Hédi tehetség

Csütörtökön meghallgattuk valószínűleg Hédi utolsó iskolai szereplését. Sajnos a legtöbb előadáson egyedül képviseltem magunkat 2-3 csemetém társaságába, így igazán sose tudtam átadni magam a műsornak. Pedig mindegyik színvonalas, vicces, kedves előadás volt.

Elbúcsúztak Julcsi nénitől, még néhány nap és megkapjuk, hogy Hédi felső tagozatba léphet. Izgulhatunk milyenek lesznek a következő tanárnők. Ők is ki tudják vajon majd hozni Hédiből a legtöbbet?! Vera néni is rászánja az időt, hogy felkészítse őket a matek versenyekre?! Persze fel is lélegzünk. Ez a fél év több volt a kelleténél, amit az új délutános tanárral töltöttek. Aki nem bírja a kritikát, gyerekeket aláz, és iskolába kihívóan öltözik. Örülünk, hogy megszabadulunk tőle.

Este megnéztük Hédi légtorna fellépését. Az előadás lényegesen színvonalasabb volt, mint karácsonykor. Nyilván kellett idő, amíg a gyerekek megtanulják az alapokat és a biztonságos tissue használatot. Most elégedett voltam a bemutatott gyakorlatok mennyiségével is:) Sőt a Hédiék már próbáltak szinkon mozgást is csinálni. Mindenki bekötötte a megfelelő módon magát és egyszerre indultak el. Megállapítottam, hogy Hédi kivitelezése sokkal jobb, mint a többieké, annak ellenére, hogy neki is meggyűlt egyszer a baja a kötéllel. Látványos, lélegzetelállító ahogy a magasba két kötélen lóg. Iszonyatosan ügyes.

Ezek után meg mertem kérdezni az edzőt, hogy ő is tehetségesnek látja Hédit, vagy csak én vagyok elfogult és ha igen, tud-e fejlődni, komolyabban foglalkozni ezzel a sporttal. Réka szerint is Hédi kiemelkedik a többiek közül, versenyen is lenne esélye. Igen, ebből is vannak versenyek. Neki is vannak tervei, csak ezt az évet egy kicsit elbénázta. Jövőre szeretne haladó csoportot, meg koreográfiát tanítani a lányoknak.  És komolyabban foglalkozni az ügyesekkel. Biztosat viszont még nem tud mondani. Ezzel pedig egy nehéz terhet levett a vállamról. Mert úgy érzem Hédi mindenbe kiemelkedő lehetne, ha nem aprózódna szét és kicsit jobban koncentrálnánk egy valamire. Érzem, hogy őt is zavarja, hogy az osztálytársai érmekkel mennek a suliba, ő pedig sokkal több energiát fordít a délutános tevékenységeibe, mégse kap pozitív visszajelzést. (Idén Tamás bácsi se küldte el furulya versenyre.)

Másnap Hédi elment akrobatika edzésre. Az edző elkapta Tibit, hogy Hédi nagyon ügyes, járhat a versenyző csoportba (másodosztályba). Ami heti három edzést von maga után (ezért küzdöttem szeptemberbe, ezért kezdtük el a légtornát), de bővebbet még itt se tudnak mondani. 

Ismét beigazolódott, hogy Hédi az arany tojásom. Szóval most el kell döntenie, hogy melyiket akarja komolyabban folytatni. Nyilván mindkettőt imádja. Mindegyiknek van előnye, hátránya. Távolság, edzések száma, sérülés veszély, látványosság... Nem egyszerű. Én se tudom letenni egyik mellett se a voksomat.

És ugyanez van a hangszerrel is. Sajnos Hédi ragaszkodik a furulyához, ahol érzem, hogy nincs meg a lelkesedése, fejlődése. A zongorát meg nem akarja főtárgynak, mert a barátnője nem szereti. Pedig azt magától gyakorolja, és a haladás is láthatóbb. Így pedig egyiket se tudja teljes erőbedobással csinálni. Jó képességű, de ilyen módon nem tud kiemelkedni.

És miért kell, hogy kiemelkedjen, hogy versenyezzen?! Mert akármilyen belső motivációd van, szükség van a külvilág véleményére. És ez egy kiskamasznál már nem a családot jelenti, hanem a barátnőket, más felnőtteket. Ők pedig nem látják mit tudsz, csak azzal tudsz eldicsekedni, hogy versenyeztél... Ja és szerintem egy versenyző a felkészítő tanártól is nagyobb figyelmet kap. Komolyabban veszik.

Reméljük, tényleg ki tudja bontakoztatni képességeit a masszív izom, lángelméjű nagylány.

Ps. Az Eötvös Gimnázium 6 évfolyamos osztályába készül, mert ott van szertorna verseny csoport :) Vannak tervek...