Hubuska itthon van velem. Azaz így ez az állítás nem igaz, mert állandóan úton vagyunk, de közösségbe tényleg nem jár. Csuda gondolta, hogy ha a nagyoknál lecsengett a bárányhimlő, tehát ők nem hozzák haza, neki sikerül valahol összeszedni. Sikerült.
Vasárnap egy csúnya piros dudort láttam a pelusba. Szörnyülködtem, de nem tulajdonítottam jelentőséget. Péntek óta a szeme is nagyon csipásodott, az jobban zavart. Hétfőn már a kukacát és a fenekét is beborították a piros pöttyök. Először még mindig a pelenkára fogtam, de aztán a pocakján is felfedeztem néhány foltot és Marci a fején is kiszúrt 1-2 pöttyöt. Doki berendelt minket az elkülönítőbe. Megkaptuk a diagnózist: bárányhimlő.
Sajnos a karantént én se tudtam tartani. Hédiért muszáj volt minden nap elmennünk a suliba, és Marcit is valahogy hordani kellett oviba. Viszont az uszodába egyedül mentek be és öltöztek át, és ahol lehetett az utcán vártunk rájuk. Meglepően önállóak tudnak lenni, ha nincs más választásuk. Kicsit lelkiismeret-furdalásom volt, hogy lehet néhány gyereket mi is megfertőztünk, de fogalmam sincs, hogyan lehet ilyen esetben a karantént megoldani.
Hubukán aztán tovább szaporodtak a pöttyök, főleg a pelusba és az arcán. Így mikor jött a viszketés és elkezdett vakarózni, örülhettem, hogy számára elérhetetlen helyen sorakoznak a pöttyök és a pelus, ruha megvédi a kaparástól. Az arcán azért lehet, hogy lesz egy maradandóan elkapart:(
Szóval Hubus is korán, váratlanul túlesett a bárányhimlőn, de szerencsére komolyabb problémák nélkül. Most már csak a leszáradt pöttyöknek kell eltűnni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése