Majdnem doktor úr

Ez a bejegyzés nem közvetlenül Hédi és Marci babáról szól, de elég fontos eseménynek tartom ahhoz, hogy elbüszkélkedjem vele. Tibi túl van a nyílt PhD védésén. Természetesen sikeresen, 18/18 ponttal. Nem meglepő módon messzemenően túlszárnyalta a követelményeket (ezt az egyik bíráló mondta). Most már csak a formalitások vannak hátra, hogy hivatalosan is Dr. H. Tibor legyen. Így még büszkébbek lehetünk okos, már-már zseni, néha kicsit professzoros Apára.

És hogy honnan indult Apa, Dédi utólagos engedélyével idézek egyik leveléből:

"Tibikém amig hallgattam az előadásodat egyszer csak megjelent előttem az a 6-8 éves Tibike aki a kérdéseivel bombázott fáradhatatlanul. Palacsinta sütés. !!!!!!! miből van a liszt? buzából,igen de mitől fehér,? mert hántolják száritják megőrlik. miből van az olaj? és hogy készül? hosszas magyarázat,ujabb kérdések / közben sülnek a palacsinták és ügyesen töltőgeted őket már azt hittem,hogy a mai napra rendeltetett kérdez-felelek befejeződött, akkor jött a következő miért kétszinü a tojás és miért van két féle anyagból????Szerencsére befejeztük a sütést és a legkézenfekvőbb megoldás adta magát. Kóstoljuk meg a palacsintákat, utána irány a medence szóval megoldodott a gordiuszi csomó. Persze ez csak egy eset a sok év alatt összegyült történésből."

Most Hédi bombáz minket kérdés özönökkel. Elkezdődött a "miért" korszak. Egyetlen egy eseményről 5 percig tud, "miért"-tel kezdődő kérdéseket feltenni. Igyekszem kitartóan válaszolni a kérdéseire, hogy ő is olyan kíváncsi, kutató természet legyen, mint az Apukája. Néha azért mély lélegzetet kell vennem, hogy ne azt mondjam órákon át tartó faggatás után, hogy "csak".

Egy példa az egész napos kérdezősködéséből:

-Miért járt tornázni a Marci?

-Mert kifli volt.

-Miért volt kifli?

-Mert ferdén feküdt a pocakomba.

-Miért feküdt ferdén a pocakodba?

-Mert úgy volt kényelmes neki a hasamba.

- Miért úgy volt kényelmes neki?

- Mert úgy volt helye.

- Miért úgy volt helye?

- Mert olyan alakú a hasam.

- Én is jártam tornázni?

- Igen, Te is.

- Miért...

Amíg megfelelő választ nem kap, addig ez megy jó sokáig. De, hogy mikor elégíti ki a válasz, azt nem lehet tudni. Majd talál egy új témát, és jönnek az újabb miért záporok.

Ha így folytatja pár év múlva mi fogunk ott ülni a kicsi Hédi doktori védésén?!

Szívroham

Szerencsére túléltem én is és Marci is. Emlékszem Hédinél először akkor jött rám igazán a frász, amikor megláttam az íróasztal tetején ücsörögni. Marci sem kímélt meg. Még csak pár napja tud kapaszkodva felállni, de ma már a Hédi ágyán találtunk rá, ahogy igyekszik felkapaszkodni a mellette lévő (nem túl stabil) szekrényen lévő játékért. Neki még mélység érzete sincs. Mázli, hogy időbe rajtakaptuk és nem esett le. Azóta persze rögtön Hédi ágyát rohamozza meg. Sajnos már nem okoz gondot neki feljutni oda, és máshova se. Megkezdődött az igazán nehéz idő, amikor már a földön se hagyhatom nyugodtan, mert sose lehet tudni, mit talál, hova megy, mit eszik meg. Az ujjmotorikája is jól fejlett. A legkisebb szöszt, morzsát, cérnát is fel tudja csippenteni, majd előbb utóbb a szájába varázsolja őket. Azt hiszem nem fogunk unatkozni. Eljött az idő, amikor nemcsak a Hédit kell korlátoznunk, hanem Marcinak is határt kell szabni. Ha eddig nem tőlünk zengett a szint, akkor mostantól fog csak igazán: "Hédi ne csináld, Marci nem szabad, Jössz le onnan..." Lehet ezt másképpen csinálni? Én vagyok csak ennyire kiabálós szülő, vagy más gyerekek is szelektíven hallanak? Végül is kit érdekelnek a szomszédok, a lényeg, hogy Marci nem áll meg a fejlődésbe és Hédi is életrevaló gyerek. Csak a Marci kezdene már mászni is és a Hédi is szófogadóbb lenne... :D

Első hajvágás

Sokáig húztam, de most már muszáj volt egy kicsit megkopaszítanom pici fiamat. Elől már tényleg kezdett túl hosszú lenni a haja. Belelógott a szemébe, és szinte mindig megizzadt tőle a homloka.

Erőt vettem magamon, fogtam egy ollót és tőig lenyisszantottam. Nem feltűnő, máshogy úgy is kikopott a haja, így legalább mindenhol hasonló hosszúságú. Szerintem így is gyönyörű. A különleges vöröses tincsét pedig elraktam emlékbe. Szép mennyiséget sikerült összegyűjtenem :)

Újra a Gyerek Szigeten

Szombat nálunk konténerpakolás jegyében zajlott. De Hédi nagyon hiányolja Domi társaságát. Nem telik el nap, hogy ne emlegetné legkedvesebb játszópajtását, ha mást nem a Tente baba, tente éneklésekor, amikor felsorolja mind a 4 törpe nevét. Érdekes a Blankát is számon tartja, de persze a Domi az igazi kedvenc. Mivel úgy néz ki az Ildiék majdnem a szomszédunkba (10 perces séta) költöznek, ügyeik elintézése végett ismét Pesten töltöttek pár napot. Vasárnap mindenképpen össze akartunk hozni egy találkozót. Szerencsére Marci is már szalonképes állapotba került, meggyógyult és ugyanaz a kis vidám, örökmozgó baba, mint a betegsége előtt volt.

Így vasárnap hosszú piszmogás után ismét a hajógyári sziget felé vetettük az irányt. Útközben nyilván a nagyi palacsintázóját se hagyhattuk ki, ahol ki-ki a maga lelkesedésével falta/nyammogta el a fincsi hamit. Bár már a második napunkat töltjük a szigeten, és múltkor pont azt emeltem ki, hogy minden ugyanaz, mint tavaly. Most csupa újdonságot próbáltunk ki.

Hédi felcímkézése után a Játékforrás kínálatát néztük meg (itt pont tavaly is jártunk). Azt akartuk megtudni, hogy van-e Hédinek való társasjáték. Akadt néhány 2,5 éves kortól ajánlott darab, de kipróbálás után vagy abba maradtunk, hogy még nem a Hédinek való, vagy abba, hogy továbbra is pofátlanul sokba kerülnek a társasjátékok (8 fadarab 6000 Ft), és a vásárlással várjunk meg valami neves alkalmat. Addig pedig jó lenne néhányszor eljutni a kanizsai bolhapiacra, ahol fillérekért igazi kincsekre lehet bukkanni. Ehhez mondjuk az kéne, hogy egy szimpla hétvégére lejussunk Kanizsára. Azért üres kézzel nem tudtunk eljönni. Bevásároltunk Bambino Lük füzetből. Sikeresen meggyőztük egymást a Tibivel, hogy ez megéri az árát, mert fejleszti a gyereket és a hosszú vonatutakon milyen jól ellesz vele a Hédi. Egyébként 3 éves kortól ajánlott, de szerintem Hédi óvodásokat megszégyenítő okossággal oldja meg a feladatokat. Nagyon szereti az ilyen agyat megmozgató dolgokat, és sokáig el is tud bíbelődni velük. És tényleg ügyesen oldja meg a legkülönbözőbb készségeket fejlesztő feladatokat. Hosszú idő után csak el sikerült szabadulnunk a "boltból", hogy leragadjunk a következő helyen.

Hédi felfedezte, hogy egy fehér maci is költözött a szigetere, akit azonnal letámadt. Míg a Domiék megérkeztek, ő a macin csüngött a szó szoros értelembe. Maci gyere ide, gyere oda, simogatta, szeretgette... Közbe megjelent a kék brumma is, úgyh. győztük elrángatni az aprónépet.

Kipróbálták a Rauch akadálypályát. Szlalomoztak, másztak alagútba, hálón, levegőbe, sétáltak farönkön és gólyalábon. Ügyesen vették az akadályokat. Gond csak azzal volt, hogy nem értették, hogy "csak" ennyi volt a feladat és hagyjanak mást is kibontakozni.

Becsatlakoztunk egy gyerektáncház féleségbe is, nem tudom kik zenéltek, de jól nyomták. Sajnos mi már csak a végét élvezhettük.

Közbe Tibivel fotózkodtunk is egyet "népviseletben".

Majd az elmaradhatatlan pöttyös hajót rohamoztuk meg. Már rutinosan vettük az akadályokat a pöttyös kendőért. Az aprónép olyan lelkiismeretesen etette a műtehenet, hogy összeverekedtek a talicskán, ki szállítsa neki a szénát, szegény felügyelő csaj azt se tudta, mihez kezdjen :)

Majd az óriás társasjátékról nem lehetett kitenni a szűrüket, úgy élvezték a pöttyökön ugrálást.

Innen átmentünk a telebolygó ugrálóváraiba. Most már tapasztaltan öregbítettük 3 évesnek a gyerekeket, hogy felengedjék őket ugrálni. Papa ugrálója után sokkal nagyobb rutinjuk, tapasztalatuk, így ügyességük van az ugrálásba, mint sok idősebb gyereknek. Nehogy már kimaradjanak belőle, mert csak 2,5 évesek. (Újabban az ovi felvételi után haragszom minden életkori limitre). Már tényleg úgy ugrálnak, mint a verebek.

Mire ezzel végeztünk, már zárórát fújtak a szigeten. Még pár pillanatra megnéztük a háziállatokat. Most is a múúú volt a lényeg, aki ismét szóbaelegyedett a Hédivel. A látogatók eltűnésével a nyuszik igazi szökdécselését is megfigyelhette a Hédi.

Végezetül még a játszótéren csúszdáztak egy kicsit a gyerkőcök, míg az eső tényleg hazazavart bennünket.

Nap képei

Domika ismét velünk töltött egy napot, én pedig hódolhattam kedvenc hobbimnak, azaz a három gyerek fotózásának. Íme az eredmény, ami nem tökéletes, de legalább ismét van közös képük.

Ovi ügy-finis?!

Mikor már azt hittem mindent lerendeztem, pontot tehetek az ügy végére, újabb lehetőség kínálkozott. Pozitívan csalódás ért, aztán meg egy újabb pofára esés.

Tegnap újra hívtak a Bóbita Bölcsődéből (állami). Az egyik gyereket felveszik, melyik legyen az ?! Kis bizonytalanság után a Hédinél maradtunk. Marcit továbbra is picinek tartják, Marci szempontjából is (betegségek). Őt szeptembertől biztos nem tudnák fogadni. Hédit igen. Vagyis őt muszáj, hogy ne tegyük ki annak, hogy 2 hónapot jár ide, aztán átviszem az óvodába. Bizonytalankodtam és még kicsit most is. Ha visszamondom a magánbölcsit, oda többet nem lesz lehetőségünk menni. Mi van, ha mégse lesz januártól ovink ?! Mi lesz a Marcival?! Két bölcsődei helyről nem is merek álmodni. Bár kedvesen azért mondták, ha lesz hely a Marcit is felveszik...

Úgy beszéltem meg, hogy januárba váltják egymást a gyerekek. A bölcsi szempontjából erre van lehetőség. Az ovi oldaláról viszont nőtt a bizonytalanság. Beszéltem az óvoda vezetővel (állami), mit is jelent ez a várólista, előjegyzett gyerek. Bizakodhatunk-e? Vagy csak egy hiú ábránd a januári óvodakezdés? Sajnos elkeseredtem, bár továbbra is azt a választ kaptam, mint múltkor, feketén-fehéren kimondva, amit a Tibi próbált beadni nekem, de nem akartam elhinni, hogy ez az igazság. Szóval azért nem lett elutasítva a kérelmünk, mert törvényileg nem utasíthat el. Mivel körzetesek vagyunk és Hédi még nem töltötte be a 3 évét, de dec. 31-ig betölti. Így minden ilyen gyerek várólistára vagy előjegyzésbe, (már nem is tudom mi a pontos elnevezése) került. A Bükköny Oviba ugyanaz a helyzet, mint májusba mondták, telt ház. Hacsak el nem költöznek, ki nem vesznek onnan valakit esélytelen a bekerülés. Továbbra is azzal biztattak, hogy a Petőfi Iskolánál talán kialakítanak egy három csoportos óvodát, ami úgy néz ki előbb-utóbb tényleg el is készül, nem csak Önkormányzati ígérgetés. Hogy ide felveszik-e a Hédit az se biztos, én eddig azt hittem. Mint kiderült itt szóba kerül újra az összes elutasított, várólistás gyerek, meg akik persze nem is jelentkeztek (de arra ígéretet kaptam, hogy velük szembe előnyünk lesz). De a csoportok kialakítása kérdéses. Mi van ha a kiscsoportot már feltöltik az előtt, hogy a Hédi betöltené a harmadik életévét? Októberbe majd többet tudok, akkor kell újra hívnom őket.

Mikor lesz már minden biztos?! Már nem bírom csokival ezt a sok kérdést :)

Amit jelen pillanatban tudok. Ha megjön a bölcsődei felvételről az írásos papír, amit tegnap borítékoltak. Lemondom a Manócska Magánbölcsődét, ezzel megspórolunk havi 51 000 Ft-ot, hogy mit vesztünk az meg csak később válik el. De az biztos, hogy tiszta égő. Július 2.-án megyünk ismerkedni a Bóbita Bölcsődébe a gondozókkal, kis pajtásokkal. Mindkét gyerkőc hivatalos. Marci szeptembertől délelőttönként az Ildinél lesz. Decembertől pedig lehet újra izgulni.

Álldogál a kiskirályunk

Bizony a kis bestia, ahelyett, hogy mászna, mint minden jó gyerek, ő teljes bevetéssel azon dolgozik, hogy felálljon, vagy felcsücsüljön. Ma sikerült is neki felállnia Hédi kiságyába kapaszkodva és azóta rendületlenül gyakorol. Én meg hiába próbálom mászatni, abból is mindig álló pozícióba igyekszik. Ettől függetlenül, nagyon kis ügyes, és megint álmélkodom, hogy milyen kitartó tud lenni egy ilyen csöppség, sose adja fel. És annyira ennivaló, ahogy azon a csöpp lábaival álldogál. Olyan kis aprónak tűnik a bútorokhoz képest. Imádom, ahogy a még babának nevezhető Marcikám áll, még akkor is, ha tudom neki még nem kéne. Reméljük azért a mászást se akarja teljesen kihagyni.

Ovi ügy - célegyenes

Múltkori lelkesedésem után 1-2 nappal megkaptam a hideg zuhanyt. Felhívott a bölcsődéből az igazgatóhelyettes után az igazgató is. Kérdezte, hogy kiteszem-e a Hédit annak, hogy két hónapig jár valahova, aztán átviszem az óvodába. Értetlenkedtem, mert szeptembertől januárig nem 2 hónap van... Aztán a nő kedvesen elővett, hogy mit gondolok, hogy áprilisba beíratom a gyereket és szeptembertől mehet bölcsibe. Igazából nem értem, hogy novemberre hogyan ürülhet ki hely, ha az óvoda szeptemberbe kezdődik. Hacsak nem úgy, hogy valaki szintén a bölcsiből megy tovább az óvodába, akinek a helyére bekerülhetnénk. A végén abba maradtunk, hogy a Hédivel kezdjek valamit januárig, mert tényleg lesz óvoda, próbáljam meg majd oda benyomatni. Marcit felveszik. Aztán megnézte a születési dátumot és hozzátette, hogy nem tudja mikor, biztos nem szeptemberbe... Szóval egyszer talán mehet a Marci állami bölcsibe, de már ebbe se vagyok biztos, mert nem újszülött korba írattam be, hanem 8 hónaposan, nincs protekcióm, mert ügye mindenhol az kell.

