Stuttgart

Rengeteg cuccal, két átszállással (Liegebe, Frankfurtba), de megérkeztünk Stuttgartba. Kicsit fáradtan, de egészben. Hédi is elég jól viselte az utat. Kipróbálhatta az IC-expresszt, ami 300 km/h-val megy. Persze nekem is ez volt az első eset, hogy ilyen gyors vonaton ülök. Szerencsénk volt, mert a helyünkön ültek, elvileg két jegyet ugyanarra a helyre adtak el. Bár a kaller azt mondta, hogy lehetetlen. De hát látta, hogy a mi jegyünk odaszólt, ahova egy másik embernek is. És lám itt látszik a különbség a magyar és a belga vasút között. Nem azt mondta, hogy üljünk a szabad helyre, hanem azt, hogy akkor az első osztályra üljünk. Az is jól tele volt, így csak a mozdonyban volt helyünk. Láttuk, hogy mit csinál a vezető, mert úgy volt megcsinálva. És még csokit is kaptunk. :)

Persze hátránya is volt, mert szegény Tibi a csomagunk átszállítása miatt tett néhány kört a vonaton, a végén kipurcanva esett a székébe.

Frankfurtban szálltunk át német IC-re, melyben csalódnunk kellett. Koszos volt, a WC-be pedig tiszta otthoni feeling uralkodott.

A Judit a kedvünkért még ki is vezetett az állomásra. Majd végre eljutottunk szuper otthonukba. Nagyon szép lakásuk van, nagy és igen otthonosan berendezve. Nekik van olyan tálaló szekrényük, ami az álmaimban szerepel. Gyönyörű műremek. És a kert. Tele van levendulával, nekem mindig kipusztulnak :( Szóval tényleg szép otthonuk van.

Igazi luxusba volt részünk. Judit igazi háziasszony, sajnos ha én mindent beleadok se tudok ilyen lenni. Nem sokat tétlenkedik. Főzött nekünk minden nap fincsi hamikat. Mindig rend volt, tisztaság. Szóval le a kalappal előtte.

Kicsit megismertük, hogyan is éldegélnek kint. És persze együtt töltöttünk velük néhány napot. Kicsit jobban megismerhettük Hanna babát.

Eddig csak a távolból lehettünk rajongója. Még mindig tartom, hogy nagyon tündéri kislány. Vagyis őt már annyira nem lehet kislánynak nevezni, hiszen szinte már mindent csinál. Beszél, szaladgál, egyedül eszik, egyedül öltözik, egyedül is játszik... Hédi is nagy csodálója. Mindig figyelte mit tevékenykedik a Hanna. Örült, ha meglátta.

Stuttgartból sokat nem láttunk. Igazából jólesett egy kicsit pihenni, a fenekünkön maradni, nem volt kedvünk városnézéshez. Voltunk fent a TV- toronyban. Onnan fentről azért megszemléltük a várost. Meg a kocsiból, ahogy láttuk, nem a történelmi nevezetességeiről híres.

Közbe eszembe jutott, hogy Stuttgart egy nevezetességére mégis csak eljutottunk. Nevezetesen egy bolha piacra. Vadásztunk is egy szuper hinta csacsit :) Megoldódott a hintaló kérdés is. Meg néhány törpöt Tibinek, ha már Belgiumban olyan drága volt.

Első napokba elég hideg volt, úgyh. kevünk se igen volt kimozdulni. Kicsit játszótereztünk, kb. ennyi. Később szerencsére megkegyelmezett nekünk az időjárás és felmelegedett az idő, így sokat voltunk a kertbe. Hédi kipróbálta Hanna remek játékait.

Egy nap pedig igazi kitüntetésben volt részünk. Mi hozhattuk el Hannát az oviból és vigyázhattunk rá, amíg szülei hazaérkeztek a munkából. Kipróbálhattuk milyen két gyerekkel az élet. Azt láttuk, még kicsit gyakorolni kell. De nem gyújtottuk fel a házat, nem törtük össze a berendezést, sőt mindenki épségben maradt:) Tibinek az idegeit kicsit edzeni kell. Bár szerintem neki néha a Hédi kiabálása is sok :) De azért én élveztem, hogy két poronty is van velünk :)

Sajnos utolsó napra Hanna megbetegedett. De minden rosszban van vmi jó, így a Judit is otthon maradt velünk. Még egy kicsit élvezhettük társaságát. Jó volt újra vele lenni.

Nem tudom, hogy háláljuk meg nekik a vendéglátást. De nagyon jól éreztük magunkat, köszönjük nekik, hogy náluk tölthettük ezt a pár napot. Remélem azért hamarosan viszonozhatjuk.