Nyári szünet

Egy időre eltűnök a színről, legkésőbb szeptemberben (doktori leadási határidő) újra jelentkezem.

Tanévvégi összegzés

Tudom felnőtt ember év végén összegez, de én átkerültem egy más dimenzióba. Magamon sokat összegezni nem tudok, nagy tetteket nem hajtok végre. A háttérbe menedzselem gyerekeimet, és figyelem az ő fejlődésüket, örülök, ha látom, hogy milyen okosak, ügyesek, szépek. Tudom, sokaknak ez kevés, de én teljesen elégedett vagyok így. (Na jó, ha a doktorim végre befejezném, akkor a gombócka is eltűnne belőlem, és maximálisan át tudnám adni magam a családnak.)

Szóval az év összegző a gyerekekről szól :)

HÉDI kijárta az első osztályt. Kitűnő bizonyítvánnyal. Mondtam is neki, hogy engem már túlszárnyalt:) Az írás keservesen ment, de az év végi ünnepségükre a meghívót olyan gyöngy betűkkel írta, hogy még az Ildi szája is leesett. Matekból tehetség. Az olvasás pedig úgy megy, ahogy egy elsős gyereknek mennie kell. Nyáron jó lenne egy kicsit előre dolgozni belőle, folyamatosabban menjen, jobban értse, mit olvas. De most így a vakáció kezdetén fő, hogy pihenjen és azt csinálja, amit élvez. Angolból  a heti 5 óra ellenére nem látok olyan nagy szárnyalást, de amit tanultak, azt tényleg szépen tudja Hédi és talán jobb is, hogy ennyire játékosan ivódik beléjük az angol nyelv. A kiejtése biztos, hogy jobb, mint az enyém és jópár szót tanultam már tőle:) Környezetből, bár a tankönyvi anyag elavult, Hédi szivacs agyán nem fogott ki. Hédi gyönyörűen vette az akadályokat, nagyon szorgalmas, jobbat nem kívánhatnánk. Mindezt úgy, hogy mellette rengeteget furulyázott. Megtanult több szólamba, kánonba is játszani. A zeneiskolai hogyan továbbról még nem tudunk semmit, de valahogy folytatni kell, az biztos. Sportolt is, a stresszt valahol le kellett adni. Bár így év végén megtudtam, hogy a rocky szintén okozott neki stresszt. Hogy szól-e Edina néni (délutános tanár), hogy mennie kell, hogy az öltözőbe ki lesz, és hogy Virgi milyen órát tart. Hogy folytatni fogja-e, nem hiszem. Valahova muszáj lesz járnia, úszni, futni, rockyra, balettra, mindegy, de mozognia kell. Én kinéztem a Mu színház balett részét, ő kinézte az ír sztepp táncot. Gyanítom egyik se lesz. Majd szeptember elején az órarendet látva lebokszoljuk. Csodálatos lányunk van, aki nagyon kifáradt, már nagyon vártuk a szünetet. Remélem sikerül kellően feltöltődnie a következő tanévre. Nem tudom, hol tudnék könnyíteni neki. De most nyáron sokat tud majd játszani és újra szabad gyerek lehet.

MARCI jövőre ismét nagycsoportos lesz. Szerencsére a jól megszokott közegbe töltheti az utolsó ovis évét, olyan kevesen ballagtak el. Az év végi értékelésen nagyon meglepődtem. Sokkal rosszabbat vártam. Májusba már úgy elkeseredtem, hogy a nevelési tanácsadóhoz fordultam (igaz világossá vált, hogy tőlük se várjon segítséget az ember). Éva néni végig dicsérte Marcit. Már szépen részt vesz a tornaórán. Nyitott, barátkozó, konstruktív stb. Szabályokat betartja, ellátja feladatát. Egyedül öltözik, fürdőszobába önálló (nem pancsol). Néha csibész, "süket", ritkán agresszív (okkal), de teljesen kiegyensúlyozott, vidám fickó, olyan, mint egy óvodás fiúnak lennie kell. Egyetlen komoly probléma van vele, az a koncentrációja, képtelen hosszabb ideig egy dologra odafigyelni, bár a játékba el tud mélyedni. Ha olyan ül mellette, a meséről könnyen elterelik a figyelmét (itthon mindig olvastat velünk), és az evésnél is sajtkukac. Megint megkaptam, hogy van még egy év, sokat javulhat.

Ezen sokat is dolgoztunk. Heti kétszer hordom TSMT tornára, és finommotorikára. A labdázásba sokat ügyesedett és fél lábon is egész jól megáll már. Én ebben látom a fejlődést, de majd július végén meglátjuk a felmérés eredményét. Az viszont biztos hogy jövőre is heti két TSMT tornát javasoltak.

Jövő év mindenképpen Marci fejlesztésére fog elmenni. Gyógytornán kiszűrték, az heti két órát jelent neki az oviba és ha a logopédus lelkiismeretes munkát végez, akkor a részkészségek vizsgálatánál is fennakad, azaz ilyen irányú fejlesztést is kap az óvodában. A nevelési tanácsadóba is talán történik valami, bár egyenlőre a felmérés időpontjáig se jutottunk... Egyre jobban azt látom, hogy figyelemzavaros, és abból indul ki sok minden. Képtelen odafigyelni bármire, amit csinál, ezért pl. borogat, elfelejti, hogy vetkőznie kell, mert Huba ténykedését nézi stb. Nem rosszaságból csinálja, csak tényleg nem tud koncentrálni a feladatára. Szeretném, ha ő is furulyázna, azt gondolom a finommotorikáján sokat dobna. Bár sokat rajzol mostanában, legtöbbször tankot, térképet, de rajzai elég kezdetlegesek. És még akkor a karate és a TSMT tornát nem is említettem. Nagyon soknak tűnik, de valahogy össze kell kotornunk, hogy mire iskolába megy, tudja venni az akadályt. Nem tudom, hogy ha a fejlesztést még korábban kezdtük volna, akkor előrébb lennénk-e. De az óvodába  mindig pozitív visszajelzést kaptam. Marci amúgy olyan kis bújós, igyekvő, szeretnivaló, szeretetéhes kisfiú, de ő az aki mindig bajba keveredik. Sok-sok türelem és elfogadás kell(ene) hozzá. Most jön a nyár, amikor még kevesebb kizárólagos figyelem fog rá jutni, de azért igyekszem.

És még van egy HUBÁnk, aki 1 év alatt már kisfiúvá érett, aki már erős akarattal, külön egyéniséggel rendelkezik. A járástól is csak egy hajszál választja el.

Az évet pedig a korábban említett események mellett két műsor zárta. 

Marciék elbúcsúztatták a nagycsoportosokat. Blankával közösen mondták el a Marci a fürdőszobában c. vers első versszakát, sokat táncoltak, énekeltek. 

Hédiék pedig egy nagyon ötletes évzáró műsort készítettek, ahol bemutatták egy iskolai napjukat kezdve Zsémbes Zsófi ébredésével, Kezdődik az iskola, Ákom-bákom, Zengő ABC,  Színes ceruzák, angol énekek, mese, végül az Anyu és az Este jó ének zárta. Bár Hédi ismét kis szerepet kapott (kezdem azt hinni, hogy ennek oka is van) nagyon jó kis előadást tartottak. Ezt látva pedig megnyugodik a háborgó lelkem, és azt gondolom jó döntés volt ez az iskola.

Karate kölyök

Marcinál rátaláltunk az ideális sportra, pontosabban a karatéra. Tényleg testhezálló sport neki, van néhány hasonló temperamentumú gyerkőc. És ami jó, hogy lelkes. Nincs hiszti, mint a Blankánál, amikor indulnunk kell. De nem is próbál üzletelni, hogy nem akar járni, mint a Hédi. Az egyetlen, amitől húzódzkodott az a verseny. Egyenlőre én is feleslegesnek tartom, így kihagytuk és teljes a béke. Az erősítés résznél tudom, hogy bliccel, amikor Miki bácsi nem figyel. De a kevés is több, mint a semmi és valljuk be őszintén, én se tudnám kivitelezni, mellette viszont sokat mozog, futkározik. Sokat létráznak, ami jót tesz a koordinációjának, szerintem tökéletes kiegészítése a Fejlesztésnek. A rúgások során is meg kell állnia fél lábon, tökéletesen elugrik a különböző fogócskáknál, sokat sánta rókáznak, pók-fogóznak, amire azt mondják szintén fejleszti a gyerekek mozgását. A sorbaállást is gyakorolja, ami tudom, hogy gyenge pontja. A jutalom kártyát is csak nagy ritkán szerzett, amit a gyerekek a jó magaviseletért kaphattak. Ahogy láttam különösen nem viselte meg, az ajándékért szükséges öt azért összegyűlt. 

Az egy évig tartó kemény munkájának pedig meglett a jutalma. Részt vehetett élete első karate vizsgájának, ahol megszerezte a nem létező fehér övére az első piros csíkot. Ügyes volt. Miki bácsit idézve pedig: Az elején nagyon jól csinálta, aztán elfáradt, és elkezdtek bohóckodni, de a koncentráció fejlesztés az egyik fő céljuk. Jó volt látni az elégedett arcát, amikor Miki bácsi átadta neki az oklevelet, olyan büszke volt magára. Nagyon örülök, hogy tényleg rátaláltunk erre a sportra és Miki bácsira. Mert ha csodát nem tett a Marcival, de élvezi az ott létet, és biztos, hogy ügyesedik tőle. Mi pedig büszkén nézhettük Marcikánk is milyen ügyes tud lenni.