Szóval teljesen ki vagyok akadva a XI. kerületi rendszeren. Ezt hívják elit kerületnek. Úgy gondolják, hogy aki itt lakik annak futja napközi otthonra és társaira. Vagy akinek igazán fontos, hogy a gyereknek helyet találjon, az összeszedi rá a pénzt. Egyre jobban gondolkozom, hogy írok egy felháborodott levelet a drága önkormányzati vezetőknek. Nagyon haragszom rájuk. Először az építési engedélyezésnél szúrtak ki velünk, nem kicsit. Most meg a gyerekek miatt. Röhejes, ami itt folyik a kerületben. Hogy a Marci túl kicsi a bölcsihez, a Hédi túl öreg, az ovihoz meg túl fiatal. Más kerületbe meg fel tudják venni az ilyen korú gyerekeket. Na mindegy, lehet a dühömet még tartalékolom a megfelelő embereknek.

Annyi jó van a sok rossz között, hogy a Manócska Alapítványi Bölcsődébe tényleg van helyünk. Augusztus 29-én kezdjük Hédi beszoktatását a halacska csoportban. Igazából utána héttől kezdődik a beszoktatás, így Hédi lesz az első áldozat. Talán így nagyobb figyelembe részesülhet :) Marci úgy néz ki megy az Ildiékhez, én meg majd szeptemberbe három felé szakadok, mert Tibi pályázik ki Japánba...

Gyereksziget I. és sokadik egy hét Szabiékkal:)

Végre szerencsével jártam munkakeresésben (legalábbis akkor még azt hittem), így Szabiékhoz „költöztem”:) Egy nappal korábban érkeztem, hogy Szabi be tudjon menni gyerekek nélkül az egyetemre megbeszélni a főnökével a továbbiakat (lsd. Szabi ovis bejegyzései). Nem volt sok időt távol, és mivel Marcika áldott jó természetű kisfiú, így nem is lett volna semmi baj, ha nem félek egy pillanatra is egyedül hagyni Hédivel. Néha nagyon féltékeny tud lenni Marcira, ilyenkor nem túl finoman közelít/nyúl hozzá, vagy irigyen elveszi (kikapja) a játékokat a kezéből. Azért túléltük Anya távollétét:)

A délutánok, esték nagy részét a háznál töltöttük. Szorította Szabiékat az idő a kőművesek meg egyéb munkások érkezése előtt. Hédi eljátszott egy kis földkupacon, vagy éppen rosszalkodott (csapkodta a poros ágyat, tiltott helyen járt), Marci kézben volt vagy aludt.

Vasárnap a Gyerekszigeten jártunk, szerencsére a vihart a villamoson/HÉVen utazva éppen megúsztuk, minket már napos idő fogadott. Hédi felcímkézése után (ha elveszne arra az esetre:)), az állatsimogató felé vettük az irányt, ahol Hédi röfit akart látni. Először csak kerítésen kívülről lehetett nézni őket, addig Hédi barátkozott a kutyusokkal. Igencsak fél tőlük mióta megugatta egy kutya. A gyakran járt útvonalakon azt is tudja hol laknak, így pl. a házhoz vezető úton vagy az utca másik oldalát kell választani, vagy cipelni kell addig kézben. Azért, ha látja, hogy egy kutya tényleg barátságos, erőt vesz magán és turbó mozdulattal megsimogatja, majd távolságot tartva figyeli a reakcióját. A többi háziállattal már bátrabb volt, pedig valljuk be a ló vagy egy tehén sokkal nagyobb nála, így az ember azt gondolná, hogy félelmetesebb is.

Míg Hédi anyával és apával közelebbről tanulmányozta az állatokat, addig én Marcira vigyáztam, és cuki képeket csináltam róla.:


Majd belefutottunk egy improvizációs zenekarba, akik éppen a vattacukort és a fagyit foglalták dalba. Szerintem jópofa volt, Szabiéknak annyira nem jött be. Majd következett egy kis ugrálóvárazás, illetve vonatozás. Utóbbinál természetesen Hédi volt a masiniszta, anyukája kiharcolta, bár csak egy „ellenfelet” kellett legyűrniük érte:)


Jöhetett a régóta vágyott pöttyös kendőért a sorban állás. Én inkább bevállaltam a babakocsi őrzését, és bevonultam egy árnyékba, ahol persze egyből betaláltak Zepteresek, persze ezt már csak utólag tudtam meg:).
Egy fotó a hajókázás előttről, és a hajókázásról:



Volt egy stand, ahol azt hittük igazi pöttyös rudit lehet készíteni, mint kiderült csak sólisztből formáltak valami túró rudi hasonmást a gyerekek. Tibi csinált egy pöttyös szélpörgettyűt, és mentünk tovább.
Az ugrálórészben sajnos csak három év fölötti gyerekeket engedtek be, így fájó szívvel visszamentünk a kicsiknek fenntartott helyre, ami legyünk őszinték nem egy nagy was ist das a másikhoz képest… Én Marcival lepihentem a Nestléseknél, Tibi pedig elugrott finomságokért. Mivel Marcika már elég éhes volt akkor, így megkóstoltattuk vele a frissen facsart narancslevet, és nagyon ízlett neki! Csak úgy tepert érte:). Egy fél pohárral simán megivott.



Utána következett a Halász Judit koncert, ami szintén nem az én ízlésemnek való, úgyhogy inkább ismét a babakocsit választottam, míg Szabiék előrébb álltak a gyerkőcökkel. Szóval erről nem tudok nyilatkozni, hogy tetszett nekik:)


Majd haverkodás a Nestlés kék macival,

illetve utolsó programként indulás előtt a Tündérkert bébi játszóházat választottuk. Hédi szépen eljátszott egyedül, mi addig lepihentünk.

Tibi aggódott, hogy biztosan nagyon unatkoztam egész nap, de itt is megnyugtatlak, hogy nem unatkoztam, csak már nagy vagyok ezekhez a programokhoz:) És kiolvastam a nemzetiket, szóval nem volt hiábavaló nap :)
Hazafelé megálltunk a Nagyi palacsintázójában, majd közös fotózás következett, persze jó kép nem sikeredett, mert két gyerek és két felnőtt sosem néz egyszerre a kamerába:) Na, jó bevallom az utolsó képet, ahol mindenki odanéz, én rontottam el :)

Hétköznap sajnos nem sokat láttam a gyerkőcöket, bár Hédike minden este „megvárt”. Tibi nagy bosszúságára sajnos nem egy korán fekvő típus a Hédi. Szerintem egy kis duracell nyuszi, későn fekszik, korán kel (olyan mint apukája:D ), és napközben sem sokszor alszik. Mindent kitalál, hogy ne kelljen aludni még:) Már azt hittük, hogy alszik, amikor kopog a kisszoba ajtaján, hogy apa pisilni kell, és nem egyszer eljátssza ezt egy este:) Vagy ilyenkor bejön a szobába, és beül az ölembe, nézni hogy mit csinálok. Imádja az msn-enem a smile-kat, a nevető kutyás jelemen mindig jól szórakozik. „Mit csinál a kutyus?”
Pénteken kérlelt, hogy ne menjek dolgozni, maradjak otthon, kívánsága végül félig teljesült, még el tudtam tőlük köszönni, mielőtt hazaindultak volna Kanizsára. Hogy aztán Domival olyan sikongatást rendezzenek a házban, hogy csak na. Nem emlékszem mit kiabáltak a legmagasabb hangjukon, de mikor leértek a lifttel, én még akkor is hallottam a 8.-on:D

Ovi ügy 3.

Minden jó, ha jó a vége. Persze még közel sincs vége a dolognak, de a héten már két biztató jelet is kaptam ez ügyben.

1. Höltzl Hédi nevét nem láttam az elutasítottak listáján, mert persze először azt néztem végig :) Nem vagyok ennyire pesszimista, csak az óvodavezető beiratkozáskor azt mondta, hogy biztosan oda kerül. Helyette előjegyezték! Ami azt jelenti, hogy majd a 3. életévének betöltése után döntenek sorsáról helytől és ki tudja még mi mindentől függően. Mivel elvileg nyitnak egy óvodát a körzetbe, és oda még nem vettek fel senkit?! (feltételezem, mert oda nem lehetett jelentkezni), így kell hogy maradjon férőhely. Talán az előjegyzettek oda kerülnek, mert ők később töltik be a 3. életévüket, úgyh. ráérnek még addig a felújítással!? Ezt a 3 éves dolgot se értem teljesen. Itt a kerületbe minden óvoda úgy ragaszkodik a 3. életév betöltéshez, a Domi, aki tegyük hozzá csak 1 nappal idősebb a Hédinél, mehet szeptembertől oviba. Pedig a Hédi alváskor se pisil már be, folyékonyan, érthetően beszél, az evés mondjuk továbbra is gyengébb pontunk. De az biztos, hogy sok szempontból lehet, hogy fejlettebb, mint egy nála 3 hónappal idősebb gyerek. Én amúgy nem az új oviba szeretném vinni a Hédit, még ha teljesen új is lesz, mert a bölcsi a Bükköny óvoda mellett van, ahova eredetileg beírattam és bizakodom, hogy a Marci előbb-utóbb oda fog járni.

De ebbe sajnos még mindig sok a ha és a kérdőjel. Bölcsődei eredményhirdetés után erőt veszek magamon, és nyomozásba kezdek.

2. És akkor a bölcsődéről is essen néhány szó. Már hetek óta lesem a háznál a postaládát, hogy nem értesítettek-e felvételi eredményről. Múlt héten felhívtam a Egyesített Bölcsődei Intézményt, mert idei évtől már központosítva van a felvételi. Közölték, hogy elbírálás csak június közepén lesz, azt követően pedig postán értesítenek. És láss csodát, tegnap felhívtak a Fonyód utcai Bölcsődéből (mégis csak a bölcsőde dönt?), hogy akarjuk-e még a bölcsődét. Mondtam, hogy természetesen akarjuk, de a Hédit úgy néz ki januártól felveszik az óvodába. De ha csak egy férőhely van, akkor válthatnák is egymást a csemetéink, ahogy a Manócska Magánbölcsődénél terveztem. A nő először azt mondta, hogy megpróbálják megoldani Hédi elhelyezését, majd felvilágosodott, hogy van még egy gyerek. Kicsit elbizonytalanodott, és mondta, hogy a héten még megkeresnek. Szerinte a Marci még nagyon fiatal, és januárba is még nagyon fiatal lesz. A kérdésem már csak az, hogy akkor miért lehet 20 napos kortól beíratni csecsemőket és régen, hogy boldogultak azzal a rengeteg 1 év alatti babával. De a fő, hogy van remény.

3. Újabb lehetőség. Nyílt a háztól pár percre egy úgynevezett Kacor Családi Napközi. 7 férőhelyes, de viszonylag "baráti" árral (63 500 Ft), ahova 1-6 éves gyerek járhat. Baráti, mert kijön a GYED-emből. Ideiglenesen, néhány hónapig ezt is el tudnám fogadni. Mondjuk nem a legideálisabb, hogy 1 és 6 éves gyerek is járhat ide, totál más igényekkel. Nagy hátránya még, hogy nincs saját kertje, játszótérre járnának...

Azért remélem legrosszabb esetben a Manócska Magánbölcsődébe tényleg bekerülünk, nem csak egy légből kapott ígéret volt. És nem kell ilyen-olyan családi napközikbe íratnom egyiküket se.

Mert abból tényleg rengeteg van. Tömegesen nyílnak újak és újabbak. Borzasztó, hogy micsoda biznisz lett ez Budapesten. Értem, hogy az önkormányzatnak így olcsó, de szerintem nem a pénztárcának kellene meghatároznia, hogy a gyerek milyen ellátást kapjon.

Jelenleg így állunk a dolgokkal. Remélem 1-2 héten belül pontot tudok rakni az ügy végére legalább januárig.

Ja és majd elfelejtettem. Bélánál zöld utat kaptam a félnapos bent létre. Csupán két diplomázót kell irányítgatnom, és áprilisig legalább egy megírt tézist felmutatnom. Illetve még nyilván ott vannak az impact faktoros cikkek, amin már egy pár éve dolgozom csekély eredménnyel. De mi ez nekem, ha így több időt tölthetek a vidám kisfiammal és a szeretetre éhes nagylányommal.

Márpedig csodák még igenis léteznek:) Folyt. köv.