Marci 2. genetikai UH

Kedden elérkezett a várva várt UH ideje. Ismét bekukkanthattunk a pocaklakóhoz. Most nem bújócskázott, szépen megmutatta magát. Saját szemünkkel meggyőzödhettünk arról, hogy kisfiú. Láttuk a szívét, ismét mind a 4 üreget, meg a billentyűket, veséjét, gyomrát, hólyagját. Az agyát is végigboncolta a doki. Kis agy, nagy agy, egyebek rendben. Láttuk szépen a gerincoszlopát, bordáit. Ujjacskáit, kezeit, lábait. A doki nagyon rendes volt, nagyon profi arcképet csinált róla. Addig próbálkozott, míg sikerült egy jobb. Bár a kezeit nem volt hajlandó elmozdítani a fejecskéjétől. Becsült súlya 350 g.
Szóval most már róla is van egy profi videónk. Hédit nem hatotta meg az ügy, neki csak az volt a célja az egész vizsgálat alatt, hogy feljusson mellém az ágyra. Ez a video nem fogja kiütni nála a Bogyó babócát. Sajnos.

Pünkösd a tengerparton

Megelégeltünk a Kanizsán töltött 1 hét rossz időt és próbát tettünk a tengerparttal, hátha ott ér minket egy kis napsütés is. Az időjárás itt se volt tökéletes, de azért akadt 1-2 napsütéses óra, amikor le tudtunk menni a partra. A víz 16 °C-os volt, ami azért lényeges, mert a gyerekeket, főleg a Hédit mit sem zavarta.

Szombat de. naivan csak egy kis sétára indultunk. Bevásároltunk a boltba, és lementünk egy picit a partra, hogy ott játszhassanak a gyerekek. Lapátoljanak, meg bámészkodjanak.

Álmunkba se gondoltunk arra, hogy esetleg törülközőt, vagy fürdőruhát vigyünk magunknak, a gyerekeknek meg még úgy se. Domi hamar észrevette a vizet, és élvezte, hogy mikor beledob egy követ a vízbe, csobban egyet. Mivel mindenáron bele akart menni a vízbe, megnézni milyen is az, Ildi besétált vele.

Persze a Hédinek se kellett több. Ha a Domi abba a hatalmas mennyiségű vízbe van, biztos nem lehet rossz, ő is oda akart menni. Csak éppen neki nem volt elég, hogy a pici lábikóját mossa a víz, minél beljebb akart menni. Ha megpróbáltam kijjebb vonszolni, elhagyta magát és a kezén csüngött, igazi hisztis kisasszony módjára. Éppen egy ilyen csüngés volt, amikor jött egy hullám is, és elmosta a Hédi pelusát, bodyját is. Ezután az Ildi gyorsan felrohant a gyerekeknek csere ruháért, türcsiért stb. Míg anyuval a Hédit vetkőztettük, Dominak megtetszett egy kavics a tengerbe, és éppen azután mászott, úgyh. ő is megmártózott a jó hideg vízbe.

Ezt követően, mikor mentünk le a partra nem feledkeztünk meg a váltóruháról, törülközőről stb. Nem is próbáltam ezután megállítani a Hédit, hogy fürödjön. Hiába jártattam volna a számat, hogy hideg a víz stb., mert őt ez egy cseppet se zavarta. Emlékezett volna a belga Északi tengerre?!

Belement derékig, belecsücsült és játszott benne. Ami a legérdekesebb tényleg nem fázott, nyilván 5-10 perc után azért kiszedtük, de roppant mód élvezte a pancsolást. Nem lilult a szája, nem libabőrösödött... A Domi már óvatosabb volt, ő figyelt rá, hogy a kukaca nehogy beleérjen a vízbe, mert érzékelte, hogy ez aztán nem fürdővíz.

De azért Hédi tett róla, hogy Domi se maradjon ki a buliból, szépen megmosogatta a hátát a jeges vízzel, szegény Domi győzte elhúzni. Aztán panaszolta, hogy ez rossz.

Hédinek a sós víz is tetszett, nyalogatta le a kezéről. Pedig volt lent édes vize is. Tény és való, hogy új íz volt számára, itthon nem szoktunk sós vizet feltálalni neki és a fürdővizet is szívesen iszogatja.

Hédót a kövek se igen zavarták. Úgy ment rajta, minta sima talaj lett volna, mi meg próbáltunk utána botorkálni.

Domi inkább a kövek dobálását élvezte, illetve a kóstolásukat. Pillanatok alatt betömte a szájába. Miközben az Ildi tartotta neki az agymosást, hogy nem vesszük a szánkba a köveket, ő két mondat között szépen megízlelte. Nem zavarta, hogy utána a szájába matatnak, jó bulinak tartotta, jót somolygott utána. Viszont a köveken a mászkálást nem különösebben élvezte, csak ha tényleg valami jó úticélt talált, egyébként fájlalta a lábát.

Volt fagyizás is. Hédi még egy kis tejszínt is kuncsorgott. Persze ezzel nem dicsekszem majd el a dokinak, se a védőnőnek. Ízlett neki, és nem lett tőle semmi baja.

Este, fürdés után pedig mindig nagy hancúrozást csaptak a hatalmas ágyon. Bár Hédi hamar kidőlt az álmosságtól.

Hédi mit élvezett ebbe a hideg vízbe, azt még most se tudom épp ésszel felfogni. Tuti nem tőlem örökölte ezt a hajlamát, se a víz szeretetét.

Egy hét Kanizsán

Tibi elhúzott Japánba, és hogy ne kelljen még egy hetet egyedül lennünk, elmentünk Kanizsára. Ildiék is velünk tartottak, így nem volt lazsálás, unatkozás szervezte a programokat.

Kanizsán valamiért kicsit korábban kezdődtek a gyereknapi rendezvények. Mi bábjátékkal és gyerekkoncerttel ünnepeltük. Előbbi nekem annyira nem jött be. Egy Selyemrít című kalotaszeg népmesét játszottak el élőzene segítségével. A mesélők nagyon jók voltak, és a zene is feldobta az egészet, de a bábok... Mintha én készítettem volna, fakanál bábok voltak. Azért Hédi figyelmét lekötötte, és ahogy elnéztem az óvodások is teljesen beleélték magukat a történetbe, sőt a bábokat is szívesen megnézték utána. Lehet csak nekem nagyok az elvárásaim. A koncert (Dargay Marcell - Dinyés Dániel - Futó Balázs) szerintem elég modern volt. Azzal kezdődött, hogy egy fémgolyót görgettek át a termen, érdekes hangot adott. A koncerten egyébként, mint kiderült iskolás osztályok vettek részt. Úgyh. kicsit ciki volt, mikor a csemeték elkezdtek hangoskodni pl. a csőrös poharakon. Vagy Hédi nekiállt dalolászni jó hangosan... Ildi a Domit ki is vitte szaladgálni az előtérbe, mondván, hogy ott is hallja a zenét, de nem zavar senkit. Mondjuk volt olyan gyerek, aki inkább őket figyelte. Mentségükre szóljon, hogy a koncert 11-től volt, a Hédi pedig f6-kor kelt és túl voltak már a bábjátékon, sok-sok új élményen, azaz már fáradtak voltak.

Voltunk fizetős, ingyenes játszóházakba a rossz idő miatt. Hihetetlen, egy olyan kis városban, mint Kanizsa 3 játszóházat is csináltak. A kölyökpark nevű hely a pesti elevenpark nagyon lekicsinyített, drágább változata. Főleg a gyerekek mozgásigényét elégíti ki. A hálós mászótorony tetszett a gyerkőcöknek legjobban, kis bátorítás után Domi is feloldódott a hálós mászókarendszerbe. Egy újdonság, hogy 2 emelet magasan lehetett átmenni egy gerendán. Nyilván leesni nem lehetetlen, mert a hálók megtartják az embert (a babócák esetén volt is rá példa), de azért elég félelmetes. Lépcsőkön, mászókákon lehet feljutni, lefelé pedig a csúszdázást is választhatja az ember. A másik fizetős hely, 7mérföld, bár mi a gyereknapi ingyenes bábjátékra mentünk, inkább nagyobbaknak szól. Gondolom el is pakolták a játékok nagy részét, hogy legyen hely a gyerekseregnek. Ahogy kivettem, itt inkább foglalkozások vannak, sok-sok jelmez van hozzá. Amit mi kipróbáltunk az egy kukac-alagút, illetve a hintaszék, mást nagyon nem is láttunk. A harmadik játszóház, amit legtöbbször látogattunk egy Eu-s pályázat támogatásából valósult meg, melynek feltétele az ingyenes üzemeltetés:) Valójában egy kis terem telezsúfolva mindenféle játékkal 1-6 év közötti gyerekek igényeinek kialakítva. Van ott labdafürdő, hintalóvak, kis konyha, építőkocka, gumiasztal és még sorolhatnám. Minden, ami a gyerek szem-száj ingere. Szóval nincs olyan apróság, aki ne rámolna ott szívesen.

Voltunk kerekítőn (olyan, mint a Rintgató). Vendégeskedtünk a Manciéknál (Domi nagymamájánál), illetve bővült Hédóka ruhatára ismét egy kupac ruhácskával.

Egyre többet foglalkozik egymással a két apróság. Viszont általában a nagy mókának mindig sírás lett a vége. Domi belendült, aminek következtében a Hédit kicsi fájdalom érte, amit annál nagyobb hanggal adott tudomásul.

Kedvenc búvóhelyük még mindig a függöny mögötti zúgok. Domi gyakran próbálta Hédókát etetni, itatni, amit a kisasszony nem igazán tudott értékelni. Hédó elhalmozta Domikát puszikkal, simogatásokkal.

Hédi beleszeretett egy ősrégi, ócska könyvbe: Z. Alexandrova: Az én mackóm, még Anyu mesekönyve volt. Szinte mindig ezt olvasta a bilin. A másik sikerdarab Finy Petra: Tesó-ügy c. könyve. Szánom-bánom, hogy megvettem, mert egyáltalán nem a Hédinek való még és szerintem nem is olyan jó, mint ahogy beharangozták. Hédi mégis nagyon szereti lapozgatni, és valamiért a Dominak is tetszik, amiért mindig nagy veszekedés tör(t) ki rajta. Szegény könyv elég megviselt már...

Nagy kedvencük a búgócsiga. Még a mi játékunk volt, így elég lestrapált állapotba van szegény, de még forog és búg, így nagy kedvencük.

Pancsoltak együtt a nagy kádba. Hédi alaposan megmosdatta a Domikát. A haját is megpróbálta. Azaz gonosz módon 1-2 szer leborította a Domi fejét vízzel, amit ő nem igazán vett jó néven.

A közös fogmosás is a fürdőzés része volt.

A reggelt is együtt kezdték. Hédi általában hajnalba kelt (átlag 6-kor), így mire Domi felkelt, készen állt egy kis reggeli előtti mókára. Ildi szerint, mikor legközelebb mentek Kanizsára (mi nem), a Domi ébredés után kereste is a Hédi a szobánkba. Úgyh. a Domiba biztos mély nyomokat hagyott a korai közös játék.

Kósza hír

Ma voltunk doktor bácsinál, vérkép eredményét bemutatni. Szerinte is minden ok, ami csillaggal jelölt érték, ott is alig tér el az ideálistól. A vas értékén piros gyümölccsel lehetne javítani (ribizli, piros szőlő, meggy), csupa "kapható" gyümölcs. Illetve céklával, de azt kap rendesen. Viszont ami lényegi hír, Hédi 8,69 kg!!! Azaz többi mint fél kg-ot, majdnem 1-et hízott 1 hónap alatt. Utolérte az alsó diagramot :D Azaz ismét mindenki nyugodt :) Kivéve Hédit, aki végig üvöltötte "csendes" hangján az ottlétet. Bár amikor felöltöztünk, ki se akart jönni, már érdeklődve nézelődött.
Legközelebb csak oltáskor kell mennünk :( Ismét egy "pozitív" élmény lesz a kiscsajnak.

Hazafelé is történt esemény. Egy robogó állt a lépcsőház előtt. Nyilván leragadt ott a Hédi, kb. 10 percig csodáltuk a járgányt, mivel közben a tulajdonosa is megjött, és hosszas pakolásba kezdett. Ezután jött a hangos rész, amikor beindította. Na Hédi visít, iszkol befelé. Még a 8.-ról is mutatta, hogy kint volt egy motor, amiről azt hitte bántani akarja. Hiába mondják sokan, hogy az orrszívós porszívó milyen jó találmány, mi a használata óta nem porszívózhatunk, nem száríthatunk hajat stb. (legalábbis, ha a Hédi a lakásba tartózkodik), mert Hédi elbújik a legtávolabbi helyre, és hullatja krokodilkönnyeit. Ja és az is elég, ha meghallja, hogy kinyitottuk a gardrób szekrényt, ahol a porszívót tároljuk, akkor is elkezd rettegni. Elkeseredve mutogat felé, míg vissza nem csukjuk. Most meg még a motor is...

Úgyh. reméljük megmarad a jó étvágya és nem lesz taknyos jó sokáig, talán akkor nem lesz ilyen labilis szegényem.

Vasútmodell kiállítás

Tibi szombat délután megérkezett Belgiumból, és hogy a vasárnapot a család együtt töltse, megnéztük az Újbuda centerbe tartott vasút modell kiállítást. Azt most nem részletezem, hogy milyen jó hangulatba indultunk el, mert nem mentünk de., ahogy a Tibi szerette volna, hogy előbb aludjon a Hédi, persze neki esze ágában se volt ejtőzni kicsit indulás előtt, sőt még az ebédet is passzolta...

De azért odaértünk. Hédit a vártnál jobban lekötötte. Voltak nagy vonatok, un. kerti vasút modellek, amik a földön voltak összeszerelve. Azokba beleszeretett. Nagyon sokáig elnézegette őket, időnként követte az útvonalukat. Csak egyetlen bánata akadt, hogy nem taperolhatta meg őket.

Voltak nagyon jó "igazi" kis vasút modellek, nagyon részletesen kidolgozva. Engem igazából nem is a vonat, vasút nyűgöz le, annál inkább a dekoráció, amilyen részletességgel ki tudják dolgozni egy város, strand, farm életét. Apró emberek, hidak, fák... Azok nagyon tetszenek.

Ami még nagyon bejött nekem is és Hédónak is, az a playmobil vasút, volt ott minden, amit szerintem gyártanak: cirkusz, tavak hajókkal, várak katonákkal stb. Így együtt nagyon jól nézett ki. Hédit pedig a gombok varázsolták el. Gyerekeknek játékként megcsinálták, ha megnyomja a gombot, akkor kinyílik/becsukódik a sorompó, vagy lemegy vmi libikóka szerű, vagy elindul a vonat. Úgyh. ez tetszett a Kisasszonynak.

Így is írták, hogy kicsiknek, nagyoknak játszósarok. Megörültünk, h. ott a Hédi kicsit ellesz. De mint kiderült nem ilyen picikre gondoltak. Társasokat lehetett kipróbálni, meg festegetni. Azért vigaszképpen, találtunk neki, egy egér bábút, vmelyik társasjátékból, ami még sípolt is. Na abba beleszeretett, nem lehetett elvenni tőle. És ha sikerült eltávolítanunk az asztaltól, néhány perc után, sietett (volna) vissza az egérhez.
Láttunk repülő modell bemutatót is, elég ügyesen irányította a csávó.

Na, de ez mind eltörpült amellett, ami ezek után jött. Olvastuk, hogy a parkolóba ki lehet próbálni a hajtányolást rövid pályán, azaz 30 m-en. Már fáradtak voltunk, főleg a Hédi, de azért megnéztük. Ki is próbáltuk, nekem annyira nem jött be, de annál inkább a Hédónak. Ő még Apával néhány potyakörön részt vett.

Ezt a pályát pedig egy kisvasút vette körül. Igazi kis gőzös. Szénnel fűtött gőz hajtású vonat, amit egy gépészmérnök csinált hobbiból. Szerintem itt volt a legnagyobb érdeklődés. Azért Hédó a Tibivel ezen is részt vett, mentek vele 2 kört. Tibi szerint végigkacagta a kisasszony.

Az elevenpark is bemutatót tartott, ugrálóasztallal. Felraktuk a Hédit, élvezte, főleg mikor egy kisfiú még rugóztatta is. De sajnos, mikor egy dagadt kölyök, kérdezés nélkül felment, és elkezdett ugrálni, Hédi bánatára, le kellett szednünk, mert csak dülöngélt szegény, és a gyerek se igen figyelt rá.

Fáradtan hazasétáltunk, Hédi 5 perc alatt úgy eldőlt, mint egy fa. Bármit lehetett vele csinálni, csak durmolt mozdulatlanul a kocsijába. Mozgalmas volt ez a nap neki is.