Állatkert

Hétvégén anyuék ismét feljöttek Pestre egyet unokázni.

Szombati programon nem kellett sokat a fejünket törni, már napok óta a Karcsival a Construmára készültem, ötleteket gyűjteni álmaim házához, de mindig elmaradt. Hol azért, mert kiderült, hogy aznap csak szakmia napok vannak, azaz szakemberek részére, hol azért mert a szakemberek, a mi kis kalyibánkat mérték fel. Marciákát magammal rángattam, hogy mindig kéznél legyen neki a tejcsárda.

Hédikét pedig Domika társaságába Ildire és Anyura bíztam. A lényeges dolgok megnézése után Tibi is odaért az építőipari kiállításra, de legalább ő is kipróbálhatta a kisvasutat, amiből a Kincsem Parkba lehetett gyönyörködni. Érdekes volt látni, hogyan is néz ki egy ilyen lóversenyes birodalom.

Vasárnap de. már-már rendszeresnek mondható programként Apu átjött a Domival, és Hédivel együtt lementek a csúszdás játszótérre. Hiába, még vasárnapi programnak is élmény az a játszótér. Marci ébredése után mi is utánuk eredtünk. Marci is élvezhette a jó időt, apuval virágot szedett. Sőt még a plédjén a fűbe is garázdálkodhatott. Megmutattam a lurkóknak, melyik ovit szemeltem ki a Hédinek. Kár volt, mert így az aprónép mindenáron az óvoda játszóterét akarta kipróbálni. Ebédre átmentünk az Ildiékhez. Majd órákon át tartó vita után eldőlt, mi lesz a program. Azaz hiába próbálták a fiúk (Apu, Tibi) megtéveszteni a gyerekeket holmi biciklizéssel, a lány vonal nyert, így állatkertbe mentünk.

Persze a sok vitatkozásba eltelt az idő és csak 2 órát töltöttünk az állatkertbe. Utólag éppen elég volt, ennyi gyerekkel. Hédinek kellett volna a du.-i alvás, nem volt jó éjszakánk, így nem is igazán tudta átadni magát az állatkerti érdekességeknek.

Legnagyobb élménye a majmok hamija volt. Nem a majom, hanem a kosztjuk. Hogy répát ettek a majmok, és nem volt mandarinjuk. Aztán a zsiráf, de csak azért, mert leköpte. Nem a zsiráf hibájából, hanem valami bunkó látogató benyúlkált hozzá, ő meg így reagált rá.

Az állatsimogatóba is sok időt töltöttek. Bár már nagyon felbátorodtak a Domival, és köveket dobáltak, sőt az egyik szerencsétlen áldozat hátát jól meg is pakolták vele. Tényleg békés jószágok vannak a simogatóba. Még Hédi is bátran etette őket. Még az elefánt hagyott egy halvány emlékképet Hédiben. Mondjuk a többi állatra maximum egy kis futópillantást vetett. Az állatkert játszótérről erővel kellett elrángatni őket, hogy azt a rövid időt már ne teljesen ott töltsük. A két kis csöpség: Marci & Blanka pedig szépen átaludta a sok izgalmas állatot. Szóval nem volt egy sikeres szabadidős tevékenység. Azért még egy próbát megér, optimista vagyok és bízom benne, hogy csak a körülmények miatt volt ilyen nehézkes az állatkerti kiruccanás.