Szentjánosbogár

Évek óta tervezem, hogy megnézzük a szentjánosbogárrajzást. Eddig mindig az volt a gond, hogy iskolaidőbe nem vihettem éjszakai túrára a gyerekeket, vagy volt olyan kicsi baba, aki zavarná a tömeget. 

Idén a rossz idő miatt később indultak be a bogárkák. Mindenkit már elég nagynak tartottam egy ilyen kiruccanáshoz és eljutottam oda, hogy nem érdekel, ha másnak nem tetszik a pereputtyom zajossága, én érezzem jól magam. Ki is néztem az Alcsúti Arborétum egyik hétköznapját (bízva abban, hogy akkor kevesebben vannak), de az időjárás közbeszólt. Egy nagy vihar miatt az arborétumot bezárták, ezzel véget vetve mécsbogár túráknak is. A népszerű programot már több helyen is szervezik, de sajnos mind vagy messzi volt, vagy nekünk nem megfelelő időpontban lehetett részt venni rajta.

Így történt, hogy magunk indultunk neki az éjszakának és mentünk el egy olyan területre, ahol szoktak szentjánosbogár megfigyelést hirdetni. Pilisszentivánra esett a választás, a Jági tanösvényt terveztük bejárni a félelmetes éjszakába. Mint kiderült, nem mi voltunk az egyetlenek, akik, a világító bogarak miatt érkeztünk a helyszínre. Megtudtuk azt is, hogy a Jági-tó környékén érdemes keresni a különleges élőlényeket, így a tanösvény talán első állomásánál le is táboroztunk. 

Amíg vártuk a sötétet, és persze az éjszakai rovarkákat, addig sétálgattunk, fotózgattunk és hallgattuk a békák kuruttyolását. A szentjánosbogarak nem hagytak cserben minket (bár nagyon féltünk tőle). Ha nem is olyan nagy számban, mint az Alcsúti Arborétum képein látszik, de jó néhány világító zöld bogarat megfigyelhettünk.

Otthon azt is megtudtuk, hogy amelyik egyedek csak egy helyben maradtak, azok voltak a nőstények. Kényelembe helyezkedve, világítva várták a párjukat. A picikék, akik körülöttünk repkedtek, és akiket közelebbről is megszemlélhettünk, voltak a hímek.

A mécsbogarak egyébként első ránézésre jelentéktelen kicsi, fekete/barna bogarak, akiknek a potrohukon van egy kis folt, mely luciferin pigmenttel van borítva, ami enzim segítségével oxidálódva világít.

A gyerekek kezdetbe nagyon élvezték a repkedő, világító bogarakat. Szaladgáltak utánuk, kiabáltak, ha megláttak egyet. Még Abigél is folyamatosan mutogatott, ha megpillantotta őket. Ő is felfogta a bogarak különlegességét.

Az éjszakázást viszont kevésbé viselték jól. Egy idő után elkezdték mondani, hogy álmosak. Így miután kigyönyörködtük magunkat, a tanösvény bejárása helyett hazafelé vettük az irányt.

Azt gondolom jó kis esti kaland volt, azért remélem egyszer eljutok Alcsútra is, hogy még több ilyen csodabogarat láthassak együtt.

Ezt fel kell jegyeznem

"Anya mostanában jobban főz, mint Apa!" by Marci

Hédi tehetség

Csütörtökön meghallgattuk valószínűleg Hédi utolsó iskolai szereplését. Sajnos a legtöbb előadáson egyedül képviseltem magunkat 2-3 csemetém társaságába, így igazán sose tudtam átadni magam a műsornak. Pedig mindegyik színvonalas, vicces, kedves előadás volt.

Elbúcsúztak Julcsi nénitől, még néhány nap és megkapjuk, hogy Hédi felső tagozatba léphet. Izgulhatunk milyenek lesznek a következő tanárnők. Ők is ki tudják vajon majd hozni Hédiből a legtöbbet?! Vera néni is rászánja az időt, hogy felkészítse őket a matek versenyekre?! Persze fel is lélegzünk. Ez a fél év több volt a kelleténél, amit az új délutános tanárral töltöttek. Aki nem bírja a kritikát, gyerekeket aláz, és iskolába kihívóan öltözik. Örülünk, hogy megszabadulunk tőle.

