatott volna róla. Irtó becsületes a lány.

Marci máshogy reagálta le a dolgot. Kiakadt, hisztizett, megtámadta a Tibit. De a szövege nagyon cuki volt.

M: -Apa, így egy gyereket nem szabad büntetni, hogy elveszed  az édességét!

T: -Marci, akkor hogy kell büntetni a gyereket.

M: - Hogy sarokba állítod.

T: - És ha a sarokba állítalak ott maradsz?

M: - Nem, Apa nem!!!

Eddigi felvételi eredmények

Felvették Hédit a katolikus iskolába. Pedig voltak gondok a keresztlevél körül. Nem találtuk a miénket, így Tibi még a Kanizsai plébániát hívta aznap érte...  Mondtam is, hogy a Jó Isten se akarja, hogy Hédi oda járjon. De aztán csak felvették. A felvételin nem tudom, mit tettek a lánnyal, de nagyon megviselte. Egyszerűen nem lehetett vele mit kezdeni, morcos volt, levert, elviselhetetlen. Mintha kicserélték volna. Mondjuk valaki piszkálta, és egy úszásról ismert iskolás lány védte meg. De nem hiszem ez lett volna a baj. Domin is hasonlót éreztem. Hédi a felvételi óta nem akar ebbe az iskolába menni (előtte akart, mert sok ismerőse jár oda, és többen is a csoportjából oda mennek). Pedig annyi előnye  lenne, hogy gyalog meg tudnánk közelíteni. Azt még nem tudom, hogy a sportosztályba nyert-e felvételt a Hédi vagy másikba, mert a hírt egy bennfentes anyukától tudom. De végülis majdnem mindegy, ez úgy is csak vésztartaléknak kellett.

Ma megtudtuk a kéttannyelvű eredményét is. Várólistások vagyunk, összesen 5 gyerekkel. Ha valaki visszamondja, akkor van esélyünk ide. Sorrend nincs, nem tudom visszamondás esetén, mi alapján választják ki az 5-ből bekerülő gyereket. A gond, hogy valószínűleg beiratkozás után tudjuk meg, hogy valaki visszamondja-e. Ha ezt megjelöljük, akkor másik iskolát nem ajánlott. Azaz, ha innen kiesünk, marad a körzetis. Az igazgató egérútként azt javasolta, hogy felvételizzünk a zenei osztályba is, oda biztos bekerül a Hédi (furulya tudása miatt), és ha lesz az angolba hely akkor oda veszi fel. De Hédi nem művészlélek, szerintem nem oda való. Mi van, ha a végén oda kerül, mert senki nem mondja vissza?! Tovább marad a bizonytalanság az áhított iskola körül. Kedden pedig megpróbálom kipuhatolni az igazgatónál, mi kell hozzá, hogy a várólistán mi legyünk az elsők.

Még versenybe van a sportsuli is. De a kéttannyelvű a Hédihez közelebb állna. Legalábbis most ezt gondolom. Jó lenne, ha vége lenne ennek a huzavonának. De legalább a remény megvan.