Megkezdődtek a munkás hétköznapok (vagy napok)

 

Anyu fent maradt, hogy segítsen a gyerekek körül. Megkezdődtek a munkába járós hétköznapok. Azért a megfogalmazás, mivel a szigorlatra már múlt héten elkezdtem aktívabban készülni, amit pedig a munkám részének tekintek. Szóval én de.-re kivontam magam a gyerekfelvigyázásból.

Úgy beszéltük meg, hogy akkor Hédi mégse megy bölcsibe, hanem ő is otthon marad a többiekkel. Nem voltam meggyőződve, hogy ez jó ötlet, hiszen eddig az Ildi mellett anyu helyett én voltam otthon a 4 gyerekkel, és bizony nem egyszerű feladat túlélni a délelőttöt, úgy hogy ebéd is legyen (előbbit én, utóbbit Ildi csinálta). Nagy könnyebbséget jelentett, ha valami önkéntes segítő (Tomasz, Krisztián) is akadt.

Hédi viszont tegnap megoldotta a helyzetet azzal, hogy közölte, hogy nem akar itthon maradni, mert hiányoznak a barátai. És ő bizony bölcsibe akar menni. Ezt annyira határozottan akarta, hogy nem volt mit tenni, elvittem. Útközbe még kedvesen közölte, hogy "Anya, én jobban szeretek a barátaimmal lenni, mint veled". Nem tudtam, hogy most örülnöm kellene, vagy sírnom. Egy biztos, szüksége van más gyerekek (nem családtag) társaságára is. Megérett a közösségre.

Tegnap du./ este /akármikor, akárki megkérdezte tőle, hogy akar-e menni kedden is bölcsibe, igenlő választ adott. A bölcsibe emiatt úgy beszéltem meg, hogy akkor kedden még megy, szerdán pedig meglátjuk, hogy ő akar-e menni, illetve apu mikor tud értük jönni, hogy lemenjenek a nagyok hozzájuk Kanizsára pár napra. Hogy fogom bírni, azt nem tudom, de elengedtem...

Szóval lehet, hogy elkövettem, egy hibát. Mert tegnap du. elmeséltem a Lindának, hogy Hédi mit mondott. De Hédi is figyelt, mert mikor mondtam a Lindának, hogy tudod mit mondott ma nekem a Hédi, rögtön megkérdezte, hogy "Mit mondtam Anya?". Valószínűleg azt is kiérezte, hogy nem repdestem a boldogságtól a megállapításától.

Szóval ma reggel, úgy készültünk, megy bölcsibe. Ildi mikor először kérdezte, még lelkes volt, mondta, hogy persze, ma is ott akar lenni. Mikor újra megkérdezte, hogy tényleg akarsz-e menni, szegényem elbizonytalanodott és onnantól kezdve már nem akart. De én már hajthatatlan voltam, velem nem járatja a bolondját, ha azt mondtuk megy (ő döntése miatt), akkor bizony elmegy. Különben is illik elköszönni Ica nénitől, ha Marci révén látják is még egymást. Ildinek ráadásul még programja is volt de.-re, így bár Anyu nem ismerte el, de szerintem sok neki 4 gyerek, úgy hogy vigyáznia kéne magára (pl. nem emelhet).

Azért útközben Hédi úgy érezte, hogy valamivel kiengesztel a múltkor mondottakért, így közölte velem, hogy "Anya, én téged is szeretlek." :).

Ezek után nem tudom, hogy végül is ki miatt akart otthon maradni. A sok kérdezgetés hatására, vagy látta, hogy a Domi otthon milyen jót játszik, vagy nekem akart ezzel bizonyítani (bár azt tudta, hogy én nem leszek otthon).

De a lényeg, ami biztos, elvittem ma utoljára bölcsibe, hogy hétfőtől igazi ÓVODÁS nagylány legyen belőle. Gyakran említi már, hogy "olyan ügyesen csináltam, mint egy óvodás". Nagy változások lesznek nálunk. Hédi oviba megy, Marciból pedig bölcsibe. Az utóbbitól jobban félek. Mit fog ott művelni az én gézengúz fiam? Hamarosan kiderül.

Kisördögök

Kisördögök, mert nem lehet őket 1 percre magukra hagyni, mert tuti valami rosszat törpölnek ki. Ha csöndbe vannak gyanús, 99,999 %, hogy valami rosszban sántikálnak.

Alkotó tevékenység a gyenge pontom. Azaz én még szívesen csinálgatok dolgokat, vagyis csinálgatnék, ha jutna rá időm, de sajna mindig egy félkész alkotás az eredmény, ami mire elkészülne aktualitását veszti. De ennél sokkal nehezebben viselem, ha a gyerekek fognak bele valami alkotó munkába. Márpedig az Ildi szerint ez elengedhetetlen. Eddig nem is lenne baj, persze örülök, ha Hédi remekműveket gyárt, és természetesen lelkesedésbe sincs hiány. No, de mikor már nekem is be kell kapcsolódni, akkor jön a neheze, a mély lélegzetvétel és a száj összeszorítása. Mert nekem nincs türelmem 4 haramiával egy asztalnál ülni, akiből 1 tuti kitalál valami csíntevést, és legalább 1 másik vevő rá. Pl. sütés közbe a nyers tészta szórása. 

Hogy éppen ezen a napsütéses napon kinek a fejéből pattant ki az ötlet, hogy papír helyett magukat fessék, már nem emlékszem, de az biztos, hogy mindenki vevő volt rá. Persze Ildi megint csak az előkészítő műveletig jutott, és nekem kellett volna felügyelni a tevékenységüket. De ennyi neveletlen gyerekkel nehéz mit kezdeni, az embernek hamar lemerül az akkumulátora. Őszintén, örültem, hogy legalább egy helybe vannak, szemmel tudom őket tartani és a hangszálaim se mennek tropára és a szomszédok se kívánnak minket vissza a panelbe:)

Ilyen végeredményre azért nem számoltam. Az agyam akkor kezdett elborulni, mikor már az arcukat készültek befesteni. Ekkor elérkezett a vég.

És persze ez, a legcsibészebbnek is tetszett. Ő legalább lelkes volt a fürdésnél.

Hédi persze menekült. A kergetőzés még tetszett is neki.

De a hideg víz és a körömkefe hamar elvette a jókedvét. Már ő is remegtette a hangszálait. Lassan pedig csak lekopott a festék is, és újra kisangyallá változtak a kisördögök.

Lehet amúgy tényleg kisanygalok ezek a kisördögök, csak vannak nehéz pillanatok, amit át kell vészelnünk, többek között az alkotás idejét. De ha nem festettek volna a gyerekek, nem születtek volna meg ezek a képek se. Lehet mégis megérte a fáradtságot?!

Hédi száj

Néhány elkapott beszélgetést, megjegyzést sikerült feljegyeznem, amik a nagy stresszben felvidítottak.

Hédi, Domi a kinderfigurákon veszekedett, ezért elővettem az ezer éves gyűjteményem nekik, hogy játszanak vele. Persze napok óta szanaszét van, és a felnőttek száját többször szidkozódások hagyták el, amikor rátapostak. Így ma rájukförmedtem, hogy visszaviszem őket a sufniba. Így nagy nehez rávettem őket, hogy segítsenek a pakolásban. Végén sportot űztek abból, hogy kinek van több figurája. Hédi többet gyűjtött, így Domi felvetése:

D: Hédi, legyenek közösek.

H: Jó, de nem adom őket oda, mert ezeket én találtam.

Domi szellemekkel ijesztgette a Hédit, vagyis olyat akart játszani, hogy bújjanak el előlük.

H: De Domi, Budapesten nincsenek szellemek, csak az állatkertben.

(Eddig a farkasok voltak a mumusok, így mindig el lett mondva ez a szöveg és ha a farkasokra ez igaz, akkor a szellemekre is. Amúgy már a Piroska és a Farkast leváltotta a Jancsi és Juliska, így most a Boszorkányok, akiktől tartanak egy kicsit.)

Anyu a Marcit szidalmazta. Ha valami eltűnik, tönkremegy stb. rögtön a Marcira van fogva. Lehet egy kicsit elevenebb, kíváncsibb és durvább, mint a többi gyerek, de azért igazságtalan elbánásban részesül. Sokszor igazságtalanul olyankor is Marcira van kenve, mikor tudjuk, hogy más csinálta. Anyu éppen Rontó Pállal, vagy Rosszcsont Petivel azonosította a fiunkat. Hédi kikérte maguknak:

H: Apa nem azt szokta mondani, hogy Rontó Pál, hanem Mestergerenda.

(Ha rosszak, a Tibi tényleg azt szokta mondani, hogy "a Mestergerendáját", csak éppen nem elnevezésként, ahogy ezek szerint a Hédikém értelmezte.)