Utolsó Brüsszel

Mivel közeleg hazatérésünk ideje, a nap fő célja az volt, hogy megvegyük Brüsszelben az ajándékokat.
Korábban még beszereztem egy reklám papírt, ami egy kiállítást hirdetett, nevezetes "Discover the city in 45 min". Gondoltuk ez azért még belefér a vásárolgatás mellé.

Az északi pályaudvarnál szálltunk le, mert Tibi még meg szeretett volna mutatni nekem egy szobrot, ami neki nagyon tetszett. Amikor mentünk a botanikus kertbe, látta a buszról. Sétálgattunk egy darabig, míg ráleltünk az áldozatra. Nevezetesen egy csatornából kibújó emberre, aki elkapja egy másik lábát. Én nem vagyok egy nagy szobor rajongó, viszont ez tényleg ötletes.

Ahogy sétálgattunk más érdekes szobrot is találtunk. Mi más lenne, mint ismét egy képregény hős. Első ránézésre azt hinné az ember, hogy vmi kertészet reklám embere, de nem. Egy gyárféleség előtt van, nem túl látogatott részen. Ötletem sincs, hogy mi célt szolgál itt, de örülök, hogy észrevettük.

A Tibi nagy álma már régen, hogy hajókázzunk a belga csatorna rendszeren. Rábukkantunk a brüsszeli turista hajó kikötőre. De mint kiderült szombaton nem megy egy hajó se :( Ilyet!

Így a kiállítás felé vettük az irányt. Sikerült megtaláltuk Brüsszel alját is, nem mintha kerestük volna. Egy bevándorlók által lakott helyre tévedtünk, ami elég ijesztően nézett ki. Viszont onnan kikeveredve újabb nevezetességre bukkantunk. A Szent Katalin Templomra. Valahogy eddig sose láttuk.

Kisebb kitérőkkel, de eljutottunk a kiállítás színterére. Mint kiderült, már sokszor elmentünk mellette, de mivel csak egy apró tábla hirdette, sose vettük észre. Helyileg a St. Hubert bevásárló utcába volt elrejtve, egy igen drága csokoládé bolt aljába. Pontosabban a bevásárló utca alatt. Nagyon ötletesen volt megcsinálva, fillérekből. De egy bizonyos szempontból tényleg bemutatta a város nevezetességeit, építészetét, életét...

Testközelből láthattuk a városházán található Szent Mihály szobor másolatát. Mivel olyan magasan van, hogy a főtérről szabad szemmel alig látszik, az ember nem is tudja, mi is van az épület tornyán, pedig ez a város egyik jelképe, ha jól emlékszem. Szerintem távolról jobban néz ki:)

Beülhettünk a villamosba.

Sőt még "vezethettük" is.

Moziztunk.

És még láttunk érdekes képeket, ki, hogy étkezik Brüsszelben. Pisilő kisfiú szobrokat, akik nem pisiltek. És még sorolhatnám. Nekünk kb. 1 óráig tartott, amíg "bejártuk Brüsszelt," majd a szebbnél szebb, finomabbnál finomabb, drágábbnál drágább csoki bolton keresztül nyálcsorgatva távoztunk és mentünk a bevásárló körutunkra. Ez a kiállítás jó volt arra, hogy megfelelően elbúcsúzzunk Brüsszeltől. Még egyszer, egy másik szemszögből láttunk minden lényegeset.

Brüsszelben van egy-két információs központ. Megvolt a megszokott helyünk, ahonnan a térképet, prospektusokat szoktuk hozni, ill. ahol útba igazítást kérünk. De most egy másikba is betévedtünk, pusztán azért, mert kintről azt láttuk, hogy az aula tele van bábokkal. Mint kiderült ingyenes patchwork és báb kiállítás is volt ott. Még jó, hogy bementünk. Pont jókor, mert még körbe tudtunk nézni zárás előtt. Ezt is, hogy nem vettük észre eddig... Azon a sétáló utcán található, amit soha nem hagytunk ki, ha Brüsszelbe jártunk, én a játék bolt (innen hoztuk a Domi ajándékát is, baromi jó a kirakata és ami bent van... Egy játékország.), Tibi pedig a sör bolt (nagyon sok féle sör kapható) miatt.