2018. november 7., szerda

Az élet szép pillanatai


"Anya te vagy a legédesebb, meg én, ügye?" by Huba last night. 


2018. november 6., kedd

Dinópark Reziben


Régen terveztük, hogy elmegyünk Rezibe. Kiépítettek egy Dinóparkot, de aztán mindig elvetődött a gondolat, hogy csak néhány dinó van ott kiállítva, azért nem érdemes annyit utazni.
Most évekkel később, mégis eljutottunk oda. Sajnos az idő nem volt szenzációs, de így is hatalmas mennyiségű élménnyel gazdagodtunk.



13 életnagyságú dinó található a parkba. Tényleg ügyesen megcsinálták őket. Hangot adnak, mozognak, még a légzésük is látszik, szemüket nyitogatják... Elég élethűek. Huba pl. félt tőlük:) 


Számunkra nem ez volt a légélvezetesebb a parkba. Rengeteg játék megtalálható itt, melynek korlátlan használatát a belépőjegy ára tartalmazza. Mivel rajtunk kívül nem sokan akadtak, így sose kellett sorban állni, sose kellett sürgetni a gyerekeket, hogy más is sorra kerüljön. Addig játszhattak egy-egy játékkal, amíg rá nem untak.



Rodeózni lehetett bikán. Még Huba méretű bika is üzemelt, de Hubus ettől az "állattól" is tartott. Hédi tudta legügyesebben megülni az ingerült állatot. Pedig véletlenül magas fokozatra is kapcsolták neki.


Kipróbáltuk milyen szörfözni. Anyunak meglepően jól ment. Eddig se volt a bakancslistámon a szörfözés, de ez a szimulátor meggyőzött, hogy ne is legyen:)


Huba kedvence az elektromos markoló volt, ahol kedvére pakolhatta a homokkupacokat. Szerintem ő a nap nagy részét itt töltötte.



Csónakázótón is csónakáztunk picit, bár féltem, hogy elsüllyedek (tömegem miatt) és úsznom kell:)


Trambulinoknál, sőt még a bungee-trambulinnál is korlátlanul ugrálhattak a gyerekek. Hédinek az utóbbi hely volt a favorit.



Dinogolót, ha már itt jártunk kötelező volt kipróbálni. Nem mondom, hogy Huba mosolyogva lovagolta meg a őskori állatokat. Pedig az ember nem mindennap ülhet mozgó dinó hátán.


Marci nagyon élvezte az átfordulós biciklit, ami természetesen úgy volt beállítva, hogy ne forduljon át. Számomra elég félelmetes volt, de hősiesen mentem néhány kört vele.


Kaland pálya talán a leglátványosabb itt. Kicsiknek és nagyoknak és felnőtteknek is akad bőven mászni való. Sajnos csak én maradtam talpon a vidékén. Mindenki megfutamodott a felnőtt pályáktól, férfiak is inkább visszafordultak, így magányosan teljesítettem a kihívásokat. Tény, hogy az időjárás nem kedvezett, a nyirkos kötél sokat rontott az élményen. 


Huba másik nagy kedvence a kisvonat volt, ahol a dinók között utazhattunk. A vonat félóránként tett két kört. Ha tehette, ő rajta ült.
Sajnos nem üzemelt minden a időjárásra való tekintettel. Többek között a mászófalat, ugrálóvárat nem lehetett kipróbálni, de ettől függetlenül úgy gondolom, nem jöhettünk volna jobbkor.
Szerencsére Abi sokat aludt, maradék időbe pedig anyu istápolta, így kedvemre játszhattam én is :)
Kiélveztük az itt tartózkodás minden percét, míg végül a sötét és a hideg hazakergetett bennünket.
Még visszatérünk.