Kovács
Barbara: Fontos dolgok
Mindenféle
fontos dolgok
jutnak az
eszembe,
hogy például
az iskolában
van-e
medence?
Szünetben
szabad-e felmászni a fára,
és van-e
gesztenyefa, beállni alája,
ha csak
kicsit esik a langyos nyári eső,
vagy lesz
mindenkinél
az udvaron
esernyő?
Van-e ott
kedves, ügyes dadus néni,
aki majd
segít a cipőmet bekötni?
A tanító
néni szeret majd engem?
Ha jól tudom
a leckét,
megpuszilgat
engem?
Megfogja a
kezem, ha sétálni megyünk?
És az
anyukám is eljöhet majd velünk?
A tanító
néni az ölébe ültet?
Ha nem tudok
valamit,
nagyon
megbüntet?
És ott is
lesz szülinap,
meg
gyermeknapi móka?
Lesz-e ropi,
süti, meg mindenféle torta?
Mi vár rám
az iskolában,
úgy
szeretném tudni,
legjobb
volna mégis mindig itt maradni!
Nem olyan
régen írtam az ovis ballagásról, így el kellett érkeznie egy legalább olyan
fontos napnak, azaz első napnak az iskolában. Hédi szeptember elsején először
hivatalosan is belépett az iskola kapuján. Izgult, bár nem mutatta, tudom
kavarogtak benne a gondolatok, és félt. Én legalább annyira izgalomba voltam:)
Alig vártam a tanszerek beszerzését, a papír-írószer világa mindig vonzott,
persze a végén Hédi mindenből a jégvarázsosat választotta... Na jó az üzenő
füzetnél megszánt és azt mondta, hogy anya jó lesz az is. De hát Holly Hobbie-s
volt H. H. rövidítéssel. Ezt meg kellett vennem, akkor is, ha tudom, hogy Hédi
csak a kedvemért egyezett bele :)
Előtte
napokba elkezdtük lassan a lista alapján összerakni a rajzdobozt, matekdobozt
stb., de ez is inkább engem hozott lázba, Hédi más tevékenységeket
választott.
Én be voltam zsongva, Hédi nyugodtnak tűnt. Persze mindig elmondtam, hogy milyen jó lesz ott. Sokat tanulhat, új barátokat lelhet stb.
Mégis fájó
szívvel, elengedtem Hédit a suliba. Tibi ment vele, ez tűnt a legkivitelezhetőbbnek. Mégiscsak Marcinak is a nyári szünet után ez volt az első "munkás" nap. Csak nem viszem be őt emiatt hajnalba, még ha vissza nem térő alkalom. Így maradt Tibi és Hédi mesélése.
Hédi nagyszerűen helyt állt. Tibi végig ott volt vele, amíg lehetett. Megvárta a tanévnyitó ünnepség végét és csak ezután hagyta magára a sok idegen gyerek között a nagylányt. Hédi örült, kell neki még ez a kis bátorítás. Egy Eszter nevű kislány mellé került, akivel össze is barátkozott. És a nap végén (f1-ig) már 3 barátra tett szert (azaz ennyi kislánnyal beszélt, bár a nevüket nem tudta:)).
Bemelegítő feladatok voltak első napra. Elkészítették a névjegytáblát, amelyből kiderült, hogy nem mindenki tudja leírni még a saját nevét se. És volt valami dobókockás játék, ahol a tanárnéni szerintem a matek tudásukat mérte fel.
Délután úgy nyilatkozott, hogy jól érezte magát. És a "nagycsalád" gyakorlatilag minden tagjának részletesen elmesélte, hogy mi is volt az első nap az isibe. Lehet ez a része volt a fárasztóbb neki:) De boldog voltam, mert sokat és szívesen mesélt:)
Este a szülőket maratoni szülői várta, és hosszú várakozás után kezembe vehettem az elsős könyveket. Egy kicsit még vágyakoztam is az iskola után, pedig emlékszem én, hogy utáltam oda járni, micsoda időpocsékolásnak tartottam:D
Éjszakára pedig megkaptuk mi is az első házi feladatunkat: a könyvek becsomagolását.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése