Imádja, ha olvas neki az ember, de sűrűn lapozgat, vagy mutatja, hogy jöhet a következő mese.
Enni, öltözni és sétálni sajnos továbbra sem szeret. Enni még a szeme láttára sem szabad, mert akkor neki is az kell, amit mi eszünk, a sajátját pedig anyukájára köpi, vagy keservesen sír, hogy neki nem azt adtunk:) Nem is hajlandó utána már megenni a finom turmixos babaennivalóit.
Hosszú sétákat tettünk vele minden nap, persze Hédike végigaludta őket. A nagy hónak köszönhetően hóembert is tudtunk építeni Szabival a háznál, bár nagy sajnálatunkra Hédike akkor is szundizott, pedig szerettünk volna havas képeket készíteni róla.
Szabi „hosszabb távollétét” Hédike nem tolerálja, még ha csak egy zuhanyozásról is van szó. Tudta, hogy anya a fürdőben van, de úgy gondolta már elég sokáig volt bent, így odatérdelt az ajtó elé, és úgy sírt szegényke, mint ha anya már órák óta elment volna:) Nagyon édes volt:)
Hallgattunk minden nap zenét is, bemutatta tánctudását, ami jobb, mint bárkié a családban:) Bár még Domi babát nem láttam táncolni. Ha ülve hallgatja a zenét, akkor a felső testével táncol, ha állva akkor meg a popsiját mozgatja:)
Sokat gyakorolta a kapaszkodás nélküli lépéseket és állásokat is, egyik este főleg, mikor már rég aludnia kellett volna nagyon belejött, bár szegény nagyon fáradt volt már, de azért kitartóan próbálgatta. És az a fülig érő mosoly az arcán, ha sokáig sikerült neki :)
Kedvenc tevékenysége még mindig az asztalra és ágyra mászás, profin közlekedik le és fel, ha akadályba ütközik (pl. tele van az asztal) nem zavarja, pillanatok alatt lerámolja a földre. :)
Imádja a kabaláit szeretgetni, főleg a majmocskát. Bár elég furcsa, hogy mikor rezeg a majom őt az sem zavarja, ugyanúgy imád akkor is hozzábújni :)És végül minden tiszteletem az anyukáké, akik hóban is megpróbálják friss levegőre vinni a gyereküket babakocsival, mert felér egy erős kondiedzéssel:) (Így én csak a legalább a babakocsi szélességűre megtisztított járdán próbálkoztam, többi Szabira maradt :) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése