Csepeli Rákóczi kert

Rákóczi kertbe jártunk Csepelen. Inkább illene rá a váras játszótér elnevezés. Nemrég nyílt meg ez a szabadidőpark és annyit írtak már róla, hogy muszáj volt megnézni.

Magyarországi viszonylatba tényleg nagyszerű hely, de az a sok ember (amire egyébként számítottam) nagyon sokat rontott a hangulaton. A játszótér varázsát a háromemeletes vár adta. Messziről a színe miatt nekem műanyag benyomását keltette, de valójában fából készült építmény. Kifelé csúszdákon lehet lejutni. 

A folyosókon kergetőzni, bújócskázni nagy mókának tűnt. A gyerekeink sokkal jobban élvezték, amikor a Schauták is megérkeztek. Domit és Marcit kellett elkapnia a kicsiknek. Hubáéknak nem sok esélyük volt, de hosszú időre lekötötte őket a fogócska.

A csúszdák nagyon szupernek látszottak, de valahogy a gyerekeink hamar ráuntak. Abigélt, meg alig bírtuk letuszkolni/ kibányászni a csúszdából.

 

Elrejtettek trónt, börtönt is az épületben. A falakat pedig a Rákóczi család nevezetes személyei, illetve a kor jellegzetességei pl. labancok képei díszítették. 

A harmadik emelet igazi padlásszoba hangulatú. Jó kis kuckós, dumcsizós, stratégia megbeszélős hely.

Bénák voltunk, mert ha kicsit jobban elolvastuk volna az ismertetőjét, kiderült volna, hogy hoznunk kellett volna járműveket (nem csak Abigélnek), mert építettek egy színes dimbes-dombos, gumiburkolatos pályát. Élvezet lehetett volna Marcinak görkorcsolyázni, de szívesen körözött volna Huba is futival.

Homokozó játék is jól jött volna. A várárkot homokkal töltötték meg, illetve a kertbe egy árnyékolt homokozó is fellelhető.

A hinták számát keveselltem. Mindig sor állt mellette. Abigél nagyon élvezte a baba-mama hintát. Főleg, hogy Marci a saját tempójába hajtotta. Innen nagyon jó kilátás nyílt egy távirányítós autós pályára. Oda nem tudom, hogy lehet bejutni, de a gyerekeket nagyon lekötötte egy profi játékos figyelése.

Felnőtteknek szabadtéri kondigépek készültek, de persze ezt a részt is a gyerekek vették használatba.

A kertet egy 500 méteres futópálya veszi körbe. Ahhoz szerintem nagy, hogy a szülő addig fusson, amíg a gyerek játszik, de jó dolog, hogy erre is gondoltak. Kipróbáltam, futottam Marcival én is egy kört. A családon belüli versenyt pedig Tibi nyerte, pedig Domi tett néhány kísérletet, hogy jobb időt fusson.

A kertből megcsodálhattuk a szomszédjába található ovit, illetve bölcsit. A kertje messze jobb, mint az albertfalvai óvodáké. Nem tudom, miért mondják, hogy Csepel nem olyan elit része Budapestnek. A játszótér környéke szerintem szuper. Bár az ott lakók nagyon örülhetnek a sok parkoló autónak... Közeli, szuper játszótér veszélye nem fenyeget minket. A tömeg miatt azt hiszem legközelebb inkább másik játszóteret fedezünk fel. 

Hazafelé pedig McDonaldos fagyival ünnepeltük a jó időt.