Ildiéktől megörököltük a nyakúszót. Ahogy a nevében benne is van, a gyerek nyaka köré kell rakni, és ennek segítségével marad a baba a víz felett. Ennek segítségével a baba szabadon mozog a vízben. Elég kínzószerszámnak néz ki, de Daninál saját szememmel láttam, hogy élvezi a vele való fürdőzést. Mivel több helyről hallottuk, hogy a baba fejlesztése (elmaradt, fogyatékos) során is ezt az eszközt alkalmazzák, én is kipróbáltam Hubával. Ártani biztos nem árthat gondolattal.
Először mikor ráraktuk a nyakára sírt, nem érezte biztonságban magát. Aztán pár perc múlva rájött, hogy ez jó. Másnap már nem sírt, mikor ráraktuk, azóta pedig ha meglátja, keze-lába jár:) Ezt gyakran csinálja fürdés előtt is. A lábával, felsőtestével már nagyon jól lavíroz a vízben. Elrúgja magát a kád aljától, aztán siklik.
Előszeretettel használjuk ezt a furcsa találmányt. Egyrészt kényelmesebb. Nem kell egész fürdés alatt tartani. Másrészt a kiskádból már nagyon kifröcsköli a vizet. Arról nem is beszélve, hogy a vízzel teli kiskádat be is kell cipelni a szobába. Így ha van idő akkor már ő is a nagykádban pancsol.
Hátránya: ezzel se hajat, se nyakat nem lehet mosni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése