Eljött az idő, amikor a Marcinak is iskolába kell mennie. Előtte kitaposott út áll. Az iskola adott, így nem kellett annyi foglalkozáson, iskolakóstolón részt vennie, mint két éve Hédinek. Ismerjük a lehetőségeket, illetve a képességeinket (értsd: nem akarom őket két helyre hordani). Adott, hogy Marci is a Bárdosba folytatja tanulmányait (bár nem körzetes iskola, így még lehet meglepetés). Optimista voltam. Azt gondoltam, ha Marci furulyázik a zeneoviba, akkor a zenei osztályba biztos a bejutás. Most éppen szkeptikus vagyok, és szeretném már lezárni ezt a témát.
Továbbra is azt gondolom, hogy a gyerek számára a leghasznosabb a nyelvi osztály. Egy idegen nyelv elsajátítása hatalmas kincs. Marci képessége megvan. Hédi mellett is ráragad egy-egy szó, ének. Okos fiú, ami érdekli, azt hihetetlen gyorsasággal megjegyzi. Csak a kulcsszó, ami érdekli... Ami nem, arra nehéz rávenni. Ha nem akar valamit, nincs az a nevelési módszer: szép szó - erőszak, ami megváltoztatná eredeti elhatározását. Emiatt félek, mi lesz vele az iskolába függetlenül az osztálytól. De ha akar, helyt tud állni a nyelvi osztályba is, ebbe biztos vagyok.
Mikor Hédit beírattuk, úgy voltam vele, a zenei osztály jó lesz a Marcinak. Szereti a zenét, jó mozgása van, jó ritmusérzékkel. A felvételi meglesz a furulyából. De Marci nem olyan lelkes furulyás, mint anno Hédi. Azért csinálja, hogy később gitározhasson. És Szandra néni is felvilágosított, hogy Marci nem énekel tisztán (nem az ő hibájából, oviba nem igen énekelnek), és a felvételin azt nézik... Mi lesz, ha sokan akarnak oda menni és Marci megmakacsolja magát???
Marad az 'A' osztály, azaz a maradék osztály (hokis, informatika), ahol mindig akadnak rossz gyerekek. Marci persze velük akar majd barátkozni, mert ők sokkal érdekesebbek. Lezüllik. Ezt nem akarom.
Múlt héten a nyelvi osztály felvételiére gyúrtunk. Szegényt tényleg egy héten át, amennyit csak lehetett nyúztam. Egy felvételire nem lehet ennyi idő alatt felkészülni, de a korábbi feladatokat begyakorolni talán igen. Pontrácsos feladatból legalább 30-at megcsinált, mert az volt a gyenge pontja. De az is kiderült, hogy sorozatokat se látott még korábban. Sajnos azt is láttam, hogy Marci figyelme egy feladatig tart, a felvételin pedig jóval több feladat várt rá. Hétfőn volt a nagy nap. Ügyesek voltunk, mert sikerült az első csoportra feliratkozni, így gyakorlatilag várakoznunk se kellett. Megnyugodtam, mikor láttam Anikó néni (Hédi angol tanára) van bent a felvételin. Bár Marci is ismerte, mégse volt egyszerű bevarázsolni "bátor" fiúnkat. A szóbeli felépítése teljesen megváltozott, így a napokig ismételgetett kör és négyszög alakú tárgyak is kimaradt a feladatsorból. Voltak csoportos és egyéni feladatok is. Írásbelit szerencsére Hédiék osztályába írta, így oda otthonosan bement. Ki úgy jött, hogy bébi könnyű volt, kár volt annyit gyakorolni, és pontrács nem is szerepelt a feladatok között. Kb. ennyit tudtunk meg. Többet nem lehetett kihúzni fiúnkból. Feladatok, amiket mások meséltek, neki nem is voltak... Ezek után a bébi könnyűbe nem vagyok olyan biztos, de reménykedünk.
Most a zenei felvételire készülünk. Hédivel ott nem jártunk, így új lesz nekem is. Már a fejébe vertük a 'Két szál pünkösdrózsa' szövegét. Annyira nem énekelnek az oviba, hogy se a Marci, se a Blanka nem tud egy éneket se. Viszont a furulya óra után kitalálta, hogy ő nem a koncertre begyakorolt 'Elvesztettem zsebkendőmet' furulyázza, hanem a sokkal nehezebb 'Orgonaágát', mert azt kell jövő hétre gyakorolni. Mondanom se kell, hiába játszottuk már el vagy 50-szer, még mindig meg-meg akad, besípol. Szóval izgulok, mi lesz velünk holnap...
Így állunk most. Készülünk, várakozunk, reménykedünk, félünk. Legalábbis én:) We will see.
