Búcsú a játszópajtástólHédi nagyon jól viselte az utazást. Felszálláskor és a repülés nagy részén aludt, leszálláskor pedig inkább a hamizással volt elfoglalva. Végül kenguru övnek nevezett alkalmatosságot kaptunk, tehát végig az ölembe ült. Egy kis repülővel utaztunk, ami tele volt a magyar európai képviselőkkel. Pl. Göncz Kingával, aki megdicsérte a Manót, h. milyen szép kislány. Egy-két számunkra ismeretlen politikus is elgagyogott a Hédikével. De ott volt Áder János, Deutsch Tamás stb. A Brüsszeli reptér tényleg nagy. Jó sok mozgó járdán, liften stb. kellett keresztül menni, míg a csomaghoz hozzájutottunk. Az utsó pillanatba érkeztünk, már szedték össze az otthagyott bőröndöket. A reptér aljába van a vasútállomás, bár kicsit komplikáltan lehetett lejutni. A vonaton a másodosztályba nem fért fel a babakocsi, a kaller rendes volt, mondta, hogy üljünk be nyugodtan az első osztályba. Szóval 6 óra utazás után megérkeztünk a jól ismert koliba.
A Tibi tényleg nagy szobát szerzett nekünk, ami mellett van egy fürdő. Igazából 3 szobához tartozik, de ebből még egyet mi birtoklunk, ahol fürdetjük a Hédit. A 3. szoba lakója pedig nincs itt. Szóval egyenlőre még jó a helyzet. A szobába kissé szedett-vedettek a bútorok, de a Tibi kidekorálta őket fényképekkel, a 60 kg cuccal, amit otthonról hoztunk, tele pakoltuk, így már egész otthonos.
Sok mindent még nem láttunk itt és nem is történt velünk, sajna sokat esik, így hosszabb kóborlásra még nem mentünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése