Hétköznapok

Gyakran kérdezik, hogyan telnek a hétköznapok.

Délelőtt itthon vagyunk, elvégezzük a "ház" körüli munkát. Hédi is munkálkodik a játékbirodalmában.

Mostanában délutánokat Kessel-loba töltjük. Már sokat írtam Róla, de annyira hihetelenül jó hely. Annyi szuper játék, tavak és meg CSACSIK is vannak.

Hédi is szereti ezt a helyet. Őt leginkább a gyerekek fogják meg. Hihetetlenül szereti, ha mozgás van körülötte és erre jobb hely nincs, mint egy játszótér komplexus, ahol rengeteg a gyerek. Felettünk egy család lakik 3 lurkóval. Van köztük egy 4 éves kislány. Hédi annyira rajong érte. Le nem veszi róla a szemét. Persze a kislány ideális a Hédinek. Imád dumálni. Rázogatja Hédi játékait, pörög-forog velük. Szóval tökéletesen szórakoztatja a kisasszonyt. Ha Hédi meglátja, kézzel lábbal kapál, dumál és fülig ér a szája. Van egy nagyobb kisfiú is, ő is nagyon szereti a Hédit, de ő már annyira nem partner Hédinek, inkább megfigyeli a kisasszonyt és anyáskodik (gyakran hangzott el tőle: a kisbaba nem sír). Szóval azért itt sincs olyan rossz sora a Babónak.

Kessel-loba sokat csúszdázunk és hintázunk a Hédivel, persze nélküle is. Kérdés, hogy mennyire élvezi, de addig legalább nyugton van, csendben, ja és elmélyülten figyel. Olyan arcot vág, amikor nem lehet tudni, hogy most mi jár az agyában. Örül, meg van ijedve, vagy totál semleges?!

Néha vendégségbe is járunk. Azaz eddig két helyre keveredtünk. Egy nénihez, akinél a Tibi 1 hónapig lakott, amíg lett egy szabad kolihely, a másik, pedig egy magyar család. Ott is van 2 gyerek, persze nagyobbak (5, 7 évesek), de őket annyira nem érdekelte a Hédi jelenléte.
Mi is rendeztünk grill partyt, aminek inkább gyerekzsúr jellege volt, mert majdnem több volt a gyerek, mint a felnőtt (magunkat az utóbbi kategóriába soroltam).
Hédike még mindig jó gyerek, 8-kor már alszik este, ha fárasztóbb nap volt, akkor néha 7-kor is kidől a sorból. Persze csak addig jó a helyzet, amíg újra fel nem ébred, mert már meg se próbálja visszaaltatni magát, hanem átkéretőzik hozzánk, ahol általában pillanatok alatt visszaalszik, de utána majdnem lehetetlen visszacsempészni az ágyába. Szuper radarjai vannak, nem hiába kiskorába tökéletesre fejlesztette az ellenőrző képességét.

Namur

Apa, hogy tudományát tovább bővítse, ha még lehet hova, konferencián volt hétfőn és kedden Namurben. Vasárnap volt a regisztráció, így mi is elkísértük, hogy megnézzük a várost. A város hasonlít nagyon Dinanthoz, ahol még 4 évvel ezelőtt jártunk (legalábbis együtt), van egy citadellája, folyója, néhány szép épület és kb. ennyi...

Ahogy sétálgattunk keresve a citadellát, illetve a felvezető útat, a vasárnapi guberálós piacba botlottunk bele.

Pont olyan, mint otthon, mármint a kinézete sok-sok kacat. Itt az emberek, képesek kiülni a megunt holmijaikkal, amik még használhatók, sokszor, de nem mindig tényleg csak az van a háttérben, hogy megunták, nem fér el, nem tetszik, a gyerekek kinőtték stb. Akadnak olyanok is, akik a saját készítésű portékákat árulták. Úgyhogy mi is szétnéztünk és bevetettük Kínában profira fejlesztett alkudozó tudásunkat. A Hédi kapott egy fisher price vonatot, amit egy kisfiú árult, úgyhogy nagyon profin megmutatta, hogyan lehet vele játszani, utána az elemet kiszedte, hogy az még kell neki :) Tibi kapott egy macit, amit egy kicsit fiatalabb bácsitól vettünk, mint a dédipapa. Biztos az unokájától kapta, aztán nem tetszett neki, mert még a címkéje is megvolt. Én pedig egy fényképkeretet.

Szerencsére a zsibvásár végére értünk oda, úgyh. túl sok időnk nem ment el vele. Hamar folytattuk a városnézést. Körbenéztünk a belvárosban. Megnéztük a főteret, színházat...

Végre egy szobor, ami nekem is tetszik. Nem tudom, mi ennek a mesének a címe, de valami belga mese (Tibi?), ami szinte mindenhol szerepel. Nevezhető belga szimbólumnak is.

Muszáj volt beülni hamizni valamit, hogy meg tudjuk melegíttetni a Hédi ebédjét, és persze megtöltsük valami finommal a pocakunkat, ne csak kekszen éljünk. Hédinek tetszett a hely és a hami is jól sikerült.

A tour infonal megkérdeztük, hogy hol tudunk babakocsival felmenni a citadellára. Erre az volt a válasz, hogy ez babakocsival lehetetlen, de próbáljuk meg ezen az úton. Kicsit aggódva mentünk el a feljáratig, de megpróbálkoztunk a lehetetlennel (nem voltunk egyedül babakocsisok, akik gyalog mentek fel).

De megérte a fáradtságot:

Belebotlottunk egy ingyenes parfüm és faszobor kiállításba, úgyh. itt is szétnéztünk, bár nem vagyunk egy parfüm ínyencek.

Sajnos a napon egy szomorú esemént történt. Elveszett a Bodo Bär :( Hédi új szokását tovább fejlesztette, azaz a játékait kidobálja, kirugdalja, ahogy sikerül, a kocsiból. Sajnos nem mindegyik csörög. Úgyh. az esetből tanulva, már csak olyan játékot viszünk magunkkal, amit hozzá lehet rögzíteni a kocsihoz. A legrosszabb, hogy akkor veszett el, amikor igyekeztünk a vonathoz (legalábbis a képek alapján), szóval későn vettük észre, már nem volt időnk megkeresni. Apa másnap többször bejárta a környéket, de sajnos nyoma veszett a könyvecskének. Így, hogy emlékezzünk rá, az új maci kapta a Bodo Bär nevet. És végül egy kép, Hédiről, aki elaludt Bodo Bär olvasása közben.

Brüsszel

Szombaton Brüsszelbe készültünk, hogy megvegyük a kinézett fényképezőt, mivel a mostani eléggé beteges már (mindig kiesik az aksi, nem húzza be mindig az orrát ...), illetve ahogy Tibi mondani szokta, nem felel meg a mai követelményeknek. Sajnos nem jártunk sikerrel. Egyébként a Média Marktba akartuk megvenni, ami a Nieuw Straaton (?) van, ami Brüsszel bevásárló utcája. De ott mennyi ember van. Már megközelíti pekingi a Van Fujingot (?). Szóval még be szerettem volna menni egy-két boltba, de ez a tömeg miatt elmarad.
Azért sétáltunk egyet Brüsszel utcáin. Sokadik Brüsszeli látogatás után is akadt 1 új látni való: a pisilő kislány, ami egyébként a Tibi kedvenc kocsmájával szembe van, eléggé eldugott részen. A pisilő kisfiú szobra se maradt el és a főtéren is többször kilyukadtunk.

A Tőzsde is jól ismert épület volt, ahova célirányosan mentünk, hogy ott le lehet ülni és megetethetem a Hédit, de akkora tömeg volt, hogy Hédike hamija még váratott magára.
Az igazi brüsszeli waffel evészet se maradt el. Van a waffeles tér, ahol egy helyen le lehet ülni. Mivel volt hely, mindig tömve szokott lenni, nem volt kétséges hol eszünk. Utólag kiderült, hogy ez már nem a régi jó waffeles :(, inkább fagyizó... Szóval nem volt olyan finom, ezért volt olyan sok hely. Legközelebb majd máshol eszünk. Így vigasztalásként kaptam csokis epret is :D Abba nem csalódtam:)



A központba elnézegettük a szebbnél szebb kirakatokat, a turistáknak fenntartott boltokba is betévedtünk, persze csak a szánkat tátottuk, mert az árakat is turistákhoz mérik... Mondjuk a Tibi bevásárolt sörökből, elmondása szerint kihagyhatatlan ritkaságok. Én ezt megkérdőjelezem. Mindenesetre megivászata várat magára, amíg elhúzzuk a csíkot Belgiumból. (Kivéve a 0 % alkohol-tartalmút.)

Rendkivuli hir

Bujik Hedike masodik foga!!! Erezni nem lehet, latni viszont igen. Par napja mar szemezgetek vele, de most mar biztos a dolog.

7 hónapos

Hédike elmúlt 7 hónapos!

Pont úgy jött ki a lépés, hogy el tudtunk menni a FUN-ba (Brumi származási helye). Szülinapjára, vagy csak kárpótlásul, hogy a bohócot (kedvenc babakocsi játéka, nem mintha lett volna másik:) ), amivel olyan jól el tudott játszani, nem lehet feltenni a sportkocsira, kapott egy új játékot. Színes kígyó, lelógó plüss játékokkal. Nem túl fejlesztő, mert csak az egyik ad ki hangot, a többi semmit nem tud, de nem volt jobb. Pedig elvileg ez a legnagyobb játékáruház rendszer Belgiumban.
Egyébként a FUN színvonala sokat esett. Sokkal kevesebb használható játékot árulnak, sőt már nem csak játék van benne. A Régió játék sokkal jobb.
Úgyhogy amennyire vágytam, hogy eljussak oda, olyan nagyot csalódtam benne. Azt hiszem idén már nem igen látogatjuk meg, mert rendesen kint van a városszélén, és nem szép helyen kell sétálni, hogy az ember eljusson oda.
Végül itt egy kép az új szerzeményről és persze a gazdájáról.

Skanzen

Kedden itt nemzeti ünnep volt, úgyhogy újra lehetőségünk nyílt kicsit távolabb kirándulni. A Bokrijk-ot (belga skanzent) néztük meg. Egy órányi vonatút volt, emeletes vonattal utaztunk. Hédike "kezelte" a menetjegyet, még időben megszereztük tőle, mielőtt teljesen összegyűrte volna.

A skanzen felépítése nagyon hasonló Szentendréhez. Csak éppen itt belga házakat, népi dolgokat mutattak be. Szentendrét Hédi még pocaklakóként látta, most lehetősége volt kicsit jobban megismerni a régi emberek életét. Itt is vannak mindenféle állatok. Nagy bánatunkra a csacsi elbújt, úgyhogy csak a pocakját lehetett megfigyelni.
Az időjárás ismét nem úgy alakult, mint vártuk. Jól beöltöztünk, és nagyon szép idő lett. Nemzeti ünnep lévén az emberek ráértek, nagyon sokan jöttek el. Mi azt hittük, hogy lesznek vmi különleges programok, de sajna nem voltak.
Rengeteg kisgyerekes család és mozgássérült ember volt itt, mégse volt igazán megoldott a közlekedésük. A babakocsit szinte mindig kint kellett hagyni.

Hédike élvezte a kirándulást. Kipróbáltunk régi játékokat:

Kipróbáltuk a régi bicikliket:

Kipróbáltuk a régi konyhai eszközöket:

Kipróbáltuk a régi bútorokat:

Ismerkedtünk az állatokkal:

Ezen a napon nem volt szerencsénk a kajával se. Minden étkezde zsúfolásig volt, leülni se tudtunk. Ahol meg sikerült leülni, ott fél óra alatt se vették föl a rendelést. Úgyhogy inkább piknikeztünk. Azaz
piknikeztünk volna, de a kullancsok elüldöztek minket. Apa hármat vadászott le, utána úgy döntöttünk, hogy inkább távozunk.
A vonattal viszont szerencsénk volt. Pont elértük a hazafelé menő vonatot, úgyhogy legalább nem kellett várnunk.

Leuvenben a nemzeti ünnep miatt zárva volt a kinézett étterem. Úgyhogy végül otthon ettünk sajttal-sonkával töltött csirkemellet.

Csacsi :)

Tegnap egy apátsághoz készültünk. Kessel-lon akartunk keresztül menni. De Anya örömére 3 csacsit pillantottunk meg a parkban.

Ebből azt hiszem egyértelmű, hogy az apátsághoz nem jutottunk el, mert leragadtunk a csacsiknál. Szedtünk nekik füvet és elhullott gyümölcsöt, azzal etettük. Az elején Hédike szerencsére aludt, aztán persze ő is meg akarta nézni, hogy mi folyik itt.

Szegény Tibi tarthatta órákig, mert nyilván ő se akart lemaradni egy állatról, gyerekről se. Én pedig nem bírtam ellenállni, hogy ne simogassam meg őket. Persze kis bunkó állatok voltak, mert csak a hami kellett nekik, a simogatás nem...

Apa megtiltotta, hogy a Hédi is megsimogassa őket, pedig igen készült rá, de még kicsinek tartotta ehhez. Voltak egyébként kecskék is, de szegényeket elnyomták a csacsik. Igen kis agresszív szamarak voltak. Két fekete és egy szürke szamár volt. De a feketék a szürkét mindig elkergették (azért igyekeztem neki is adni hamit), de a két fekete is gyakran összekapott, ki kapja a hamit.

Végül a délutánt itt töltöttük. Mikor a Tibi elfáradt, elmentünk kacsa és liba etetésre. Igazából a múltkori libasornak hoztuk a száraz kenyeret, de a pihenőhelyünknél találtunk két beteg lábú kacsát, így nekik adtuk a kenyeret, persze a környéken lévő összes madár idesereglett, úgyh. hamar elfogyott a hami.
És ha már itt jártunk a játszóteret se lehetett kihagyni. Felmásztunk a magas kötélhálón. És kipróbáltam egy másikat, ahol csúszda volt a végén. Nagyon meg kellett dolgozni, hogy feljussak, mert igen szűkös volt a hely (sajna nem rám méretezték). Annyira jó csúszda volt a végén, ez volt a leggyorsabb csúszda, amin mostanában csúsztam, csak egy bökkenő volt. A végén a sárba huppantam. Úgy begyorsultam, hogy kicsi volt a lassító és a végén egy nagy sártócsa volt. Úgyh. bánatomra haza kellett jönni. Szerencsére volt nálam egy pulcsi, amivel el tudtam takarni a hátsóm:)

Hédike, mit mond az oroszlán?

Úgy tűnik Hédi kedvenc állata az oroszlán. Imád oroszlánosat játszani...

Hédi és az oroszlánok:

Itt a hímet csodálja


Az igazival

Afrika múzeum

Szombaton az Afrika múzeumhoz kirándultunk.

Tudom, hogy otthon is van, és azért nem néztem meg, mert tele van kitömött állatokkal, de valahova menni akartunk, ami közel van, még nem jártunk, fedett része is van (mert lógott az eső lába szokás szerint), így erre esett a választásunk.
Tényleg javarészt Afrikában élő állatokat mutattak be. Láttunk óriási elefántot (nagyobbat, mint otthon az állatkertben van), Dumbót, zsiráfot, bogarakat... Az állatokon kívül volt 1 kisebb növényes rész, illetve maszkok, szobrok stb., de az már nem volt olyan érdekes. Sőt elég kicsi rész volt a többi. Mindegy mi úgy is az állatokat szeretjük.

Hédinek is tetszett a múzeum, míg el nem fáradt. Persze voltak állatok, amik jobban érdekelték. Őket meg akarta tapogatni, de sajnos az üveg mindig meggátolta Benne.

Az a jó még ebben a múzeumban, hogy tartozik hozzá egy hatalmas park, azaz olyan nagy, hogy akár Brüsszelig is el lehet sétálni, ami nem kis távolság. Úgyhogy utána ott sétáltunk.

Találkoztunk igen szemtelen, kunyerálós vagy kíváncsi, ludakkal is, akik majdnem a Hédi kocsijába is bedugták a csőrüket. De Hédinek nagyon tetszettek, érdeklődve leste, mik ezek a gágogó lények

Kacsa etetés

Vasárnap egy leuveni Apátsághoz vitt az utunk. A változatosság kedvéért itt is volt egy tó kacsákkal. Ide már nem mentünk üres kézzel, vittünk száraz kenyeret. Hédinek tetszett az etetés, meg akarta
simogatni, lehet csak megfogdosni őket. A sétálás részének már kevésbé örült, legalábbis ha babakocsiba tettük. Pedig volt sok-sok fa, látott egész közelről bocikat is, de az is csak rövid ideig kötötte le a figyelmét. Azért sétáltunk itt is egy nagyot.

És egy kicsi kacsa etetés (a képek az első almaevések egyikén készültek):

Guberálás

Itt egy igazi kincses bányára leltünk. Egy hatalmas áruház (nevezetesen: Split) tele van használt cuccokkal, ahol fillérekért (centekért) árulnak mindenféle kincset. Fényképkerettől a játékokig, bútortól a DVD-ig minden van. Kicsit kulturáltabban a kanizsai guberálós piac, de sok jó alig használt cucc is van benne, lehet keresgélni. Szóval vettünk ezt-azt, leginkább nagymama szavaival élve porfogót és kacatot.
Össze is futottunk ott egy magyarral, aki mondta, hogy otthon ez az áruház fog leginkább hiányozni neki. A kosara tele volt gyerek játékkal, amit már karácsonyra gyűjtögetett.

Igazi gyerek paradicsom

Szombaton Kessel-Loban jártunk. Kicsit olyan, mint a Csó-tó otthon, de sokkal jobb kiadásban. Van itt is Tó, nem is egy. Lehet rajta vízibiciklizni. Tele van mindenféle madárral: kacsa, lúd, hattyú és még sok számunkra ismeretlen vízimadárral. Legtöbbnek kicsinye is volt. Volt olyan kismadár, aki a kacsákat kergette. Hédike sokáig elnézegette őket, míg ott nem hagytak Bennünket, mivel szegények hiába vártak hamira. Van strand is. De ami a legjobb rengeteg játék. Kalandpark kicsiknek, de nagyoknak se könnyen teljesíthető (tapasztalat:)) feladatokkal. Van egy pár óriás csúszda, minden féle mászóka, hinta stb. Volt olyan játék, ami hasonlított egy hintához, fel lehetett markolni vele a homokot. Aztán egy vödörszerűségre berakni, és egy kötél pályán elszállítani, és így építeni. A gyerekeknek nagyon tetszett. Hasonló játék volt vízzel, lehetett pl. duzzasztani, terelgetni, felpumpálni a vizet stb. Szóval ide érdemes kicsit nagyobb gyerekekkel eljönni. (Hétvégén jön is egy magyar család, aki emiatt jön Leuvenbe). Hédike csúszdázott Velünk kisebb csúszdákon, a nagyokat sajnos nélküle kellett kipróbálni. Volt olyan hinta, amibe bele kellett feküdni, azt egyedül élvezte.
Ja és láttunk igazi libasort. Előttünk mentek és amikor a főnök úgy döntött, h. fürdés, sorba be a vízbe és úsztak libasorba.
Itt énekelhettük a Dédi papa féle verset:
Száz liba egy sorba, mennek a tarlóra,
Elől megy az Ádám, zsákot visz a hátán,
Leteszi, a felét megeszi,
Hátul megy a Zizi, ki a vizet viszi.
(Remélem nem maradt ki belőle semmi, mert még a neten sincs fent, mindenesetre mi így énekeltük.)
A Hédi még játékra is szert tett. Az eső elől egy kávézóba menekültünk, és a kakaóhoz, a port külön kis műanyag edénykébe hozták. Hédi megkapta, hogy lekösse magát vele, azóta pedig egy kedvenc játék lett. Jól lehet csapkodni, dobálni és rágni. Ja, igen, mert új tudással gazdagodtunk: Mostanában minden játékot próbál valamihez ütögetni (pl. asztalhoz), h. kopogjon.
Kép nem készült, de még bizti megyünk ide, mert kb. fél óra sétával elérhető.
Úgyh. következzék helyette egy tengerparti kacagás:

Panaszkodás

Gyere ide, éhes vagyok...

Első igazi hintázás

Tegnap a városi parkban sétáltunk. Nagyon közel van a kolihoz, mégis csak tegnap mutatta meg a Tibi nekünk, pedig voltam már egy párszor Leuvenben. Van egy pici játszótér is benne, baby hintával (csak ez az egy fajta van benne, furi). Mivel Kanizsán a doki azt mondta, hogy bele lehet ültetni már a Hédit, fejleszti az egyensúly érzékét, kipróbáltuk. Ki nem tudott esni belőle, a hátsó része megtámasztotta... Élvezte az új helyzetet és néha kapaszkodott a láncba:) Kis cuki volt...

Távoli tájakon

Néhány napos otthon (Nk-n es Bp-n) töltött idő után búcsút mondtunk a családnak és a kis hazánknak, elrepültünk Belgiumba.

Búcsú a játszópajtástól

Hédi nagyon jól viselte az utazást. Felszálláskor és a repülés nagy részén aludt, leszálláskor pedig inkább a hamizással volt elfoglalva. Végül kenguru övnek nevezett alkalmatosságot kaptunk, tehát végig az ölembe ült. Egy kis repülővel utaztunk, ami tele volt a magyar európai képviselőkkel. Pl. Göncz Kingával, aki megdicsérte a Manót, h. milyen szép kislány. Egy-két számunkra ismeretlen politikus is elgagyogott a Hédikével. De ott volt Áder János, Deutsch Tamás stb. A Brüsszeli reptér tényleg nagy. Jó sok mozgó járdán, liften stb. kellett keresztül menni, míg a csomaghoz hozzájutottunk. Az utsó pillanatba érkeztünk, már szedték össze az otthagyott bőröndöket. A reptér aljába van a vasútállomás, bár kicsit komplikáltan lehetett lejutni. A vonaton a másodosztályba nem fért fel a babakocsi, a kaller rendes volt, mondta, hogy üljünk be nyugodtan az első osztályba. Szóval 6 óra utazás után megérkeztünk a jól ismert koliba.
A Tibi tényleg nagy szobát szerzett nekünk, ami mellett van egy fürdő. Igazából 3 szobához tartozik, de ebből még egyet mi birtoklunk, ahol fürdetjük a Hédit. A 3. szoba lakója pedig nincs itt. Szóval egyenlőre még jó a helyzet. A szobába kissé szedett-vedettek a bútorok, de a Tibi kidekorálta őket fényképekkel, a 60 kg cuccal, amit otthonról hoztunk, tele pakoltuk, így már egész otthonos.
Sok mindent még nem láttunk itt és nem is történt velünk, sajna sokat esik, így hosszabb kóborlásra még nem mentünk.