Mivel Apa egy poszter készítéssel volt elmaradva, ezért vasárnapra csak egy rövidke programot terveztünk be. Apa régóta kiszemelte a Koelkelbergi Bazilikát, de a belvárostól elég messze van, így most célirányosan oda mentünk. Azaz majdnem, mert Tibi még mindig újabb és újabb guberálós piacot akart felfedezni. Ki is nézett a neten egyet, meg már láttuk a vonatból is régebben, így ide mentünk. Sajnos pechünkre ez mégse volt guberálós piac volt, hanem inkább otthoni kínai piac + nagyvásár keveréke. Jó méretes hatalmas tömeggel. Én elnézelődtem volna, de Tibi azt mondta, ha nem akarok semmi konkrétat venni, menjünk innen. Így átmentünk egy nem túl messzi, de már ismert piacra. Most nem leltünk semmi igazi kincsre, vagy ha igen, azt olyan áron adták, hogy annyit nem adtunk érte.
Azért haszna volt, mert így nem erre mentünk volna ki az állomásról , amerre a piac volt és lemaradtam volna egy nagyon jól dekorált házról. Belga képregényhősök tarkították.
Illetve nem ülhetett volna fel Hédi egy igazi körhintára, ami persze állt. Mert még csak szerelgették a vidit, a nem tudom milyen belga fesztivál alkalmából.
Kipróbáltuk a Brüsszeli metrohálózatot. Hát nem semmi. Van egy pár földalatt közlekedő járgány. De most igazán hasznát vehettük a kinti rendszernek. 1 jeggyel 1 órán keresztül arra szálltunk fel, amire akadtunk. Szükségünk is volt rá, mert át kellett szállnunk és sajnos eltévesztettük a megállót.
Azért eljutottunk az eredeti célunkhoz a világ 5. legnagyobb templomához, tényleg nem semmi méreteket ölt.
A katedrálishoz gyönyörű platánsor vitt, így meg is örökítettük, ha egyszer a platánfa kéregről kell előadást tartanom, be tudom mutatni, mint tanulmányt. :D
A templom belülről cseppet se nevezhető szépnek. Van néhány fa szék, de egyébként teljesen üres és kihalt, a festett ablakai kivételével, amik gyönyörűek.
Fel lehetett menni a kupolába, ami 53 m magasan van.
Persze 240 lépcsőn keresztül, van lift, de az sajnos nem működött :( Úgyh. meg kellett dolgoznunk a kilátásért, de megérte. Mert tényleg jól lehetett látni Brüsszelt felülről.
Sőt még a kukkoló használata is ingyen volt. Mondjuk még szép, mert se a lift, se a kiállítások nem üzemeltek, viszont úgyanúgy elkérték a belépőjegy teljes árát.
Így kompenzálta egy picit a lépcsőzés és a zárva talált kiállítás bosszadalmait.
Míg egyikünk a kukkolóval, másikunk pedig az új szuper fényképezőnkkel pásztázta végig a fővárost. Ki is próbáltam a 12* optikai zoomot. Állvány nélkül azért nehéz vele igazán jó képet csinálni. Viszont egy érdekességet találtunk és sikerült is megörökíteni. Az atomium tetejéről le lehet egy kötélpályán csúszni. Ha jól megnézitek a zászló mellett vannak emberek. Azt nem tudjuk, hogy állandóan üzemel-e a "csúszda", vagy ez valami rendkívüli dolog volt, mert már párszor jártunk az atomiumnál, de sose tűnt fel. Azt se tudtuk sajnos kinyomozni, hogy hol a csúszda végállomása. De ránk nézve lényegtelen, mert Hédikével úgy se tudtuk volna kipróbálni. De jó tudni róla, hogy létezik ilyen. Biztos nagy élmény lehet.
Még egy érdekes dolgot láttunk felülről, bár előtte elvileg végig is sétáltunk rajta. Úgy csinálták meg a forgalmas utat, hogy elvitték a föld alatt, és felette parkot alakítottak ki, amit tényleg használnak az emberek. Így mindenki jól járt, az emberek ki tudnak menni a parkba, és az útat is megcsinálták. Mondjuk kérdés, hogy mennyire van így jó levegő a parkban ?!
A Bazilikába, bent tartózkodásunk alatt max. 5 ember lézengett. Viszont a kertjébe hatalmas élet folyt. Volt koncert, családok, akik ott játszottak, fiatalok, akik kiültek beszélgetni... Szóval nagyon sokan voltak. Mi is kifeküdtünk picit, élveztük a nyugalmat.
Ezzel zárult is a napunk, mert igyekeztünk haza, hogy Apa még végezzen a poszter készítéssel.
Azért haszna volt, mert így nem erre mentünk volna ki az állomásról , amerre a piac volt és lemaradtam volna egy nagyon jól dekorált házról. Belga képregényhősök tarkították.
Illetve nem ülhetett volna fel Hédi egy igazi körhintára, ami persze állt. Mert még csak szerelgették a vidit, a nem tudom milyen belga fesztivál alkalmából.
Kipróbáltuk a Brüsszeli metrohálózatot. Hát nem semmi. Van egy pár földalatt közlekedő járgány. De most igazán hasznát vehettük a kinti rendszernek. 1 jeggyel 1 órán keresztül arra szálltunk fel, amire akadtunk. Szükségünk is volt rá, mert át kellett szállnunk és sajnos eltévesztettük a megállót.
Azért eljutottunk az eredeti célunkhoz a világ 5. legnagyobb templomához, tényleg nem semmi méreteket ölt.
A katedrálishoz gyönyörű platánsor vitt, így meg is örökítettük, ha egyszer a platánfa kéregről kell előadást tartanom, be tudom mutatni, mint tanulmányt. :D
A templom belülről cseppet se nevezhető szépnek. Van néhány fa szék, de egyébként teljesen üres és kihalt, a festett ablakai kivételével, amik gyönyörűek.
Fel lehetett menni a kupolába, ami 53 m magasan van.
Persze 240 lépcsőn keresztül, van lift, de az sajnos nem működött :( Úgyh. meg kellett dolgoznunk a kilátásért, de megérte. Mert tényleg jól lehetett látni Brüsszelt felülről.
Míg egyikünk a kukkolóval, másikunk pedig az új szuper fényképezőnkkel pásztázta végig a fővárost. Ki is próbáltam a 12* optikai zoomot. Állvány nélkül azért nehéz vele igazán jó képet csinálni. Viszont egy érdekességet találtunk és sikerült is megörökíteni. Az atomium tetejéről le lehet egy kötélpályán csúszni. Ha jól megnézitek a zászló mellett vannak emberek. Azt nem tudjuk, hogy állandóan üzemel-e a "csúszda", vagy ez valami rendkívüli dolog volt, mert már párszor jártunk az atomiumnál, de sose tűnt fel. Azt se tudtuk sajnos kinyomozni, hogy hol a csúszda végállomása. De ránk nézve lényegtelen, mert Hédikével úgy se tudtuk volna kipróbálni. De jó tudni róla, hogy létezik ilyen. Biztos nagy élmény lehet.
Még egy érdekes dolgot láttunk felülről, bár előtte elvileg végig is sétáltunk rajta. Úgy csinálták meg a forgalmas utat, hogy elvitték a föld alatt, és felette parkot alakítottak ki, amit tényleg használnak az emberek. Így mindenki jól járt, az emberek ki tudnak menni a parkba, és az útat is megcsinálták. Mondjuk kérdés, hogy mennyire van így jó levegő a parkban ?!
A Bazilikába, bent tartózkodásunk alatt max. 5 ember lézengett. Viszont a kertjébe hatalmas élet folyt. Volt koncert, családok, akik ott játszottak, fiatalok, akik kiültek beszélgetni... Szóval nagyon sokan voltak. Mi is kifeküdtünk picit, élveztük a nyugalmat.
Ezzel zárult is a napunk, mert igyekeztünk haza, hogy Apa még végezzen a poszter készítéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése