Blankenberge

Vasárnap ismét útnak indultunk az Északi-tengert csodáltuk meg. Sort kerítettünk, hogy megnézzük a homok fesztivált.

Úgy tűnik bárhova megyünk, mindig használt piacba botlunk. Az állomáson már gyanús volt, hogy több embernél is hatalmas macit láttunk. Gondoltuk is, itt vagy osztogatják a macit (ami kizárt, mert tényleg nagyok voltak), vagy itt is guberálós piac van. Hát az utóbbi volt, körbejártuk, de olyan árban (ha nem drágábban) árulták a dolgokat, mint újonnan a boltba. Pl. otthon a polcomon vannak hupikék törpikék figurák, hasonlót láttunk és kiváncsiságból megkérdeztük az árát. 15 Eurot mondott rá, azzal indokolva, hogy 1989-es. Láttunk még levélpapirt is árulni 75 cent darabonként. Kinder figurákat, ami szintén zsákszámra akad otthon. Szóval ha megszorulunk, a sok kincsemmel kiülhetünk ide a piacra degeszre kereshetjük magunkat, ha ezeket a dolgokat tényleg megveszik. Bár gondolom nem csak úgy üldögélnek kint.

Ide nagyon megérte elmenni. Tényleg nagyon ügyesen megcsinálták a homokszobrokat. Bár a téma idén nem volt a legjobb kalózok, kincskeresés stb., de mégis ámulatra méltó, hogy mit tudnak csinálni pusztán homokból és vízből. Azt is tudjuk már hogy készülnek. Valahogy összepréselik a homokot nagy kockává, aztán ezt farigcsálják ki.

Sajnos az egész elrendezése nem volt a legjobb. Volt 2 zárt sátor és 1 szabadtéri rész. Ügye a hosszú út után Hédike megéhezett, az állomás és a kiállítás között egy etetésre alkalmas hely se volt, gondoltuk majd bent lesz. De végig kellett nézni a kiállítás felét ehhez. Próbáltunk az elején oda menni, ahol láttunk ülőhelyet, de nem engedtek oda. Szóval az első részt szegény Hédike végigszenvedte. Hogy megtelt a pocak, ő is jobb kedvű lett.

Néhány belga szokás felett nem tudok napirendre térni. Tömegesen látni kutyát babakocsiba tolni. Nem tudom milyen apropóból, kinek jó a gazdának vagy a kutyának, de elég érdekes. Na és itt mit láttunk, a kivételesen pórázon vezetett kutya a kiállítás homokszobrain végzi el a folyó ügyeit. Láthatóan a gazdája egyáltalán nem bánta. Szépen kivárta és mintha mi se történt volna, tovább sétált. Szóval a belgák se tökéletesek.

A végén még mi is kalózkodtunk kicsit :)

Miután kigyönyörködtük magunkat a szép szobrokba, lesétáltunk a tengerpartra. Apának meg kellett dolgozni a babakocsival, mert a part egy homok dűne mögött feküdt. Ahova persze lépcső vezetett fel és le és hogy biztos legyen az edzésprogram, a táborhelyünkig még a mély homokba is tolhatta a babakocsit.

Persze utána egy igazi homokos tengerpart látványa tárult elénk. Az időjárásra se lehet egy rossz szavunk se, legalábbis Belgiumi viszonylatban. Sütött a nap (kicsit megpirultunk). Persze rendesen fújt a szél a parton, úgyh. melegünk nem volt. És a víz már közelítette a 20 °C-ot :)

Hédike apával elrágcsált egy körtét. Elég ügyes volt. Farigcsálta a fogaival, tetszett neki a lédús körte.

Nagyon tetszett neki a homok. Egy újabb felfedezendő dolog. Persze meg is akarta kóstolni, úgyh. az arca is tiszta homok lett.

A vizet is kipróbáltuk. Szerintem bele is lehetett volna rakni, ha melegebb. És láss csodát belemerészkedtem derékig ebbe a hideg vízbe. Úgyh. büszkék lehettek rám:)

Búcsúzóul még apával mókáztak egyet a parton.

Érdemes megnézni, azért itt is a pénz beszél az építészetben. A háttérben a régi "kicsi" Belga házak mellé sokemeletes, tengerparti panorámás házakat húztak fel. A parton pedig, eladtak ilyen garázsszerű bódékat, ahol az emberek tárolhatják a strandolás kellékeit. Ilyet talán Spanyolországban láttunk, de ott mintha "nyaralónak" használták őket. De "gyönyörűek".

Az első viszonylag jól sikerült családi fotó :)

A hazaúton is ért meglepetés minket. Összefutottunk még Blankenbergében a vonat előtt az egyik ismerős magyar családdal, úgyh. velük utaztunk haza, Leuvenbe.