Hédi újra olyan lelkesen furulyázik, mint régen. Saját kedvtelésből játszik, amikor csak van egy kis ideje, annyi különbséggel, hogy egyre komolyabb műveket ad elő. Igazi élvezet nekem is. Azt szeretem a legjobban, amikor valamit csinálok (eszek, pakolok), és Hédi muzsikál:)
Idén már a zenetanulásba is belépett az iskolások közé. Egy új helyszínen, az iskolába is megmutathatta tudását. Két darabbal készült: a kedvencünkkel (egy magyar tánc zenével) és karácsony közeledte miatt a Dicsőséggel. Mire eljött a nagy nap, szerintem álmába is jártak az ujjai. Viszont élesben zongora kísérettel adták elő. Sajnos a próbáról Hédi hiányzott, mivel még órája volt abban az időben. A tanárral megbeszéltem, hogy korábban odamegyünk, hogy még gyakorolhasson előtte. Hédinek egy gyengéje van, az a bátorsága. Nem mert szólni a tanárnak, hogy itt van, inkább kijött a teremből. Pedig egy próba kellett volna a tökéletes előadáshoz.
Ez a koncert már jóval komolyabb volt, mint az eddig ismert zeneovis koncertek. Kaptunk műsorfüzetet. Tényleges csak a gyerekek szerepeltek. Tamás bácsi szerepe annyi volt csak, hogy elmondta, hogy kitől és mit hallunk. Büszke lehettem Hédire, hiszen a legfiatalabbak között volt, és két számot is furulyázhatott. Az első dal tökéletes volt, a másodiknál kicsit elakadt. Azt vettem észre, hogy amikor bámészkodott, nem befelé fordulva furulyázott, akkor akadt el. De nem keseredett el, próbálta felvenni a fonalat. Új helyzet volt ez számára, új helyszín, a zongora kíséret. Ügyesen vette az akadályt. Én pedig csodálhattam az ügyes kis Hédim.
A koncert amúgy tényleg nagyon színvonalas volt. Kár, hogy közbe a másik két gyereket is figyelnem, reguláznom kellett, így nem tudtam teljesen átadni magam a műsornak. Pedig voltak többszólamú darabok is. A koncert második felén karácsonyi dalok szólaltak meg, szóval tényleg hangulatos volt.
Megtudtam, mi az az alt, szoprán, basszus furulya. A mérete változik, az alt furulya egész pici, finom mozgás kell hozzá, a hangja magasabb, a szoprán a normál, ami Hédinek és Marcinak is van, a basszus pedig egy nagy "jószág", amit már a nyakukba akasztottak a gyerekek, és egészen mély hangja volt.
Ismét elgondolkodtam, hogy jövőre hogyan legyen tovább. Maradjunk a furulyánál, mélyítse még tudását, tanuljon meg ő is ezen speciális furulyán játszani, vagy válasszuk a zongorát, esetleg mást. Jó lenne erről Tamás Bácsival is beszél. Ő hogyan látja Hédit. Tényleg akkora tehetség?! Milyen hangszer lenne neki a legtesthezállóbb?! Ez az alkalom sajnos nem volt erre alkalmas.
Élvezem, hogy ahogy nőnek a gyerekek, egyre több helyen csodálhatom őket és rajtuk keresztül hangolódhatok a karácsonyra.
