Hédit nem stresszeltem azzal, hogy eljátszunk próba szóbeli felvételit és nyaggassam mindenféle kérdéssel. (Utólag felesleges is lett volna.) Véresen komoly feladatok voltak mind a szóbeli, mind az írásbeli részén a felvételinek. Nem csak egy kis ismerkedő beszélgetés. Egy dolgot azért próbáltam megtanítani neki, hogy a felnőtteknek 'jó napot kívánok'-kal kell köszönni. Szegény gyerek remegve (szinte úgy rángatták be) ment be. De mikor kijött fülig ért a szája. Fellélegzett, hogy nem ették meg. És mi volt az első mondata. "Anya, nem úgy kellett köszönni, hogy 'Jó napot kívánok', hanem 'Szia'". És igazat kellett adnom. Ha őt letegezik, akkor jogos a visszategezés:D Az elmondásából már láttam, hogy a szóbeli nem úgy jött össze, ahogy kellett volna. De büszkének kell lennem így is rá, mert bátran végigcsinálta az egész procedúrát és az adott körülmények között nem is várható el tőle több. A tudását az írásbelin megmutatta, az egész egyénisége (bátorság, kiállás, új helyzetben szereplés) pedig nem változtatható meg egykönnyen. Azért úgy gondolom, hogy egy 6 évestől ismerkedés nélkül túlzás ilyet elvárni, és esélyt sem adni egy ismétlésre. Mindegy, legközelebb Hédi is tapasztaltabb lesz, ezzel együtt pedig nő majd a bátorsága. 3 hétig pedig még reménykedünk, hátha mégis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése