Vasárnap megnéztük legfiatalabb rokonunkat, hiszen március 4-én megszületett Julcsi. Tomaszék egész hamar beengedték pereputtyomat nyugodt otthonukba. Igazán büszke apuka lehet.
Valljuk be, én élveztem legjobban a látogatást :) Hédi megállapította, hogy cuki, és még szeretne egy-két kistestvért. Az unokatesót nyilván nem cincálhatta úgy, mint saját kistestvéreit. Julcsi jól nevelt, a kisbabák legjobb arcát mutatta nekünk. Nyugodt, jóllakott, elégedett baba volt.
Elbabusgattam volna egész nap, de Abigél nem nézte jó szemmel, hogy valaki mást tartok a kezembe. Ahányszor észrevette, hogy Julcsit fogom, megjelent és megtett minden tőle telhetőt, hogy ezen változtasson.
Miután úgy éreztük, hogy eleget lábatlankodtunk egy régen kinézett tanösvényt jártunk be Szigetszentmiklóson. Megtekintettük Európa 2. legnagyobb úszólápját.
A homokzátonyon, a kis ösvényeken sétálni nagyon hangulatos volt. Felettünk a fák, mellettünk a víz, a nádas.
Rengeteg kacsa is akadt. De láttunk repkedő sirályokat és úszkáló szárcsákat is. Sajnos ezen a részen is megjelentek a terjeszkedő hattyúk. És mintha kócsagfélék is repültek volna felettünk?! Azt írták sok erre a vízisikló és a béka is. Én egy békát, Hédi pedig egy vízisiklót fedeztünk fel. Sajnos nagyon sokan voltak. Mindenhol emberek jöttek, mentek. Ez a hely igazi példája a természet visszaszorításának. Az embereknek hatalmas igényük van rá, de nyilván a természetvédelem nem egy jövedelmező ágazat. Huba is becsülettel végigjárta az utat, nádakat gyűjtött, horgászott...
A tanösvény mellett egy kávézó található. A gyerekeknek jégkrém hallatán felcsillant a szemük, így itt időztünk egy kicsit. Nagyon hangulatos hely, de a választék hagy kívánnivalót. Egy kisebb baleset miatt az autó felé vettük az irányt és a többi napirendi pontot töröltük.
A szép tavaszi időt ezután a kertben élveztük.
