A vasárnapunk nagyon nem indul jól. Éppen tisztába raktam a Hédit, amikor véletlenül hozzáértem a láb kisujjához és fájlalni kezdte. Ránéztem és azt láttam, hogy fel van dagadva, de nagyon, mert valami vékony szál elszorította. Ordibáltam a koliba a Tibinek, de csak vki a WC-ből nézett ki, de nem a Tibi volt. Így a meztelen Hédit paplanba tekertem, és rohantam a Tibit megkeresni. Miután Apa előkerült a konyhából, ketten nekiestünk Hédi lábának. Egyikünk lefogta a kisasszonyt, másikunk megpróbálta kiszabadítani a lábujjat. Nem tudjuk mi tekeredhetett a lábára, mert túl erős volt, hogy hajszál legyen és túl vékony, h. cérna. Sajnos úgy belevágott a Hédi lábába, hogy azt se tudtuk rendesen megállapítani, hogy biztos sikerült kiszabadítani az ujjacskáját. Tibi ezek után nyomozásba kezdett, hogy hova tudnánk elvinni a Hédit, mármint, hogy orvos is lássa. Tényleg nagyon csúnya volt. Telefonálgatott stb., de persze arra jutott, hogy a város másik végébe van vmi kórház féle, ahova talán vihetnénk... Felhívtuk Nagymamát is, hogy mi ilyenkor a teendő. Közölte várjunk fél órát, ha nem javul, vigyük orvoshoz, de ha belilul, akkor a doki se tud vele mit tenni... Na ha eddig nem voltunk megijedve, akkor ezek után biztos. Tibi már lemondott a Hédi középső ujjáról. Dörzsölgettük az ujját, hogy menjen bele vér, meg a keringés javuljon. Csak ügye szegényem fájlalta, és nem igen tűrte a bántást. Fél óra elteltével nem láttunk változást, de mivel nem lilult be, kicsit megnyugodtunk. Még vártunk újabb 1 órát semmi változás, vagyis ráfogtuk, hogy kicsit kevésbé piros, de még mindig nagyon dagadt.
Mivel ez volt az utolsó Belgiumba töltött vasárnap, azaz az utolsó nap, amikor még elmehettünk valahova a Tibivel, nem akartunk otthon ülni. Így esett a választás Lier-re, mondván, hogy itt úgy is csak a baba múzeum van, arra meg elég néhány óra.
Odaérve rá kellett jönnünk, hogy itt nem csak a baba múzeum van, sokkal inkább egy gyönyörű kisváros, aminek borzasztóan rossz a managementje. Meg merem kockáztatni, és a Tibi is egyet ért, hogy ez Belgium egyik legszebb helye. Leginkább Prágához lehet hasonlítani, csak barátságosabb, kisebb és nincs tömeg. Nagyon furcsa, hogy senki nem hallott erről a városkáról és sehol se "reklámozzák" (nem szerepel az útikönyvekben, a prospektusokban...).
Egy rövid séta után azt vettem észre, hogy az egyik házon az szerepel, hogy ingyen fotókiállítás. Fénykép kedvelő lévén benéztünk, hátha érdemes megnézni. Érdemes volt. Főleg Lierről voltak képek, illetve vmi arab országról. Engem a Lieres fotók fogtak meg. Nagyon szépek voltak és jól bemutatta a kisváros hangulatát. Sőt bepillantást nyerhettünk a látnivalókba. Tényleg az igazi belga hangulatot árasztották. Az egyik képen gyerekek hógolyóztak, jégen csúszkáltak rövidgatyában, nagykabátban és kesztyűben. Pedig a tanár is szerepel a képen...Majdnem ezzel szemben volt az infopont. Bementünk, hogy begyűjtsünk vmi tájékoztatót a városról, illetve térképet. Volt egy vitrin a város nevezetes dolgairól, benne vmi süteménnyel (Liers Vlaaike). Tibi rögtön kiszemelte és megtudakolta, hol lehet kapni. Szerencsére ez is ott volt a téren, úgyh. vettünk belőle párat.
Még egy templom is utunkat állta, így ide is tettünk egy kis kitérőt. Hédinek annyira tetszettek a gyertyák, hogy muszáj volt nekünk is gyújtani egyet.
Ezek után már célirányosan mentünk a baba múzeumba, semmi se téríthetett minket a célunktól. Szerintem Tibi kissé tartott a kiállítástól, de gondolom hagyta, hogy utolsó nap olyat nézzünk, ami csak engem érdekel.
De mindannyian pozitívan csalódtunk benne. Jobb volt, mint számítottunk rá. Igazi költemények voltak. A legapróbb részletig ki volt dolgozva. Játék boltba mindenféle játék, szobabútornál pl. a tálalószekrénybe edények, kisházakhoz erkély, tyúkól, papagáj és még sorolhatnánk. Nyilván ilyen játéka csak az úri lányoknak volt, hiszen évekig dolgoztak egy ilyen házon az emberek. Ami érdekes, hogy még ezek a gazdag gyerekek is csak vasárnap játszathattak vele, mert olyan értékes volt. Viszont ennek köszönhetően nagyon jó állapotba vannak mind a mai napig.
Hédike még egy jót szundikált is a babaházak árnyékában. Egyszer majd egy kevésbé kidolgozott, de csinos babaházat mi is összehozunk neki. Tibi már elkezdte a bútorok beszerzését.
Liernek még folyója is van, a Lier :). Sajnos a hajókázásról itt is le kellett mondani, mert csak hosszú hajóutak voltak, és Hédire hivatkozva elmaradt. Szerintem Tibi se bánta, hogy inkább a városba sétáltunk.
A romantikus kis hídon áthaladva a Zimmer toronyhoz jutottunk, ahol egy Orlojjal vetekedő óramű található, de nincs tömeg. Louis Zimmer tervezte. Itt is mozognak a bábuk, és mindenféle dolgot mutat (napot, hónapot, hetet, föld állását, dátumot, évszakot, árapályt, a hold korát, a hold alakját, állatövet stb.) Az óramű belseje is megtekinthető, illetve a toronyban egy komoly csillagászati stúdió található.
Még magunkat is megnézhettük a bolygók koronájával. Talán ez tetszett Hédinek a legjobban.
A mellette lévő épületben egy asztronmiai óraszerkezet található. Ez se semmi méreteket öltött 93 óralapot és 14 mozgó figurát tartalmaz.
A figurák mozognak egészkor, úgyh. türelmesen kivártuk az egész órát és addig meghallgattuk melyik számlap mit ábrázol. A sarokba Zimmer műhelye is megtekinthető.
A harangozó bácsik.
A balerinák megmutatják melyik bolygón milyen magasra tudnak ugrani, illetve látszanak a bolygók méretei is.
És ez a bácsi pedig megmutatja, melyik bolygón hány kg-os.
Nem lehet könnyű ilyen óraszerkezeteket csinálni, még végignézni is elég volt. Le a kalappal a bácsi előtt. Pihenésként átsétáltunk a cukrászdába, ahol a híres fánkokat is vettük. Guszta sütiket ettünk. Kicsit elegáns étterem volt, szóval féltünk a számlától, de otthoni árat fizettünk érte. Megérte betérni :)
Megfelelő vércukorszinttel folytattuk a sétánkat. Megnéztük a Lieri Begijnhofot. Itt található a Szent Margaret Templom, illetve ezt a szép épület, amit sajnos nem sikerült kideríteni, mi is valójában.
Hát ez a szobor is szívemhez nőtt, még ha a fotóhoz el kellett űznöm a kölyköket :( A fénykép kiállításon szebb kép volt róla, dehát hiába, nagy különbség van a hivatásos és a profi fotós között.
Az utca jelző, vagyis nevezetesség jelző táblák se semmik. Ötletesek és szépek.
Bár a nap rosszul indult, mégis jó emlékek maradtak meg belőle. Lier jó választás volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom, h. nézze meg, ha Belgiumban jár.
Hédike lábiujja sokáig dagadt maradt, de 1-2 hét után lehámlott és már teljesen meggyógyult. Megmaradt :)
