Újabb oltás

Hétfőn ismét a doktor bácsinál jártunk egészséges tanácsadáson, hogy az aprónép megkapja az éppen aktuális védőoltást (meningococcus).

Hédi balhézott is, hiszen ő kimaradt a buliból. Ő doktor bácsi helyett a bölcsibe volt kénytelen menni. Szegényem még egy oltást is bevállalt volna, csak azért, hogy ő is velünk lehessen, jöhessen. Szememre is vetette, hogy megígértem, hogy még ő is fog kapni egy oltást, ami igaz is, de a két bárányhimlő oltás között minimum 6 hétnek kell eltelnie, és ez még csak 1 hónap volt. Domi szívesen  cserélt volna, de neki nem volt választása. Így Marcival elvittük Hédit a bölcsibe és tovább száguldoztunk az orvoshoz, mert késni innen ügyebár nem illik. Marci hősiesen viselte a méréseket, de az oltáshoz nagyon nem akart még leülni se. Pici sírdogálás után, már el is feledkezett a dologról.

Meglepő módon hízott (nekem ránézésre nem úgy tűnt) és ami még meglepőbb ugyanannyit, mint a jó étvágyú Blankuci. Így a hosszbeli és a súlybeli különbségek megmaradtak, szerencsére Marci javára :) Jelenleg 9060 g, 80,5 cm. 6 foga van felül, 5 alul. Ettől függetlenül harapni kiválóan tud.

Legközelebb már Hédi is jöhet oltásra, ami nem is lesz olyan sokára. És akkor megkapja azt az ominózus bárányhimlő elleni oltás ismétlését. Jó hír, a doki mostani álláspontja alapján a Marcinak nem kell még egy oltás, ha átesett a bárányhimlőn. Az oltáskor még más választ kaptunk, amikor még csak feltételes módba kérdeztem. Mindegy, nem erőltetem, sőt örülök a hírnek. Azt viszont még most is mondták, hogy ha nem kap oltást a Marci, még rosszabb lett volna a lefolyása. Még ennél is rosszabb?! Kétségeim vannak felőle. De utólag már mindegy. Túl vagyunk rajta, és kész.

Az oltás utáni éjszakánk szörnyen sikerült. Marci láza az egekbe szökött. Éjszaka közepén éreztem, hogy Marci keze, ahogy hozzámért, szinte égetett. 39,7 °C-et mértünk, ilyen még sose volt. Lázcsillapítók után még hajnalba is 39 fölötti értékeket kaptunk. Hűtőfürdő után kicsit lejjebb ment a láza. Normalizálódott, bár még lázas volt, de már nem olyan nagyon-nagyon. Persze a nap folyamán még hasmenése is lett. Így enyhén szólva elvesztettem azt a kis hitemet is a védőoltásokkal szemben. Ez is egy választható volt, amiért ráadásul nem keveset fizettünk. De erre még anyu is azt mondta, mint szakterületen dolgozó, hogy adassuk be, mert járványosan szokott terjedni ez az agyhártyagyulladás és csúnya következményei lehetnek.

Marci nagyon elesett volt. Ilyet még egyik gyerekem se produkált. Az az igazi beteg látvány, amit még sose tapasztaltam. Csak sírt, ölbe volt el, hozzám simult, teljesen elengedte magát, és még mozogni, nézelődni se volt kedve onnan. Teljesen kedvetlen volt. Fél órákat aludt, aztán felsírt, és ölbe kellett tartani, hordozni. Enni nem evett semmit egész nap, még a máskor oly csábító falatokat (pl. kekszek) se fogadta el. Kedvetlen volt, nem akart játszani, csak az ölembe lenni. Aztán estére már csak sikerült leszorítani a lázát, legalábbis már csak hőemelkedése volt, így a kedve is egy kicsit javult.

Este felhívtam a dokit, hogy vigyem-e át, és mit csináljak a kicsi fiúval. Kiderült, hogy vmi vírust is összeszedhetett az oltás mellé, mert annak nem lehetnek ilyen következményei. Láza aztán másnapra teljesen lement, így már otthagytam Ildinek, anyunak (aki éppen nálunk tartózkodott, mert levették a gipszét). Mindig ilyenkor van halaszthatatlan munka az egyetemen. A hasmenése viszont teljesen még most se múlt el :( De szerencsére ez már nem az a tipikus hasmenés, mint kezdetbe, amikor éjjel is 3-4-szer pelust kellett cserélni, most már sokkal enyhébb.

A betegség "örömére", Anyu is és Hédi is  otthon/nálunk maradt. Így Hédi élvezhette a nagymama által nyújtott előnyöket. Nem kell bölcsibe menni, és a mama még gyurmázni, társasozni is hajlandó egész nap.