Este megnéztük Hédi légtorna fellépését. Az előadás lényegesen színvonalasabb volt, mint karácsonykor. Nyilván kellett idő, amíg a gyerekek megtanulják az alapokat és a biztonságos tissue használatot. Most elégedett voltam a bemutatott gyakorlatok mennyiségével is:) Sőt a Hédiék már próbáltak szinkon mozgást is csinálni. Mindenki bekötötte a megfelelő módon magát és egyszerre indultak el. Megállapítottam, hogy Hédi kivitelezése sokkal jobb, mint a többieké, annak ellenére, hogy neki is meggyűlt egyszer a baja a kötéllel. Látványos, lélegzetelállító ahogy a magasba két kötélen lóg. Iszonyatosan ügyes.

Ezek után meg mertem kérdezni az edzőt, hogy ő is tehetségesnek látja Hédit, vagy csak én vagyok elfogult és ha igen, tud-e fejlődni, komolyabban foglalkozni ezzel a sporttal. Réka szerint is Hédi kiemelkedik a többiek közül, versenyen is lenne esélye. Igen, ebből is vannak versenyek. Neki is vannak tervei, csak ezt az évet egy kicsit elbénázta. Jövőre szeretne haladó csoportot, meg koreográfiát tanítani a lányoknak.  És komolyabban foglalkozni az ügyesekkel. Biztosat viszont még nem tud mondani. Ezzel pedig egy nehéz terhet levett a vállamról. Mert úgy érzem Hédi mindenbe kiemelkedő lehetne, ha nem aprózódna szét és kicsit jobban koncentrálnánk egy valamire. Érzem, hogy őt is zavarja, hogy az osztálytársai érmekkel mennek a suliba, ő pedig sokkal több energiát fordít a délutános tevékenységeibe, mégse kap pozitív visszajelzést. (Idén Tamás bácsi se küldte el furulya versenyre.)

Másnap Hédi elment akrobatika edzésre. Az edző elkapta Tibit, hogy Hédi nagyon ügyes, járhat a versenyző csoportba (másodosztályba). Ami heti három edzést von maga után (ezért küzdöttem szeptemberbe, ezért kezdtük el a légtornát), de bővebbet még itt se tudnak mondani. 

Ismét beigazolódott, hogy Hédi az arany tojásom. Szóval most el kell döntenie, hogy melyiket akarja komolyabban folytatni. Nyilván mindkettőt imádja. Mindegyiknek van előnye, hátránya. Távolság, edzések száma, sérülés veszély, látványosság... Nem egyszerű. Én se tudom letenni egyik mellett se a voksomat.

És ugyanez van a hangszerrel is. Sajnos Hédi ragaszkodik a furulyához, ahol érzem, hogy nincs meg a lelkesedése, fejlődése. A zongorát meg nem akarja főtárgynak, mert a barátnője nem szereti. Pedig azt magától gyakorolja, és a haladás is láthatóbb. Így pedig egyiket se tudja teljes erőbedobással csinálni. Jó képességű, de ilyen módon nem tud kiemelkedni.

És miért kell, hogy kiemelkedjen, hogy versenyezzen?! Mert akármilyen belső motivációd van, szükség van a külvilág véleményére. És ez egy kiskamasznál már nem a családot jelenti, hanem a barátnőket, más felnőtteket. Ők pedig nem látják mit tudsz, csak azzal tudsz eldicsekedni, hogy versenyeztél... Ja és szerintem egy versenyző a felkészítő tanártól is nagyobb figyelmet kap. Komolyabban veszik.

Reméljük, tényleg ki tudja bontakoztatni képességeit a masszív izom, lángelméjű nagylány.

Ps. Az Eötvös Gimnázium 6 évfolyamos osztályába készül, mert ott van szertorna verseny csoport :) Vannak tervek...

Jó éjszakát!

Huba jó párnát talált :) Olyan jó, hogy még velem alszanak és ott szuszognak mellettem.

Veterán járműtalálkozó

Balatonfenyves úgy tűnik ügyes a programszervezésbe. A legutóbb, amikor itt jártunk Bodza napokat rendeztek. Igaz mi későn érkeztünk, csak a játszóterezés maradt. Most a Veterán járműtalálkozót élvezhettük. Pontosabban élvezhettük volna, ha a Huba és a Dani kicsit lelkesebbek lettek volna. Nagyok éppen a Balaton körbetekerését célozták meg. Huba, mint kiderült egy betegséggel birkózott, Danit meg nincs olyan dolog (jó a ketyeréken kívül), ami fél óránál tovább lekötné. Még a játszóteret is lebénázták.

Iszonyatosan régi, furcsábbnál furcsább autókba gyönyörködhettünk. Az egyikbe pl. elölről lehetett beszállni. 

Tűzoltó bemutatójával indítottunk. A gyerekek még "vízipisztolyozhattak" volna igazi tűzoltó tömlővel. Huba először bátran odament, de mikor megtudta, milyen lehetősége akadt, megfutamodott.

Megnéztük a törökök bemutatóját. Ágyúlövések, puska dörrenések, kardozások, ismertetők. A végén pedig két török még össze is verekedett. Persze csak játékból, de Hubának nagyon élethűnek hatott. Azóta el is könyvelte a törököket rossz embereknek. Talán még a gonosz embereknél is mélyebbre kerültek a szemükbe. Tibi pedig a török kávé fogyasztására kapott rá.

Világháborús katonai táborokat is kiállítottak, sőt régi géppuskákat, pisztolyokat, térképeket, gránátokat stb. is tanulmányozni lehetett. Nagyon hiányzott Marci rengeteg kérdése, kíváncsisága. Helyette csak a mikor megyünk haza kérdést hallgattuk.

Egy német bácsi még azt is megengedte, hogy beüljenek az autójába, pedig nem mai kocsijai voltak. De sajnos ez se lelkesítette a gyerekeket. A bábjátékot már meg se vártuk, mentünk haza.

A rendezvény szerintem a Balatonhoz képest nagyon színvonalas volt, még ha mi nem is tudtuk sok időt itt eltölteni.

Csepeli Rákóczi kert

Rákóczi kertbe jártunk Csepelen. Inkább illene rá a váras játszótér elnevezés. Nemrég nyílt meg ez a szabadidőpark és annyit írtak már róla, hogy muszáj volt megnézni.

Magyarországi viszonylatba tényleg nagyszerű hely, de az a sok ember (amire egyébként számítottam) nagyon sokat rontott a hangulaton. A játszótér varázsát a háromemeletes vár adta. Messziről a színe miatt nekem műanyag benyomását keltette, de valójában fából készült építmény. Kifelé csúszdákon lehet lejutni. 

A folyosókon kergetőzni, bújócskázni nagy mókának tűnt. A gyerekeink sokkal jobban élvezték, amikor a Schauták is megérkeztek. Domit és Marcit kellett elkapnia a kicsiknek. Hubáéknak nem sok esélyük volt, de hosszú időre lekötötte őket a fogócska.

A csúszdák nagyon szupernek látszottak, de valahogy a gyerekeink hamar ráuntak. Abigélt, meg alig bírtuk letuszkolni/ kibányászni a csúszdából.

 

Elrejtettek trónt, börtönt is az épületben. A falakat pedig a Rákóczi család nevezetes személyei, illetve a kor jellegzetességei pl. labancok képei díszítették. 

A harmadik emelet igazi padlásszoba hangulatú. Jó kis kuckós, dumcsizós, stratégia megbeszélős hely.

Bénák voltunk, mert ha kicsit jobban elolvastuk volna az ismertetőjét, kiderült volna, hogy hoznunk kellett volna járműveket (nem csak Abigélnek), mert építettek egy színes dimbes-dombos, gumiburkolatos pályát. Élvezet lehetett volna Marcinak görkorcsolyázni, de szívesen körözött volna Huba is futival.

Homokozó játék is jól jött volna. A várárkot homokkal töltötték meg, illetve a kertbe egy árnyékolt homokozó is fellelhető.

A hinták számát keveselltem. Mindig sor állt mellette. Abigél nagyon élvezte a baba-mama hintát. Főleg, hogy Marci a saját tempójába hajtotta. Innen nagyon jó kilátás nyílt egy távirányítós autós pályára. Oda nem tudom, hogy lehet bejutni, de a gyerekeket nagyon lekötötte egy profi játékos figyelése.

Felnőtteknek szabadtéri kondigépek készültek, de persze ezt a részt is a gyerekek vették használatba.

A kertet egy 500 méteres futópálya veszi körbe. Ahhoz szerintem nagy, hogy a szülő addig fusson, amíg a gyerek játszik, de jó dolog, hogy erre is gondoltak. Kipróbáltam, futottam Marcival én is egy kört. A családon belüli versenyt pedig Tibi nyerte, pedig Domi tett néhány kísérletet, hogy jobb időt fusson.

A kertből megcsodálhattuk a szomszédjába található ovit, illetve bölcsit. A kertje messze jobb, mint az albertfalvai óvodáké. Nem tudom, miért mondják, hogy Csepel nem olyan elit része Budapestnek. A játszótér környéke szerintem szuper. Bár az ott lakók nagyon örülhetnek a sok parkoló autónak... Közeli, szuper játszótér veszélye nem fenyeget minket. A tömeg miatt azt hiszem legközelebb inkább másik játszóteret fedezünk fel. 

Hazafelé pedig McDonaldos fagyival ünnepeltük a jó időt.