Első nap az óvodában, első nap a bölcsődében

Első nap az óvodában,
vidám dolog gyerekek!
Bodnár Orsi készülődik,
két babája integet!

Édesanyja elkíséri,
egy-kettőre odaér,
Óvó néni hozzá siet.
Mi tagadás: Orsi fél.

Kukucskáló fiúk, lányok
nézik:-Ki az új gyerek?
Óvó néni!-hüppög Orsi.
-Én senkit sem ismerek.

...."
/Donászy Magda: Első nap az óvodában/

Nálunk szerencsére máshogy alakult Hédi első napja az óvodában. Nem volt egyedül, hiszen Domival közösen, egymást erősítve vágtak neki a nagy napnak. A nagylány háta mögött hagyott már 1 év bölcsődébe járást, így a közösségi élet, rendszer se volt számára ismeretlen.

Sokan kísérték el őket a nagy eseményre: az izgatott anyáik (én, Ildi), topotgó apukák (Tibi, Karcsi), kistestvérek (Marci, Blanka) és Maja mama. Hédi meglepően bátran viselkedett. Leült a kispadra és már vette is a cipőjét. 

Marci legalább olyan ügyes volt, majdnem bevették őt is az oviba. Beült Domi és Hédi közé, és már ő is kapcsolta ki a szandálját, így azt hitték, hogy ő a Hédi (igaz kicsit kicsi és kisfiú), de még ezt is elnézték volna neki. Persze neki Ica néninél a bölcsibe volt jelenése délelőtt, így az ovis élet még 1 évet várat magára. Hozzáteszem nagy volt a káosz első nap a csoportba, és persze sokan, akik most válnak el úgy igazán először a családjuktól hangot is adtak a nem tetszésüknek, így nagy volt a hangzavar is. Szegény óvónénik se tudták, ki kicsoda, mi micsoda.

De mint említettem a mieink nagyon ügyesek voltak. Hédi rögtön nagyon bátran beállt a többiek közé kezet mosni. Domit azért kellett noszogatni, mindenkinek puszi-puszi... Látszott rajtuk, hogy meg vannak szeppenve, de aztán közösen megmosták a kezüket és bementek reggelizni. Sajnos nekem csak eddig volt lehetőségem követni az eseményeket :(

Du. mikor értük mentünk (kicsit késve, 4 után) a Domival gyönyörűen eljátszottak. Haza se akartak jönni. Marci és Blanka is bekapcsolódott hozzájuk. Az óvónéni egyetlen megjegyzése volt rájuk, hogy Hédi nem aludt, de elvolt az ágyán. Egymással játszottak csak, de nem volt velük semmi gond. Szépen hallgatták a mesét. Kb. ennyi infot tudtunk meg mi is az óvónénitől és a gyerekektől.

Marci első napján se történt semmi jelentős. Igaz még csak ismerkedés volt ez a hétfő és szerdától kezdjük meg a hivatalos beszoktatást. Nem hiszem, hogy lényegesen nagyobb traumát okozna, mint az, hogy 1 évesen "lepasszoltam". Akkor leginkább Ildi vigyázott rá, de még így is sokszor sír, ha elmegyek, nem szokta meg teljesen és nem szerette meg a helyzetet. Igaz már könnyebben megnyugszik, mint régen, de hiába szükségünk van egymásra. Ildi és Blanka mellett egyáltalán nem volt rossz dolga, sőt bizonyos szempontból jobb is, mint velem. Pl. én nem küzdöttem volna annyit vele, hogy egyen gyümölcsöt. Úgy vagyok vele, ha nem eszi, akkor nem eszi. Ildi viszont mindent beleadott, hogy beleküzdje a gyümölcsöket, ezzel óvja Marcika egészségét. Jó helye volt az Ildinél, de most hogy végre járhat bölcsibe, megkönnyítjük Ildi dolgát. Újabb nagy változás lesz Marcika az életében.

Két félelmem van a bölcsivel kapcsolatban. A már majdnem szobatisztaságba visszaesik. Mert Ica néni világosan megmondta, hogy arra nincs lehetősége, hogy félóránként pisiltesse. Ha pedig pelust kap, akkor biztos bepisil. Tavaly Hédi szobatisztaságra szoktatásánál már elkövettem azt a hibát. Hogy a játszótérre pelust adtam rá, és teljesen bezavarodott tőle. És mikor megvettem a gumibugyit, akkor pillanatok alatt ráérzett a dologra.

Másik még ennél is nagyobb félelmem: a harapás. Mi van, ha ott is megharapja társait, mint itthon Blankát. Ő lesz a kiközösített gyerek, akitől mindenki menekül majd?! És a szülők, hogy fogják lereagálni?! Én biztos nem repdestem volna az örömtől, ha valaki a Hédit harapta volna meg (legalábbis Marci előtt, biztos sérelmeztem volna), most már megértőbb lennék. De egyszerűen ezzel a viselkedésével szembe tehetetlen vagyok. Ica néniék nyugtatnak, hogy egyszer-kétszer visszakapja és lecsendesedik, de hát már Blankától is kap időnként szép fognyomokat, még is pár órára rá visszaadja...

Azok a félelmeim, amik a Hédinél voltak, Marcinál nincsenek. Elválás, már megvolt 1 éve. Jó helye lesz a bölcsiben? Hédi jól érezte magát, akkor Marci miért érezne másként. Főleg,hogy ő sokkal többet volt tőlem távol, alkalmazkodóbb, felfedezőbb és bátrabb. Nem olyan kis gyámoltalan, naiv kislány, mint a Hédókám. Pár nap és meglátjuk Marci reakcióját is az új helyzetre.

Úgyhogy Hédi mai naptól már igazi "nagy" óvodás, Marci pedig szerdától hivatalosan is megkezdi a bölcsődei életet!

Első hajvágás

Kanizsán még történt egy elég nagy dolog. Míg Hédike aludt, Apa levágta a hajacskáját. Nem kell megijedni, nem hiszünk az "öregeknek" és nem nyírtuk kopaszra, hogy sűrű haja legyen. Csak elől már nagyon hosszú volt hajacskája, mindig a szemébe lógott, mivel babahajcsatot nem árulnak (azaz ami megfogja a haját, ne fedje be a fél fejét, de ne tudja lenyelni a baba), ezért Apa levágta. Így mi is el tudtunk rakni egy tincset az első hajacskájából (mert ezek a hosszúak, még azok), persze a pár szál hajából sok nem lett. Jelenleg fogalmam sincs hova raktuk, de remélem előkerül. :) Hédin pedig nem is látszik a változás, még nincs tőle gomba haja:)

Első betegség

Sajnos minket is utolért a betegség. Tudom, hogy elkerülhetetlen, hogy a Hédi ne legyen beteg, de azért jobban örültem volna, ha még kicsit korosodik és utána esünk túl az első igazi betegségen.
Már élete során párszor ránk hozta a frászt, mikor nem evett 12 óráig, mikor megkapta az első oltását és azt se tudtuk, hogy kell lázat mérni fenékbe, nemhogy a kúpot beadni, mikor az oltástól hasmenése volt és nem hízott, és diétára lettem fogva, mikor éjjel kihányta a brokkolit, mikor rátekeredett egy nem tudjuk mi a lábujjacskára és teljesen bevágta és feldagadt és azt se láttuk teljesen, hogy le sikerült-e varázsolni róla. Hát azt hiszem ennyit tudok felsorolni.
Most pedig, több, mint egy hete náthás. Az egész az Ilditől meg a Domitól indult. Az Ildinek kezdett a torka fájni, aztán a Dom-domnak az orra folyni. Aztán mikor először "munkába álltam", azaz bementem fél órára a tanszékre, az Ildinél hagytam megőrzésre. Szegény maszatkán végigbőgte az egy órát, amíg nem voltam ott, pedig az Ildi mindent bevetett, szegény Domika, meg a kiságyba játszva tűrte, hogy az Ildi a Hédit nyugtatgatja. Azóta, ha be kell mennem, a Tibinél hagyom az egyetemen fél-egy órára, ott jobban bírja a hiányomat, vagy ha sírna a Tibi tudna szólni. Aztán a Domika is többször ránk lett bízva, ő valahogy jobban elvan velünk (kivéve este). Szóval sokat együtt voltak és múlt kedden már a Hédike orra is folyt. Nagyon nem foglalkoztunk vele, használtuk az orrszívós porszívót, de ennyi. Aztán múlt pénteken hazajöttünk Kanizsára.
Szegény Domi vasárnapra belázasodott, és mivel estére se ment le a láza, szúrit kapott, pricnicelték, meg hűtőfürdőzték. Aztán hozzánk is elért a baj, Hédikének is keddre hőemelkedése lett. A doktornéni még bízott benne hogy vitaminokkal, nurofennel, és orrcseppel megússzuk, nem kell antibiotikum. De sajna szerda reggelre már be is lázasodott. Ismét mehettünk vissza. Hédi kapott antibiotikumot, mert már a mandulái is begyulladtak, szegény Domikát meg benn is fogták a kórházban:(. Először azt hitték tüdőgyulladása van, de hála Istennek "csak" hörghurut. Azért szegény kap infúziót, hogy ki ne száradjon. Meg gondolom vizsgálgatják. De ahogy a Karcsi elmondja, Dom-dom nagyon bátor, és nagyon jól tűri a megpróbáltatásokat. Nem úgy, mint a Hédi, akinek kemény küzdelem a gyógyszerek beadása, a lázmérőzés stb. Persze megértem, mert tényleg abból áll a napja, hogy valamit a szájába, vagy orrába tömnek. Hiába ízesítik ezzel-azzal, a babáknak nem ízlik. Egy embernek le kell fogni, eldönteni, mert egyből kiköpné. Most már így is olyan szintre jutott a Hédi, hogy órákig tudja gurgulázni a torkán a lötyit és mikor felemeljük kifolyatja a száján. Hiába, okos a baba.
Azért reméljük hamar túljutnak a betegségen. Bár tegnap már rajtam is kijött és estére belázasodtam, de én mára már jobban vagyok.

Első névnap

Ha már itt a névnap azzal kezdem, hogy is kapta a Kisasszony a nevét.
Nehéz volt a lánynév választás. Mivel nem tudtuk biztosan, hogy fiú, vagy lány lesz, ezért mind a két nevet ki kellett találni. (Hédi ügyesen rejtőzködött mindvégig, először az UH-n befeküdt a medencémbe. A doki erős csapkodással próbálta kimozdítani onnan, nem sok sikerrel, ezért csak tippelte, hogy lány. A második UH-nál pedig szépen hasra fordult. A doki közölte, ne is kérdezzem micsoda, mert esélye sincs látni.) A fiú név könnyű volt, Marci (Márton) lett volna, ezt el is árultuk mindenkinek.
A lánynévnél nehéz volt a kompromisszum. Apának, ami nevek tetszettek, vagy gyakoriak voltak, vagy nem mentek a "gyönyörű" vezetéknevéhez. Pl. Lili, ami nekem is tetszett volna, benne volt a top 10-be és 4 "l" betű egy névbe, szerintem szörnyű. További kritérium volt, hogy ne legyen az ismerősök, rokonok között. Az én döntős neveim az Abigél és a Hédi volt. Mivel Apa az elsőt kilőtte, hogy nem tetszik, így kénytelen volt a másodikkal megbarátkozni :)
Így lett a pocaklakóból Hédi. A születéséig, pedig igyekeztünk titkolni, nehogy lenyúlja valaki a nevet, meg nem akartuk, hogy minősítsék, ahogy szegény Dominál tették :) Mi nem csináltunk szavazó listát...
Szerintem jól választottunk, mert a jelentése: harc, harcos, ami tökéletesen illik a Babócra. Nem az a nyámnyila nyuszi, nagyon is tudja, mikor mit akar és ennek hangot is ad Újszülött kora óta.

Na és akkor rátérek a névnapra. Volt nagy ünnepség. Kapott sok ajándékot, szegény nem is tudta minek betudni. Mentek hozzá az emberek, puszik, és valamit még a kezébe is nyomnak. Nem is tudta, mit nézzen, mivel játszon. De aztán szépen felavattak a Domival mindent. Igazi becsomagolt ajándékkal viszont senki nem készült:( Pedig még mindig a csomagolást imádja. Szereti cincálni a papírt és ugrálni a dobozon. Na mindegy, szerintem azért így tetszett neki a "buli".

Mamával:

Papával:

Keresztszülőkkel:

Fityei dédivel:

Dunai Dédi mamával (jobb sajnos nem készült):

Dunai Dédi papával:

És persze a Domi baba, azaz az ajándék én vagyok :) :

Első igazi hintázás

Tegnap a városi parkban sétáltunk. Nagyon közel van a kolihoz, mégis csak tegnap mutatta meg a Tibi nekünk, pedig voltam már egy párszor Leuvenben. Van egy pici játszótér is benne, baby hintával (csak ez az egy fajta van benne, furi). Mivel Kanizsán a doki azt mondta, hogy bele lehet ültetni már a Hédit, fejleszti az egyensúly érzékét, kipróbáltuk. Ki nem tudott esni belőle, a hátsó része megtámasztotta... Élvezte az új helyzetet és néha kapaszkodott a láncba:) Kis cuki volt...

Fogtündér

Nagy hír van minálunk, kezd nőni a Hédi foga. Persze még csak a fehér hólyagot látni, de kézzel már érezni lehet. Nagy erőszeretettel rágja a fürdő állatokat és a rágókákat. Apu szerint csikorgatja a "fogával" őket.