Zichy kastély

A négynapos ünnep és az üdülési csekk adta lehetőségeket kihasználva, elmentünk egyet pihenni. Most a Zichy kastély volt a célpontunk. Már decemberben el akartunk jutni ide, de mikor rájöttünk, hogy csak májusban jár le az üdülési csekkünk, elhalasztottunk. De jól tettük. Gyönyörű időt sikerült kifogni, a tavasz már biztosan elért hozzánk.

Késő délelőtti indulást néztünk ki. Persze így is sikerült rohanva indulnunk. Marcit már indulás előtti percekbe elaltattuk, hogy legalább ő ne csüngjön majcsi módjára rajtam, hiszen ha álmos, nem jó neki semmi se, sehol se csak a kezembe. A vonatút 95 %-át végigaludta, így sok gond nem volt vele. A 10 perc buszozás pedig elég rövid volt ahhoz, hogy kíváncsian nézelődjön róla. Hédire se lehet panasz, szépen elvolt, egy csoki beflammolása után nekiláttunk az Anna, Peti könyvnek, és mire megérkeztünk, elolvastuk az egészet. Bikácsról már csak egy "kis" séta (2,7 km) választott el Bikács - Kistápé Ligettől, ahol a szállásunk volt.

Nagyon szép tágas szobát kaptunk, a világítás azért hagyott némi kívánni valót. Néhány éjjeli lámpa és egy állólámpa adta az összes fényt, ami szerintem csak hangulatvilágításnak volt jó. A kilátás viszont kárpótolt érte, meseszép volt. Egy tóra láttunk rá, amit fűzfák vették körül. Sarokszoba révén, az erkélyünk is megfelelően szigetelt volt, azaz tényleg egy lakatlan tisztásra emlékeztetett.

 

Hédi örült a vízpartnak, bár nem igazán fogadta el, hogy ez nem a Duna. Mindig mondta, hogy ő a Dunához akar menni, köveket dobálni. Szegény ebbe korlátozva volt, mert hamar eluntam ott a gyerekek felügyeletét. Persze ezt a tevékenységet Marci is hamar megtanulta és nagy élvezettel szedte a köveket és cipelte a vízhez, hogy a végén nagy placcsanással eltűnjenek.

A kaja is tűrhető volt, svédasztalos (2-3 fajta választékkal). A reggeli jobbra sikerült, tényleg bőségesnek nevezhető, a vacsora kevésbé, sajnos sose hiányzott a gomba, és sajnos nem mindenből a legjobb alapanyagot használták. Pl. sonka helyett zalahús-szerűség volt a tésztán. Gyerekek minden nap tésztát fogyasztottak. Szerencsére én se maradtam sose éhes. Csak legalább egy desszertbe rakhattak volna csokit... Marci megtanult szívószállal inni, ez volt az egyik igazi nagy fejlődése a hétvégén. No meg rengeteget bővült a szókincse, legfőképpen állatnevekkel.

Természetesen olyan helyet választottam, ahol állatból nincs hiány, és akad legalább egy csacsi is :) Sőt azt is kiderítettük, hogy be lehet hozzá menni. Első nap morogtam, hogy minek hirdetik, hogy a szállodának van állatsimogatója, ha egyetlen állatot se lehet megsimogatni a kutyán kívül. De aztán kiderült, hogy a csacsihoz be lehet menni, csak kerítést kell mászni :) Akadtak még kecskék, barik,

őzike gidák (nagyon félősek), tyúkok,

kacsák, libák, emuk,

nyuszik,

fácánok, pávák. Marci is elég jól megtanulta a nevüket, sőt ő nem olyan félős a simogatásba sem. Többször megtépte a szamarat. 

A kutya meg már menekült Tőle, ha meglátta. (Pedig őt nem bántotta). 

Olyan cuki volt, ahogy ment utána és mondta, hogy gyeje, gyeje, és a kezével is hívta :) A kutya meg iszkolt. Kétszer körbekergette így az istálló körül, utána pedig elrángattam szegényt, hogy hagyjuk szegény ebet. És ezt többször megismételték minden nap. Pedig első nap nagy haverok voltak. A kutyus ki is feküdt neki, hogy dögönyözze.

Hédi is egészen megbarátkozott az állatsereglettel. Szombaton reggel elvittem állatetetésre. Bár nekem nagy csalódást okozott, mert a gyerek nem vehetett részt benne (ahogy írták), csak nézhette, már ha látott belőle vmit, hogyan adnak nekik hamit, és hogyan ganéjozták ki őket. Hédinek mégis élmény volt, mert utána mindig az istállóba akar menni. Mondjuk az is mozgatta a gondolatait, hogy volt egy kiscsikó, akit pont akkor választották el az anyukájától. Záporoztak a témával kapcsolatba a kérdések. Hol az anyukája, melyik az anyukája, miért nincs vele... Mint kiderült két hétig sír az anyja után a kiscsikó is. Az nekem is újdonság volt, hogy az istállóba 1 perc alatt trágyaszagúvá lehet válni, és ezt a parfümöt viselheti egész nap az ember, mert ki se szellőzik. Hédi bátran simogatta már a pacikat, amíg meg nem mozdultak :) Utolsó nap nyuszikat és csacsikat etetett. Ez kellett neki, mert teljesen feloldódott az állatokkal szembe. Ezek után ő akarta megsimogatni őket! Meg se kellett kérdezni. Beszélgetett az állatokkal, hosszasan. Hozta a nyuszinak a füvet, 

csacsinak a hosszú szénát (sajnos nekünk kellett keresgélni).

Amíg Marci a napközbeni alvását folytatta, addig fürdeni szoktunk. Pezsgőfürdős medence volt. Hédi kölcsönkapott egy úszógumit és egy labdát (mi béna módon otthon felejtettük), olyan boldog volt vele :) Onnantól újra igazi vízi manóvá vált. Tibi csúszdáztatta a "Forráson" (magasból, nagy erővel jön le a víz), az volt a másik kedvenc. Állva, ülve, fekve. Tibinek meg jó kis erősítő gyakorlat.

Hédi póni-lovagolt, most hősiesen viselte (önkéntesen ment). Bár csak 15 percre fizettük be, szerintem kevesebb is elég lett volna neki, mert hamar elfáradt. Először félt, de nem szólt (megígérte, hogy a ló hátán marad), a végére elég jól feloldódott és már beszélgetett is. Azért másnap nem akart menni, viszont azt mondta, ha legközelebb jövünk, újra szeretne lovagolni.

Lovas-kocsikáztunk is (sajnos nem a hintón, mert az két személyes, és nem szeretik, ha a gyerekeket ölbe fogják rajta, és hó hiányába szánon sem),

ahol végkimerülésbe elaludt Hédi,

 kis híján Marci is.

A szálloda programokat is szervezett. Néhányan részt vettünk. Megnéztük a csikós bemutatót, de nagyon rövid volt. Ráadásul nem is a lovaglásra, sokkal inkább az ostor használatra élezték ki az egészet. Lefektették, leültették a lovat. A lovas ráállt a ló hátára, de csak akkor mikor állt és ezzel be is fejeződött. Egy kis lovaglással húzhatták volna az időt. Volt kenyérlángos sütés, egy szabadtéri kemencébe. Abból jól bekajáltunk, bár jelentős részét odaégették. Tibi, Hédi mézet is kóstoltak. Hédi is végigette a sort. Azóta is emlegeti a gesztenyemézet. Szerintem csak azért, mert a gesztenye szó volt az egyetlen ismerős számára. Természetesen Tibi nem bírta ki, és tovább gazdagította mézgyűjteményét.

Volt egy körhinta, ahol kosárba kellett csücsülni. Ha kimentünk Marci rögtön mondta, hogy hinta pa. Volt egy mozgatható fapaci, amit Marci is derekasan megült. 

 
Bár ő az igazi pacin is akart lovagolni. Mikor ráültettük, hogy kipróbálja milyen érzés, mutatta is neki, hogy menjen :)

Volt szabadtéri sakk. Érdekes, hogy ilyen piciket is hogy leköt ez a játék. Bár más szabályokkal játszották, a lényeg ugyanaz volt, kiütni a bábukat :) A lengő teke pedig a Hédit ütötte ki :( Többet nem is játszottak vele.

Este társas életet éltek a gyerekek a játszó sarokba. Ismét megállapíthattam, hogy Hédi nyílt, barátkozó kislány, Marci pedig irigy, erőszakos kisfiú :) Kis időre kint is hagyhattuk Hédit. Be nem akart jönni, inkább egyedül kint maradt (10 m a szobánktól), mondjuk amíg Marci fürdött. A szobánk egy méretes aulából nyílt, aminek teteje üvegből épült, és gyönyörű nagyra nőtt növények vették körül. Igazi, hatalmas télikert hangulata volt. Ide rakták a játszósarkot is, és egy akváriumot, amit Marci is hosszasan nézegetett.

Egészségünk érdekében sóbarlangba is mentünk minden nap. Remélem a bölcsibe vmi komolyabb folyadékot használnak, ha már fizetni kell érte, mert itt konyhasó, víz és derítő anyagból állt az egész. Hogy a konyhasó belégzése? hogyan segít a légúti betegségek esetén, nem tudom, de jól nézett ki ez a pince rész, az biztos. Érdemes volt lesétálni.

Utolsó nap azért egy fekete pontot begyűjtöttek. Van egy külön játszóházuk (gyönyörű állatos képekkel a falán), ami egy zárt udvarról nyílik, ahol homokozó, hinta és ilyesmik voltak. Ki volt írva, hogy kulcs a recepción. Örültünk, hogy utolsó nap homokozhatnak, hintázhatnak és az ablakból sok más érdekes kinti játékot fedeztünk fel. A recepción azt a választ kaptuk, hogy most nem adják oda a kulcsot, csak ha jobb idő lesz. Mi a jó idő? A tűző nap? Egy kellemes tavaszi napnál kevesebb jobb időt ismerek.

 

Persze kedvünket ezzel se vették el. Így legalább egy kicsit több időt töltöttünk el az állatokkal. Hazaút kicsit kalandosabb volt. De végül jól alakult. Nagydorogig elvitettük magunkat a szállodával, hogy legalább a buszozási, és a várakozási időt megspóroljuk. A vasútállomáson közölték, hogy az IC-re (amire át kellett szállnunk), már nincs helyjegy (így nem is adtak), de úgy se érnénk el, mert negyed órát késik az első vonatunk. Van helyette személyvonat több mint dupla annyi menetidővel. Végül Sárbogárdra érkező IC is késett, így elértük és megkockáztattuk a büntetést, felszálltunk. A bicikli tárolóba még egy hangyányi hely is akadt a hátsónknak, így állnunk sem kellett, ismét végigolvashattuk az Anna, Peti könyvet. A kalauz bácsi sem ért el a vonat elejéig (már ha szándékában volt), így végül a MÁV buta rendszere csak magának okozott kárt, mi szerencsére gyorsan hazaértünk :D

Hazaértünkkor Tibi pedig bebizonyította, hogy ő fél óra alatt finomabb hamit tud összedobni, mint amit az étterembe feltálaltak :)
Még egy kis ráadás képsorozat :) A legújabb kedvenceim:
 

Vajon mi van a kezembe?

Egy katica. Katalinka szállj el...

Elszállt :D

Én is keresek valami érdekeset. Hédi nézd csak egy levél.

Valahogy így szívták magunkba a gyerekek a természet adta  csodákat a hosszú hétvégén. Örülök neki, hogy ismét sikerült egy jó helyet találnunk.

Csacsifarm

Előre is bocs a sok képért, de így is fáj a szívem, hogy egy csomót ki kell hagyni.

Életem egyik legszuperebb helyére sikerült eljutni, bár meg kellett szenvedni érte. Álmainkban se gondoltuk, hogy Belgiumban van olyan rész, ami vasárnap el van szigetelve. Azaz nem jár se busz, se vonat. Tibi előtte nap órákat töltött a gép előtt, hogy megnézze hogyan járnak a buszok, de nem találta. Mi ezt a rossz weblapnak tudtuk be, hát nem. Tényleg vasárnap nem megy semmi. Szóval így történt, hogy ott álltunk a csacsifarmhoz legközelebbi város vasútállomásán, 8 km-re a sok-sok csacsihoz, és nem volt más jármű csak a lábunk. Nem volt mit tennünk felkerekedtünk. Jó sokat kellett bandukolnunk, odafelé több, mint 3 órát. Még egy bicikli versenybe is bekeveredtünk.

Hédike elég jól viselkedett. Alig kellett kézben cipelni. Nagyon aranyos volt.

Szóval a sok gyaloglás után, mekkora öröm volt már a csacsis táblát meglátni.

De megérte, mert láttunk honlap szerint 120 szamarat (valójában azért kevesebbet, pedig még a környéket is bejártuk, hogy ki ne maradjon 1 se). Még életemben nem láttam ennyi csacsi, de majdnem hogy annyit se, amennyi fajta szamár volt itt. Még mindig úgy gondolom, hogy gyönyörűek és nagyon jófej állatok.

Láttunk bundásat

kicsit,

nagyot,

szürkét,

kíváncsit,

barnát,

fehéret,

feketét,

kis csacsi hogyan követte az anyját,

hajast...

Nem hiába igyekszem a Hédivel is megkedveltetni az állatokat. Ő is úgy örült nekik, kézzel-lábbal kapált, sikongatott. Próbálta megsimogatni őket. A baba csacsit hagytam is neki. Szóval örült nekik ő is.

Amíg Anya a csacsikkal volt elfoglalva, Hédi és Apa hancúroztak kicsit pihenésképpen.

És mire vetemedtem. Megkóstoltam a frissen fejt csacsi tejet. Annyira nem is rossz. Nagyon édes, és vizesebb, mint tehén tej.
Kipróbáltuk a csacsi tejből készült szappant is és hogy támogassuk őket vettünk is belőle.

Visszafelé, hogy most már tudtuk mekkora távolságot kell megtennünk, megkérdeztük, hogy esetleg van-e taxi a környéken, mert akkor rendeltünk volna egyet, de itt még az se volt :( Szóval nem volt mit tenni, gyalog kellett visszafelé megtenni az utat. Ekkor is volt motiváció, hogy elérjük a vonatot, mivel Tibi csak 7 óráig nézte meg a menetrendet, nem gondoltuk, hogy ekkora túrán is részt kell vennünk. Rekord idő alatt megtettük a visszautat és még vonat is akadt. Szóval happy enddel zárult a nap. Hulla fáradtan beestünk az ágyba, másnap pedig még rendesen éreztük a lábunkat.

Már csak azt nem értem, hogy miért pont vasárnap van nyitva a farm, ha akkor semmi mással nem lehet megközelíteni a területet, mint kocsival. Nem feltételezik, hogy akadnak olyan lelkes csacsirajongók, akik képesek tömegközlekedéssel menni, hogy lássanak ilyen szép állatokat. Na mindegy mi (legalábbis én), a Tibi meg értem képesek voltunk 16 km-t gyalogolni és majdnem 3 órát vonatozni, hogy lássuk őket, de megérte.