Felvették Hédit a katolikus iskolába. Pedig voltak gondok a keresztlevél körül. Nem találtuk a miénket, így Tibi még a Kanizsai plébániát hívta aznap érte... Mondtam is, hogy a Jó Isten se akarja, hogy Hédi oda járjon. De aztán csak felvették. A felvételin nem tudom, mit tettek a lánnyal, de nagyon megviselte. Egyszerűen nem lehetett vele mit kezdeni, morcos volt, levert, elviselhetetlen. Mintha kicserélték volna. Mondjuk valaki piszkálta, és egy úszásról ismert iskolás lány védte meg. De nem hiszem ez lett volna a baj. Domin is hasonlót éreztem. Hédi a felvételi óta nem akar ebbe az iskolába menni (előtte akart, mert sok ismerőse jár oda, és többen is a csoportjából oda mennek). Pedig annyi előnye lenne, hogy gyalog meg tudnánk közelíteni. Azt még nem tudom, hogy a sportosztályba nyert-e felvételt a Hédi vagy másikba, mert a hírt egy bennfentes anyukától tudom. De végülis majdnem mindegy, ez úgy is csak vésztartaléknak kellett.
Ma megtudtuk a kéttannyelvű eredményét is. Várólistások vagyunk, összesen 5 gyerekkel. Ha valaki visszamondja, akkor van esélyünk ide. Sorrend nincs, nem tudom visszamondás esetén, mi alapján választják ki az 5-ből bekerülő gyereket. A gond, hogy valószínűleg beiratkozás után tudjuk meg, hogy valaki visszamondja-e. Ha ezt megjelöljük, akkor másik iskolát nem ajánlott. Azaz, ha innen kiesünk, marad a körzetis. Az igazgató egérútként azt javasolta, hogy felvételizzünk a zenei osztályba is, oda biztos bekerül a Hédi (furulya tudása miatt), és ha lesz az angolba hely akkor oda veszi fel. De Hédi nem művészlélek, szerintem nem oda való. Mi van, ha a végén oda kerül, mert senki nem mondja vissza?! Tovább marad a bizonytalanság az áhított iskola körül. Kedden pedig megpróbálom kipuhatolni az igazgatónál, mi kell hozzá, hogy a várólistán mi legyünk az elsők.
Még versenybe van a sportsuli is. De a kéttannyelvű a Hédihez közelebb állna. Legalábbis most ezt gondolom. Jó lenne, ha vége lenne ennek a huzavonának. De legalább a remény megvan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése