Lier

A vasárnapunk nagyon nem indul jól. Éppen tisztába raktam a Hédit, amikor véletlenül hozzáértem a láb kisujjához és fájlalni kezdte. Ránéztem és azt láttam, hogy fel van dagadva, de nagyon, mert valami vékony szál elszorította. Ordibáltam a koliba a Tibinek, de csak vki a WC-ből nézett ki, de nem a Tibi volt. Így a meztelen Hédit paplanba tekertem, és rohantam a Tibit megkeresni. Miután Apa előkerült a konyhából, ketten nekiestünk Hédi lábának. Egyikünk lefogta a kisasszonyt, másikunk megpróbálta kiszabadítani a lábujjat. Nem tudjuk mi tekeredhetett a lábára, mert túl erős volt, hogy hajszál legyen és túl vékony, h. cérna. Sajnos úgy belevágott a Hédi lábába, hogy azt se tudtuk rendesen megállapítani, hogy biztos sikerült kiszabadítani az ujjacskáját. Tibi ezek után nyomozásba kezdett, hogy hova tudnánk elvinni a Hédit, mármint, hogy orvos is lássa. Tényleg nagyon csúnya volt. Telefonálgatott stb., de persze arra jutott, hogy a város másik végébe van vmi kórház féle, ahova talán vihetnénk... Felhívtuk Nagymamát is, hogy mi ilyenkor a teendő. Közölte várjunk fél órát, ha nem javul, vigyük orvoshoz, de ha belilul, akkor a doki se tud vele mit tenni... Na ha eddig nem voltunk megijedve, akkor ezek után biztos. Tibi már lemondott a Hédi középső ujjáról. Dörzsölgettük az ujját, hogy menjen bele vér, meg a keringés javuljon. Csak ügye szegényem fájlalta, és nem igen tűrte a bántást. Fél óra elteltével nem láttunk változást, de mivel nem lilult be, kicsit megnyugodtunk. Még vártunk újabb 1 órát semmi változás, vagyis ráfogtuk, hogy kicsit kevésbé piros, de még mindig nagyon dagadt.
Mivel ez volt az utolsó Belgiumba töltött vasárnap, azaz az utolsó nap, amikor még elmehettünk valahova a Tibivel, nem akartunk otthon ülni. Így esett a választás Lier-re, mondván, hogy itt úgy is csak a baba múzeum van, arra meg elég néhány óra.

Odaérve rá kellett jönnünk, hogy itt nem csak a baba múzeum van, sokkal inkább egy gyönyörű kisváros, aminek borzasztóan rossz a managementje. Meg merem kockáztatni, és a Tibi is egyet ért, hogy ez Belgium egyik legszebb helye. Leginkább Prágához lehet hasonlítani, csak barátságosabb, kisebb és nincs tömeg. Nagyon furcsa, hogy senki nem hallott erről a városkáról és sehol se "reklámozzák" (nem szerepel az útikönyvekben, a prospektusokban...).

Egy rövid séta után azt vettem észre, hogy az egyik házon az szerepel, hogy ingyen fotókiállítás. Fénykép kedvelő lévén benéztünk, hátha érdemes megnézni. Érdemes volt. Főleg Lierről voltak képek, illetve vmi arab országról. Engem a Lieres fotók fogtak meg. Nagyon szépek voltak és jól bemutatta a kisváros hangulatát. Sőt bepillantást nyerhettünk a látnivalókba. Tényleg az igazi belga hangulatot árasztották. Az egyik képen gyerekek hógolyóztak, jégen csúszkáltak rövidgatyában, nagykabátban és kesztyűben. Pedig a tanár is szerepel a képen...
Majdnem ezzel szemben volt az infopont. Bementünk, hogy begyűjtsünk vmi tájékoztatót a városról, illetve térképet. Volt egy vitrin a város nevezetes dolgairól, benne vmi süteménnyel (Liers Vlaaike). Tibi rögtön kiszemelte és megtudakolta, hol lehet kapni. Szerencsére ez is ott volt a téren, úgyh. vettünk belőle párat.

Még egy templom is utunkat állta, így ide is tettünk egy kis kitérőt. Hédinek annyira tetszettek a gyertyák, hogy muszáj volt nekünk is gyújtani egyet.

Ezek után már célirányosan mentünk a baba múzeumba, semmi se téríthetett minket a célunktól. Szerintem Tibi kissé tartott a kiállítástól, de gondolom hagyta, hogy utolsó nap olyat nézzünk, ami csak engem érdekel.

De mindannyian pozitívan csalódtunk benne. Jobb volt, mint számítottunk rá. Igazi költemények voltak. A legapróbb részletig ki volt dolgozva. Játék boltba mindenféle játék, szobabútornál pl. a tálalószekrénybe edények, kisházakhoz erkély, tyúkól, papagáj és még sorolhatnánk. Nyilván ilyen játéka csak az úri lányoknak volt, hiszen évekig dolgoztak egy ilyen házon az emberek. Ami érdekes, hogy még ezek a gazdag gyerekek is csak vasárnap játszathattak vele, mert olyan értékes volt. Viszont ennek köszönhetően nagyon jó állapotba vannak mind a mai napig.

Hédike még egy jót szundikált is a babaházak árnyékában. Egyszer majd egy kevésbé kidolgozott, de csinos babaházat mi is összehozunk neki. Tibi már elkezdte a bútorok beszerzését.

Liernek még folyója is van, a Lier :). Sajnos a hajókázásról itt is le kellett mondani, mert csak hosszú hajóutak voltak, és Hédire hivatkozva elmaradt. Szerintem Tibi se bánta, hogy inkább a városba sétáltunk.

A romantikus kis hídon áthaladva a Zimmer toronyhoz jutottunk, ahol egy Orlojjal vetekedő óramű található, de nincs tömeg. Louis Zimmer tervezte. Itt is mozognak a bábuk, és mindenféle dolgot mutat (napot, hónapot, hetet, föld állását, dátumot, évszakot, árapályt, a hold korát, a hold alakját, állatövet stb.)

Az óramű belseje is megtekinthető, illetve a toronyban egy komoly csillagászati stúdió található.

Még magunkat is megnézhettük a bolygók koronájával. Talán ez tetszett Hédinek a legjobban.

A mellette lévő épületben egy asztronmiai óraszerkezet található. Ez se semmi méreteket öltött 93 óralapot és 14 mozgó figurát tartalmaz.

A figurák mozognak egészkor, úgyh. türelmesen kivártuk az egész órát és addig meghallgattuk melyik számlap mit ábrázol. A sarokba Zimmer műhelye is megtekinthető.

A harangozó bácsik.

A balerinák megmutatják melyik bolygón milyen magasra tudnak ugrani, illetve látszanak a bolygók méretei is.

És ez a bácsi pedig megmutatja, melyik bolygón hány kg-os.

Nem lehet könnyű ilyen óraszerkezeteket csinálni, még végignézni is elég volt. Le a kalappal a bácsi előtt. Pihenésként átsétáltunk a cukrászdába, ahol a híres fánkokat is vettük. Guszta sütiket ettünk. Kicsit elegáns étterem volt, szóval féltünk a számlától, de otthoni árat fizettünk érte. Megérte betérni :)

Megfelelő vércukorszinttel folytattuk a sétánkat. Megnéztük a Lieri Begijnhofot. Itt található a Szent Margaret Templom, illetve ezt a szép épület, amit sajnos nem sikerült kideríteni, mi is valójában.

Hát ez a szobor is szívemhez nőtt, még ha a fotóhoz el kellett űznöm a kölyköket :( A fénykép kiállításon szebb kép volt róla, dehát hiába, nagy különbség van a hivatásos és a profi fotós között.

Az utca jelző, vagyis nevezetesség jelző táblák se semmik. Ötletesek és szépek.

Bár a nap rosszul indult, mégis jó emlékek maradtak meg belőle. Lier jó választás volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom, h. nézze meg, ha Belgiumban jár.

Hédike lábiujja sokáig dagadt maradt, de 1-2 hét után lehámlott és már teljesen meggyógyult. Megmaradt :)

Utolsó Brüsszel

Mivel közeleg hazatérésünk ideje, a nap fő célja az volt, hogy megvegyük Brüsszelben az ajándékokat.
Korábban még beszereztem egy reklám papírt, ami egy kiállítást hirdetett, nevezetes "Discover the city in 45 min". Gondoltuk ez azért még belefér a vásárolgatás mellé.

Az északi pályaudvarnál szálltunk le, mert Tibi még meg szeretett volna mutatni nekem egy szobrot, ami neki nagyon tetszett. Amikor mentünk a botanikus kertbe, látta a buszról. Sétálgattunk egy darabig, míg ráleltünk az áldozatra. Nevezetesen egy csatornából kibújó emberre, aki elkapja egy másik lábát. Én nem vagyok egy nagy szobor rajongó, viszont ez tényleg ötletes.

Ahogy sétálgattunk más érdekes szobrot is találtunk. Mi más lenne, mint ismét egy képregény hős. Első ránézésre azt hinné az ember, hogy vmi kertészet reklám embere, de nem. Egy gyárféleség előtt van, nem túl látogatott részen. Ötletem sincs, hogy mi célt szolgál itt, de örülök, hogy észrevettük.

A Tibi nagy álma már régen, hogy hajókázzunk a belga csatorna rendszeren. Rábukkantunk a brüsszeli turista hajó kikötőre. De mint kiderült szombaton nem megy egy hajó se :( Ilyet!

Így a kiállítás felé vettük az irányt. Sikerült megtaláltuk Brüsszel alját is, nem mintha kerestük volna. Egy bevándorlók által lakott helyre tévedtünk, ami elég ijesztően nézett ki. Viszont onnan kikeveredve újabb nevezetességre bukkantunk. A Szent Katalin Templomra. Valahogy eddig sose láttuk.

Kisebb kitérőkkel, de eljutottunk a kiállítás színterére. Mint kiderült, már sokszor elmentünk mellette, de mivel csak egy apró tábla hirdette, sose vettük észre. Helyileg a St. Hubert bevásárló utcába volt elrejtve, egy igen drága csokoládé bolt aljába. Pontosabban a bevásárló utca alatt. Nagyon ötletesen volt megcsinálva, fillérekből. De egy bizonyos szempontból tényleg bemutatta a város nevezetességeit, építészetét, életét...

Testközelből láthattuk a városházán található Szent Mihály szobor másolatát. Mivel olyan magasan van, hogy a főtérről szabad szemmel alig látszik, az ember nem is tudja, mi is van az épület tornyán, pedig ez a város egyik jelképe, ha jól emlékszem. Szerintem távolról jobban néz ki:)

Beülhettünk a villamosba.

Sőt még "vezethettük" is.

Moziztunk.

És még láttunk érdekes képeket, ki, hogy étkezik Brüsszelben. Pisilő kisfiú szobrokat, akik nem pisiltek. És még sorolhatnám. Nekünk kb. 1 óráig tartott, amíg "bejártuk Brüsszelt," majd a szebbnél szebb, finomabbnál finomabb, drágábbnál drágább csoki bolton keresztül nyálcsorgatva távoztunk és mentünk a bevásárló körutunkra. Ez a kiállítás jó volt arra, hogy megfelelően elbúcsúzzunk Brüsszeltől. Még egyszer, egy másik szemszögből láttunk minden lényegeset.

Brüsszelben van egy-két információs központ. Megvolt a megszokott helyünk, ahonnan a térképet, prospektusokat szoktuk hozni, ill. ahol útba igazítást kérünk. De most egy másikba is betévedtünk, pusztán azért, mert kintről azt láttuk, hogy az aula tele van bábokkal. Mint kiderült ingyenes patchwork és báb kiállítás is volt ott. Még jó, hogy bementünk. Pont jókor, mert még körbe tudtunk nézni zárás előtt. Ezt is, hogy nem vettük észre eddig... Azon a sétáló utcán található, amit soha nem hagytunk ki, ha Brüsszelbe jártunk, én a játék bolt (innen hoztuk a Domi ajándékát is, baromi jó a kirakata és ami bent van... Egy játékország.), Tibi pedig a sör bolt (nagyon sok féle sör kapható) miatt.

Belga Nemzeti Botanikuskert

Szombaton a belga Nemzeti Botanikuskertbe kirándultunk.

Volt egy érdekes kiállítás, ahol növényekből készült ruhákat állítottak ki. Ezt még fel is vettem volna. A kiállítás mellesleg egy szép várban volt.

Apával a növények felépítését vizsgáltuk meg.

Anyával inkább a virágokat szagolgattuk.

Jártunk esőerdőbe is, de én ott már olyan álmos voltam...

Itt láttunk kakaófákat, teacserjét, kókuszpálmát, szóval sok-sok finomságot, amit mi csak feldolgozva ismerünk.

Megnéztük, milyen növényzetek voltak az őskorban.

Kaktuszokat, amik sokkal nagyobbak voltak, mint én.

Láttam mimózát, amihez ha hozzáértem, úgy tett, mintha eltört volna a szára, levelei lekókadtak. De aztán, ha ellenálltunk a kísértésnek és nem piszkáltuk, helyreálltak.

Ez aztán szép üvegház, de sajnos csak kívülről tudtuk megcsodálni, mert zárva volt és igyekeztünk a kijárat felé.

A végére is jutott a kalandból, mivel sehol nem volt kiírva nyitvatartás, azt hittük itt is olyan rendszer van, mint a legtöbb belga helyen, hogy ki akkor mész mikor akarsz, csak be nem lehet jönni. Mi a 7-es busszal terveztük hazajönni, addig sétálgattunk a kertbe. A végén már kezdett gyanús lenni, hogy egy teremtett lélek sincs a környékünkön, bármerre járunk. Mikor ki akartunk jutni, egy szép nagy kapu állta az utunk. Hosszas töprengés után egy biciklis alakot pillantottunk meg. Tibi gyorsan utána futott, szerencsére utol is érte és kiengedett minket. Mint Tőle megtudtuk f7-ig volt nyitva a kert... De happy enddel zárult a nap.

Brüsszelbe hazafelé sétálva, még egy nagyon jó hangulatú boltra leltünk. Persze mi csak a szánkat tátottuk, mert az árai is szemetgyönyörködtetők voltak.

Brüsszeli Szent Szív Székesegyház

Mivel Apa egy poszter készítéssel volt elmaradva, ezért vasárnapra csak egy rövidke programot terveztünk be. Apa régóta kiszemelte a Koelkelbergi Bazilikát, de a belvárostól elég messze van, így most célirányosan oda mentünk. Azaz majdnem, mert Tibi még mindig újabb és újabb guberálós piacot akart felfedezni. Ki is nézett a neten egyet, meg már láttuk a vonatból is régebben, így ide mentünk. Sajnos pechünkre ez mégse volt guberálós piac volt, hanem inkább otthoni kínai piac + nagyvásár keveréke. Jó méretes hatalmas tömeggel. Én elnézelődtem volna, de Tibi azt mondta, ha nem akarok semmi konkrétat venni, menjünk innen. Így átmentünk egy nem túl messzi, de már ismert piacra. Most nem leltünk semmi igazi kincsre, vagy ha igen, azt olyan áron adták, hogy annyit nem adtunk érte.

Azért haszna volt, mert így nem erre mentünk volna ki az állomásról , amerre a piac volt és lemaradtam volna egy nagyon jól dekorált házról. Belga képregényhősök tarkították.

Illetve nem ülhetett volna fel Hédi egy igazi körhintára, ami persze állt. Mert még csak szerelgették a vidit, a nem tudom milyen belga fesztivál alkalmából.

Kipróbáltuk a Brüsszeli metrohálózatot. Hát nem semmi. Van egy pár földalatt közlekedő járgány. De most igazán hasznát vehettük a kinti rendszernek. 1 jeggyel 1 órán keresztül arra szálltunk fel, amire akadtunk. Szükségünk is volt rá, mert át kellett szállnunk és sajnos eltévesztettük a megállót.

Azért eljutottunk az eredeti célunkhoz a világ 5. legnagyobb templomához, tényleg nem semmi méreteket ölt.

A katedrálishoz gyönyörű platánsor vitt, így meg is örökítettük, ha egyszer a platánfa kéregről kell előadást tartanom, be tudom mutatni, mint tanulmányt. :D

A templom belülről cseppet se nevezhető szépnek. Van néhány fa szék, de egyébként teljesen üres és kihalt, a festett ablakai kivételével, amik gyönyörűek.

Fel lehetett menni a kupolába, ami 53 m magasan van.

Persze 240 lépcsőn keresztül, van lift, de az sajnos nem működött :( Úgyh. meg kellett dolgoznunk a kilátásért, de megérte. Mert tényleg jól lehetett látni Brüsszelt felülről.

Sőt még a kukkoló használata is ingyen volt. Mondjuk még szép, mert se a lift, se a kiállítások nem üzemeltek, viszont úgyanúgy elkérték a belépőjegy teljes árát.

Így kompenzálta egy picit a lépcsőzés és a zárva talált kiállítás bosszadalmait.

Míg egyikünk a kukkolóval, másikunk pedig az új szuper fényképezőnkkel pásztázta végig a fővárost. Ki is próbáltam a 12* optikai zoomot. Állvány nélkül azért nehéz vele igazán jó képet csinálni. Viszont egy érdekességet találtunk és sikerült is megörökíteni. Az atomium tetejéről le lehet egy kötélpályán csúszni. Ha jól megnézitek a zászló mellett vannak emberek. Azt nem tudjuk, hogy állandóan üzemel-e a "csúszda", vagy ez valami rendkívüli dolog volt, mert már párszor jártunk az atomiumnál, de sose tűnt fel. Azt se tudtuk sajnos kinyomozni, hogy hol a csúszda végállomása. De ránk nézve lényegtelen, mert Hédikével úgy se tudtuk volna kipróbálni. De jó tudni róla, hogy létezik ilyen. Biztos nagy élmény lehet.

Még egy érdekes dolgot láttunk felülről, bár előtte elvileg végig is sétáltunk rajta. Úgy csinálták meg a forgalmas utat, hogy elvitték a föld alatt, és felette parkot alakítottak ki, amit tényleg használnak az emberek. Így mindenki jól járt, az emberek ki tudnak menni a parkba, és az útat is megcsinálták. Mondjuk kérdés, hogy mennyire van így jó levegő a parkban ?!

A Bazilikába, bent tartózkodásunk alatt max. 5 ember lézengett. Viszont a kertjébe hatalmas élet folyt. Volt koncert, családok, akik ott játszottak, fiatalok, akik kiültek beszélgetni... Szóval nagyon sokan voltak. Mi is kifeküdtünk picit, élveztük a nyugalmat.

Ezzel zárult is a napunk, mert igyekeztünk haza, hogy Apa még végezzen a poszter készítéssel.