Van egy-két előnye, hogy Ildi szeret telefonálni, szervezkedni és megy vissza dolgozni. A sokat (évek óta) halogatott véres dokit is leszervezte a gyerekeknek meg nekünk is.
Hédivel évekkel ezelőtt jártunk a véres dokinál, abban az időben többször is. A VII. faktor értéke a határértéken mozgott. A javasolt idő kontrollra fél év, de kegyetlenségnek tartottam ekkora gyereknél olyan gyakran levenni a vért, mikor az értékei nem olyan gázok. Így halogattam az újabb látogatást.
Most, hogy Ildi elintézte, mentem én is a gyerekekkel. Itt volt az ideje a középső (Marci, Blanka) csapat kivizsgálásának is. Kicsik is jöttek csatlósként. Sajnos a gyerek Haemophilia részt áttették a Heim Pálba, ahol meglepően pocsékok az állapotok. Lepukkant, barátságtalan környezet, de még ülőhely se volt elég... A gyerekeket (kisbabákat is!) órákig váratták. Hihetetlen, hogy legalább a beteg gyerekekre áldozna az állam. A doktornő és az ott dolgozók egy angyalok voltak. Türelmesen, nyugodtan bántak a hisztiző, tiltakozó gyerekekkel és szüleikkel.
4 órát dekkoltunk ott, a szűk folyosón 5 gyerekkel. Sajnáltam őket, magunkat és a körülöttünk várakozókat. A végén még a piciknek is levették a vérét, sürgősséggel. Szegény Hubának is 5 kémcsövet. Mikor felírta a doktornő, hogy mit vizsgáljanak, neki is kétségei voltak, hogy le lehet-e egy ilyen csöpp gyerekből venni annyi vért.
Huba hős volt. Nem kapált, tiltakozott, hagyta, hogy megtörténjen az elkerülhetetlen. Csak a könnyei potyogtak. De az nagyon. Úgy sajnáltam. A vére pedig alig és olyan lassan folyt. Úgy masszírozták. De sikerült az összes kémcsövet megtölteni. Szegény úgy kimerült. Utána másnap reggelig szinte csak aludt.
Marci már kint megmondta, hogy foggal körömmel tiltakozni fog a tű ellen. Az utolsó oltása óta voltak elképzeléseim. Akkor az asztal alá bújt, és olyan erővel fogta, hogy nem lehetett onnan kirángatni. Aztán úgy döntött mégis hős lesz és bár levetkőzni se akart az előzetes vizsgálathoz, bátran beült a székbe. De aztán a kezét csak nem akarta odaadni. Hárman kellettünk hozzá. A vérvétel után meg olyan gyorsan futott ki, hogy teljesen elszédült, elsápadt, kiverte a víz, kiterült a padon... Pedig ajándékot is kaptak.
Hédi, mint nagylány rezzenéstelen arccal bírta... Ő jutalomból aznap megúszta a sulit. A korira (7., 8. óra) már nem kényszerítettem be.
Ezen is túl vagyunk, most várjuk az eredményt. A gyerekek pedig a maguk módján egy hősök, ezt a procedúrát viszonylag tűrhetően átvészeltük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése