2009. szeptember 13., vasárnap

Nagy találkozás



Apa már hazaérkezésünk utáni nap visszament Belgiumba, mi pedig kihasználtuk az időt és meglátogattuk a Domikát. Óriásit nőtt ő is, és hatalmas átalakuláson ment át az elmúlt két hónapba. Talán azért, ha összefutunk vele az utcán megismerjük :) De már nem az az álomszuszék, lusta babus. Nagyott nyúlott ő is és szerintem hosszúkásabb lett a pofija is.
Hédi nagyon örült a kis unokatestvérének, mint általába a babáknak. Le is rohanta a Domit, simogatta és puszilta.



Domika az elején meg volt szeppenve, de elég jól tűrte a Hédike "kedveskedését". Aztán jött a fordulat, bedühödött és jól megtámadta a Hédit, aki meglepetésébe sírva fakadt. De tényleg olyan hirtelen, hogy minket is váratlanul ért és eltartott egy darabig, amíg Hédi segítségére siettünk.
De egyébként jól eljátszottak egymás mellett, Hédinek nagyon bejött az ajándék, amit a Domikának hoztunk. Megmutatta a Dominak, hogy kell tologatni, mire jók rajta a színes gömbök és milyen jól meg lehet kostolni az állatokat.



Jó volt látni, hogy a Hédi így örül a Dominak és nem azért mert emlékezett volna a Domira, hanem, mert ilyen kis szociális lányunk van (biztos nem tőlem tanulta :)). És persze, mert olyan aranyos a Dom-dom, igazi szőke herceg.




Persze a Hédike is sokat változott, mert már a Keresztapjának is tetszik, hogy már nem csak sír, a szép, erős hangján, hanem sokat vigyorog a 4 fogacskájával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése