Bárányhimlő

Úgy egy hónapja vagy még előbb kezdődött nálunk a téma, amikor Ildi bejelentette, hogy Domi ovijába megjelent a bárányhimlő. Lelkiekbe készültünk rá. Tibi többször előhozakodott a védőoltással. De én tiltakoztam. Mi baja lesz egy kis pöttytől? Miért lenne jobb egy oltás, mint ha tényleg átesne a betegségen? Szövődmény meg miért pont nálunk lenne.

Kicsit több, mint 3 hete kezdtek pöttyök megjelenni a Domin. Első nap csak 1-2, úgyh. csípésnek gondoltuk, bár az Ildi fejébe megjelent a bárányhimlő gondolata is. Másnapra mikor kezdett szaporodni a pötty, pattanásszerűekké váltak, már sejtettük, ez a bárányhimlő. Ildi el is vitte a doktorbácsihoz, akitől azzal az üzenettel tért vissza, hogy a maradék hármat másnap várja védőoltásra. Ildi rögtön ki is váltotta az oltást. Nálunk mindketten részt veszünk a gyereknevelési kérdésekben, és jelen esetben nem jutottunk közös nevezőre. Én továbbra se szerettem volna a gyengített vírusokat, Tibi pedig igen.

Mivel Ildinek egyéb elfoglaltsága akadt az orvos által kijelölt időpontban, Domit pedig, mint fertőző beteg, nem vihettük magunkkal, Blankát mi vittük el a dokihoz, Karcsi vigyázott a Domira. Ment az egész család, hogy kikérdezzük a doktorbácsit, előny-hátrány... Blanka megkapta a szúrit, bátram viselte, rövid panaszkodás (sírás) után, már el is felejtette fájdalmát. Engem a doki továbbra se győzött meg. Kb. annyi volt a lényege, amit a statisztika mond. Néhány gyereknél/ 10 000-ből súlyos szövődmény lép fel, akár maradandó agyi károsodás. De az hit kérdése, hogy mit gondolsz, hogy pont a te gyereked lesz-e beteg. Tibinek ez elég volt, hogy még jobban meggyőződjön az oltás fontosságáról. Ha elkerülhetjük a szövődmény kockázatát, kerüljük el. A doki még annyit tett hozzá, ha már bennük van a vírus, akkor enyhébb lesz a bárányhimlő lefolyása. Én nem hiszek túlzottan a statisztikákba, a gyógyszer lobbi viszont tuti, hogy létezik, hiszen nem kis pénzbe kerül az oltóanyag (2*10 000 Ft, mivel két oltás kell), meg kell győzni az embereket, h. megéri.

És akinek a véleményéről nem beszéltem, az az egyik érintett: Hédi. Ő az oltás pártján volt. Nem tudom kitől tanult a szöveget, de mindig ezt ismételte: "Én nem akarok úgy járni, mint a Domi. Én kérek oltást. Nem, nem fogok sírni, bátor leszek." De aztán Blanka oltása után nem bánta, hogy kimaradt a buliból. Kértünk még egy kis időt a doktor bácsitól, hogy döntsünk az oltással kapcsolatban. Utcán próbáltunk közös nevezőre jutni. Hol hazafelé, hol visszafelé vettük az irányt. Vicces látványt nyújthattunk. Végül nem akartuk Hédit tovább szédíteni, bár én nem éreztem jó döntésnek, de végül a maradék kettő is megkapta az oltást. Hédi meglepően bátran viselte a bökést. Csak mikor kihúzták a tűt, fakadt sírásra, mint később kiderült, a gond az volt, hogy a doktor bácsi nem adott matricát (sebtapaszt). Marci annál inkább sérelmezte a bántalmazás, és teljes gőzzel kieresztette a hangját, nehezen is nyugodott meg. A doktor bácsi is megállapította, hogy ilyet még nem csinált nála.

Egy hét elteltével vártunk néhány pöttyöt az oltás "mellékhatásaként", de egyiküknél se jelent meg, így örültünk, hogy ez is elmarad. 1,5 hét után viszont kezdtek Marcin megjelenni a korábbra időzített pöttyök. Csütörtökön még csak 1-2 a hasikóján, pénteken kicsit több, de azt még rá tudtuk fogni az oltásra, amit sajnos a bölcsibe is elmondtam.

Péntek éjjel még bepróbálkoztam Marcinál a következetes leszoktatás megkezdésével. Eredmény az esti szopi után egy átvirrasztott éjszaka az egész családnak, mert Marci volt oly kedves, hogy Hédit is felverte. 

 Reggel, amikor felkeltünk, világosba, láttuk csak, hogy Marcit beborították a hólyagok. Áthágva az orvostudomány legújabb nézeteit, Tibit elküldtem a gyógyszertárba cinkrázóért. Ha nálunk hatásos volt, miért szenvedjen a gyerek, mert a fenistil csepp, mint láttuk a Dominál teljesen hatástalannak bizonyult. Így a fenistil csepp mellett a régi módszert használtuk, illetve a napi 3-szori zuhanyt, tiszta ruhát.

Mivel alfelét is rengeteg gennyes folt lepte el, kipróbáltuk a pelus nélküli életet. A de. alvásáig bírtam. 10 percenkénti bilizés (pisilés), majd 1 perc után is jutott a földre, alsógatyába. Így feladtam és bíztam benne, hogy érzékeny popsiján nem lesz gond. Megúsztuk.

A nappalt még csak-csak átvészeltük, de az éjszaka volt igazán nehéz. Persze rögtön feladtam elválasztási szándékomat, mert szegény csak addig bírta, míg a cici közelébe volt. Így is 20 percenként felriadt, szenvedett. Vakarózott mint a kutya (fülénél), dörgölte a hátát és kínlódott. Aztán meg nem talált vissza a cicihez, és amíg nem adtam oda neki, keservesen sírt. De felvirradt a reggel. A következő nap még próbált vakarózni, de azért el-el lehetett vonni a figyelmét. Cinkrázót már abbahagytuk, mert a gennyes hólyagokat már én se akartam vele kezelni (hiszen már a használati útmutatóba is le volt írva, hogy nedvező sebre nem szabad használni.) Este még gyakran ébredt, de már kicsit nyugodtabb éjszakánk volt. Hétfőn pedig szinte panaszmentes volt. A pöttyök maradtak, meg néha-néha a vakarózási kísérlet, de ezzel be is fejeződött a neheze. Már csak a napi 3 tusolás maradt meg, mint a kezelés része. Csütörtökre pedig már el is kezdtek leszáradni. Mára pedig már alig maradt 1-1 pötty.

Ja igen, tusolás. Eddig legfőképpen négyen egy kádban fürdés volt nálunk bevezetve. Most a bárányhimlő miatt tusolnak a gyerekek. De nagyon élvezik, hogy fönt a hatalmas épített zuhanyzóba tisztálkodhatnak ők is. Megérte ilyen nagyra csinálni. Ott is elférnek 2-3-an kényelmesen, de más, hiszen ott a zuhanyból locsolhatják a vizet, "örömünkre" locsolhatják a virágokat. Élvezik nagyon a zuhanyzás újdonságát.

Konklúzió: A bárányhimlőről a véleményem továbbra se változott meg. 1 nap, ami nehezebb, utána már csak a látványt kell megszokni. Nem olyan vészes, amit nem lehetne kibírni.

Hédi jól megúszta. Rajta a pöttyök száma max. 10 db volt, de az se gennyes, csak kis piros foltok. Hétfőn így őt elvittük a doktor bácsihoz, hogy megmutassuk, mehet-e bölcsibe. Mehetett, mert ez tényleg csak az oltás miatt lehetett. Kaptunk igazolást. Ica néni kétkedve fogadta be, de nem volt más választása. Azóta persze bebizonyosodott, hogy Hédi pöttyeinek száma csak csökkenő tendenciát mutat, így ő tényleg megúszta a bárányhimlőt.
Blankuska pedig kettőjük között áll. Volt pöttye, de közel se annyi, mint a Dominak és a Marcinak.

Az enyhébb lefolyásról pedig annyit, hogy a Marcinál még a Dominál is csúnyább volt a betegség lefolyása. Igaz a pöttyök hamarabb kezdtek el leszáradni, de nem vagyok benne biztos, hogy az oltás miatt.