Néhány elkapott beszélgetést, megjegyzést sikerült feljegyeznem, amik a nagy stresszben felvidítottak.
Hédi, Domi a kinderfigurákon veszekedett, ezért elővettem az ezer éves gyűjteményem nekik, hogy játszanak vele. Persze napok óta szanaszét van, és a felnőttek száját többször szidkozódások hagyták el, amikor rátapostak. Így ma rájukförmedtem, hogy visszaviszem őket a sufniba. Így nagy nehez rávettem őket, hogy segítsenek a pakolásban. Végén sportot űztek abból, hogy kinek van több figurája. Hédi többet gyűjtött, így Domi felvetése:
D: Hédi, legyenek közösek.
H: Jó, de nem adom őket oda, mert ezeket én találtam.
Domi szellemekkel ijesztgette a Hédit, vagyis olyat akart játszani, hogy bújjanak el előlük.
H: De Domi, Budapesten nincsenek szellemek, csak az állatkertben.
(Eddig a farkasok voltak a mumusok, így mindig el lett mondva ez a szöveg és ha a farkasokra ez igaz, akkor a szellemekre is. Amúgy már a Piroska és a Farkast leváltotta a Jancsi és Juliska, így most a Boszorkányok, akiktől tartanak egy kicsit.)
Anyu a Marcit szidalmazta. Ha valami eltűnik, tönkremegy stb. rögtön a Marcira van fogva. Lehet egy kicsit elevenebb, kíváncsibb és durvább, mint a többi gyerek, de azért igazságtalan elbánásban részesül. Sokszor igazságtalanul olyankor is Marcira van kenve, mikor tudjuk, hogy más csinálta. Anyu éppen Rontó Pállal, vagy Rosszcsont Petivel azonosította a fiunkat. Hédi kikérte maguknak:
H: Apa nem azt szokta mondani, hogy Rontó Pál, hanem Mestergerenda.
(Ha rosszak, a Tibi tényleg azt szokta mondani, hogy "a Mestergerendáját", csak éppen nem elnevezésként, ahogy ezek szerint a Hédikém értelmezte.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése