A farsang közeledtével kis gombóc nő a hasamba. Újabb feladat, amivel a szülőket kínozzák. Az nem lehet, hogy pont a mi gyerekeink ne öltözzenek be és persze igényeik is vannak, mik szeretnének lenni. Ami ráadásul egyik napról a másikra változik. Mi pedig szeretnénk, ha a gyerekek jelmeze jól sikerül, hogy pozitív élmény maradjon bennük. Jó dolog ilyeneket csinálni, de kinek van erre ideje, mikor annyi fontosabb feladat lenne. Az éjszakázás nem az én világom, így ez is szegény Tibi nyakába zuhant már sokadszorra.
Marcival sok gond nem akadt. Ő idén is határozottan farkas akart lenni, így ismét a tavalyi jelmezében vonult fel. Ő büszke volt rá és az a lényeg.
Hédi Cápa kapitány akart lenni. Marci kedvenc könyve, amit annyiszor olvastat el, ahányszor csak hajlandóak vagyunk. Ezért volt meglepő, hogy pont Hédi választotta ezt a főhőst. A pech az egészben, hogy ez a mese nem annyira népszerű, így senki nem is tudta, hogy Hédi pontosan mi akart lenni. Panaszolta is, hogy 'cápa kalóznak' hívták. Mindenesetre sokan megcsodálták, a fiú irigyelték a kardját. Én pedig ismét büszke voltam rá, hogy nem sablonos hercegnő, királynő stb. akart lenni. A jelmez szerintem egész élethűre sikerült.
(Domival)
(B. Marcival, a jövendőbelijével)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése