Újabb
egy év eltelt, megint nyakunkon a karácsony, azaz ismét túlestünk egy fotózáson.
Szokásos helyen elkészültek profi képeink. Idén volt az első alkalom, hogy
csalódottan távoztam. Már majdnem egy hete nálam vannak a képek, és csak ma
szántam rá magam, hogy megnézzem.
Ildiék
kezdték a sort Danira való tekintettel. Persze drága fiunk, már hajnali ¾ 6-kor
elkezdett bennünket rugdosni és lehetetlen volt visszaaltatni. Ezek után jó
hangulatba telt a reggeli készülődés. Ilyen napokon amúgy se megy semmi zökkenőmentesen,
nyugalmasan.
Persze
Marcika kidőlt az autóba. Abba bíztam, hogy ez a kis alvás jót tesz majd a
kedvének és mégse okoz csalódást. Sajnos nem így lett. Még Blankáék mellé csak
hajlandó volt beülni, sőt még mosolyt is ki lehetett csalni belőle, de onnan
meredeken esett a hangulata. Ha pedig megmakacsolja magát, nincs az a dolog,
ami eltántorítaná. Jöhettem én a csizmával, nyalókával, szomorúsággal, semmi.
Még a túró rudi befalása után is ott folytatta, ahol abbahagyta. Jópár kép
vissza is adja a durcásságát. Így Mártonnak köszönhetően alig lettek képek.
Testvér képek pedig egy se. Ami pedig legjobban bánt, hogy Hédi szívesen
fotóztatta magát, de mindenki arra koncentrált, hogy Marci hajlandó legyen a
fényképezőgép elé menni, így a nagylányról is alig születtek képek:( Családi képről pedig nem is
beszélve.
Az
ötgyerekes képeket meg Dani rontotta el, neki lett elege az órákig tartó
fotózásból. Nem éppen sztárfotók születtek róla, így elrontva a többiek képét
is.
Ilyen
könnyen még nem ment egy évben se a képek válogatása. Sőt sok-sok ismétléssel
is csak ezt a pár darabot sikerült összeszedni :( Nagyon haragszom ezért a Marcira, ez az a nap, amit
minden évbe várok, és ilyen könnyen porig tudja taposni. Nem tudom, Huba
színre lépésével mennyit romlik a helyzet, de még egy ilyen év és Tibi örülhet,
mert ezt az egy kívánságomat se kell teljesítenie.
