Múlt hét kedden megérkeztünk Kis Hazánkba. Furi volt újra itthon. Leginkább azért, mert mikor elmentünk a Hédi még olyan pici volt. 2 hónap alatt írtó sokat változott, és ezt most otthon nagyon éreztem. Mikor elmentünk, még elveszett a pelenkázó lapon. Most meg már az asztalon mászik tisztába tevés közben. Nem marad meg a hátán... Még ott volt a lepedő, amit a földre terítettünk, hogy azon foroghat, játszhat, most már nem maradna meg rajta, mivel oda megy ahova akar, nem csak 1-1-et fordul hasról hátra, vagy fordítva. Teljesen át kell rendezni a lakást, mert már imád rámolni, imádja a kábeleket, konnektort, papírt tépni, az nagyon megy neki. Szóval ki kell alakítani a játszóbirodalmát, ami nem egyszerű a sok kacatunk mellett. Mikor elmentünk még csak egy kis fogkezdeménye volt, most már négy foga is van. Sokat vigyorog. És most már nem a fogínyét mutogatja közben, hanem a fogacskáit. Sokkal értelmesebb. Egyre több mindent ki tud fejezni. Pl. nyújtja a kezét, hogy vegyük fel, integet, persze csak annak, akit ő kiszemel. Főleg a meghódításáért. Próbálgatja a mászást, rengeteget térdel, ülni is már egész jól tud, azért, ha elveszti az egyensúlyát még megbillen. Néha-néha ki lehet venni, hogy azt mondja Hédi, szerintem az "igen"-t, "így"-t, de"-t is, de nem tudom, hogy tényleg azt akarja-e mondani. Az otthon se szereti a kiságyat, képes volt felállni csak azért, hogy kisérletet tegyen a szabadulásra. Mivel le kellett engedni a kiságyat, nehogy szabadulhasson. Szóval az első felállása visítás közepette történt. De nagyon aranyos volt, sírt, állt és nyújtotta a kezét, hogy vegyem ki, mikor bementem a szobába. A kép nyilván csalással történt :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése