2018. szeptember 6., csütörtök

Itt van az ősz... Buba óvodába megy

Itt van az ősz... Tovább nem idézem, mert szomorú szeptember ez nekem. Buba is nagyfiú és bizony megérett a közösségre. Szívem vérzik, hiszen itthon vagyok, neki mégis mennie kell.
Múlt héten egyik délután bementünk Ági nénihez, hogy kiválasszuk a jelét. Marci sugallatára vitorlás hajó lett a jele. 
Vasárnap sírt, hogy ő Marci nélkül nem megy sehova, még velem se. Így a nagyok neki is összeállítottak egy iskolás csomagot (iskolatáska, tolltartó, tavalyi füzetek, játék üveg, hami...), hogy ne szomorkodjon. Büszke volt rá, ő is úgy indul neki, mint a nagyok. Első nap vittük is magunkkal, de aztán rájött, hogy az óvodába ennek semmi hasznát se veszi. Az óvoda nem olyan, mint az iskolás játékuk.


Hétfőn én is újra ovis voltam, és eltöltöttünk együtt egy közös napot az óvodába. Nosztalgiáztam kicsit, hiszen a mese a Hédi egyik kedvence volt. Hányszor elmesélte nekünk a Vajaspánkót, énekelte és tömegesével hozta haza őket (kis golyókat só-liszt-gyurmából) :)
Kedden itthon pityergett, hogy nem akar menni nélkülem, de aztán mikor odaértünk az óvodához és meglátta az egyik kisfiút, teljesen megváltozott a viselkedése. Mindenben követte Bazsit, még a kezét is megfogta, hogy ő vele megy. Az ebéd ideálisabb nem is lehetett volna. Piskóta csokiöntettel, desszertként meg egy kis torta. Szerdán egy szintén kiscsoportos kislánnyal játszott, dumálgatott. Ma pedig már csak megkérdezte a megbeszélteket, hogy "Kicsit játszok?". Picit játszik és ebéd után viharzok érte, hogy együtt mehessünk a nagyokért. Már a vacsit is egyedül ette, nem kérte, hogy etessem. Ovis az én nagy babám.


Hubát egy másik tagépületbe járatom, mint a nagyok jártak. Sokat gondolkodtam rajta, hogy vigyem-e oda, ahova a Hédiék jártak. Dani ott van, Huba örülne a társaságának. De sokat úgyse látná, mert az udvaron is el vannak választva. Hédinél a Bölcsi miatt útba esett, Domiék is oda jártak és hittem a tiszta csoportban. Az eddigi tapasztalatom azt mutatta, hogy hiába a tiszta csoport, ha a pedagógus nem motivált. Az Albertfalvi Óvoda egy megőrző. Ági néni szigorú, határozott és tapasztalt.  Hédi óvónénije volt és talán ő testesíti meg legjobban az igényeimet az óvónőkkel szemben. Mivel őt áthelyezték ebbe az épületbe, ami ráadásul közelebb van és csak a telepen kell mozognunk (nincs forgalmas út), így döntöttem. A vegyes csoportot kompenzálom otthon. Talán majd Abival is együtt lehet.


Nagyok iskolába. Tegnap már megkezdtük Marcival a harcot a tanulással. Délutánok még szervezés alatt, de azt látom, hogy unatkozni nem fogunk. Hédi mindent akar. Marci szeretne gitározni és bár túlterhelt, de jó lenne neki is kicsit mozogni. Huba a mi kis tornászunk és Abi mozgását is fejleszteni kell. Ja és osztódni még mindig nem tudok:)


És ha ősz, megkezdődik a torta szezon. Abigél is mindjárt 1 éves!