Ebből azt hiszem egyértelmű, hogy az apátsághoz nem jutottunk el, mert leragadtunk a csacsiknál. Szedtünk nekik füvet és elhullott gyümölcsöt, azzal etettük. Az elején Hédike szerencsére aludt, aztán persze ő is meg akarta nézni, hogy mi folyik itt.
Szegény Tibi tarthatta órákig, mert nyilván ő se akart lemaradni egy állatról, gyerekről se. Én pedig nem bírtam ellenállni, hogy ne simogassam meg őket. Persze kis bunkó állatok voltak, mert csak a hami kellett nekik, a simogatás nem...
Apa megtiltotta, hogy a Hédi is megsimogassa őket, pedig igen készült rá, de még kicsinek tartotta ehhez. Voltak egyébként kecskék is, de szegényeket elnyomták a csacsik. Igen kis agresszív szamarak voltak. Két fekete és egy szürke szamár volt. De a feketék a szürkét mindig elkergették (azért igyekeztem neki is adni hamit), de a két fekete is gyakran összekapott, ki kapja a hamit.
Végül a délutánt itt töltöttük. Mikor a Tibi elfáradt, elmentünk kacsa és liba etetésre. Igazából a múltkori libasornak hoztuk a száraz kenyeret, de a pihenőhelyünknél találtunk két beteg lábú kacsát, így nekik adtuk a kenyeret, persze a környéken lévő összes madár idesereglett, úgyh. hamar elfogyott a hami.
És ha már itt jártunk a játszóteret se lehetett kihagyni. Felmásztunk a magas kötélhálón. És kipróbáltam egy másikat, ahol csúszda volt a végén. Nagyon meg kellett dolgozni, hogy feljussak, mert igen szűkös volt a hely (sajna nem rám méretezték). Annyira jó csúszda volt a végén, ez volt a leggyorsabb csúszda, amin mostanában csúsztam, csak egy bökkenő volt. A végén a sárba huppantam. Úgy begyorsultam, hogy kicsi volt a lassító és a végén egy nagy sártócsa volt. Úgyh. bánatomra haza kellett jönni. Szerencsére volt nálam egy pulcsi, amivel el tudtam takarni a hátsóm:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése