Néhány életkép a háznál

Kis csibészek. Most a kedvenc képem.

Jajj, segítség, lelő a Hédi...

Én is akarok locsolni.

Nyuszi ül a fűben.

Virágot szedtem, de kinek ?!

És végül egy kép a pocakról sokak kérésére.

Nyakunkon a nyár

Sajnos megérkezett a jó idő. Vagyis nem a jó idővel van gond, hanem a túlzott hőséggel, pedig gondolom ez még nem is a tetőfok, de mi már nagyon szenvedünk. Eddig az eső miatt nem lehetett kimenni, most a túlzott meleg miatt. De ügye a panelba se jó lenni, mert itt is meg lehet pusztulni. De mire jó, ha van egy új otthonunk (legalábbis a fejünkbe), amibe az unatkozó bürokraták kukacoskodásai miatt még jódarabig nem költözhetünk.

Viszont van egy nagy kertünk, egy kicsit lepusztult, de használható házzal. Úgyh. most elkezdtük a rendbetételét. Vagyis kitakarítását, berendezgetését. Már van benne ülőgarnitúra, játékbirodalom, kerti bútor és MEDENCE (utóbbi Ildiék tulajdona). Szóval már el lehet tölteni a napot ott.

Tegnap fel is lett avattuk a óriáskádat. A gyerekek nagyon élvezték a vizet. Domi, mivel már tudta mi az, ruhástul belement volna, ha nem vagyunk résen.

Bár Hédinek a legjobban a játékok kidobálása tetszett, azért volt a víz alatt is, és nem sírt utána.

Ha elcsúszott, jót nevetett, nem úgy mint a szárazföldön, ahol hosszas panaszkodás következett volna.

Dominak a legjobban az Ildi melltartójának kötözése tetszett, meg az úszkálás.

Jól felmelegedett a víz, úgyh. Marcival mi is bemerészkedtünk.

Mikor már úgy döntöttünk, hogy fáznak a gyerekek, hosszas küzdelemmel, de kiszedtük őket.

Jöhetett a kerti móka. Sajnos a csoda sátor nem kötötte le hosszabban a figyelmüket. Annál inkább az üres hátsó épület.

Hédi beállt a Tibinek segíteni is. Tibi ásta ki az orgonát (rosszabb, mint a gaz), addig ő gereblyézett. Domi is szívesen csatlakozott volna, de őt már Ildi nem engedte oda, hogy egy gyerek éppen elég láb alatt.

Kis csacsogó

Vizsgáimat letudva ismét meglátogattam a kis babócokat, akik már nem is olyan kicsik. Nőnek, mint a bolondgomba :) Szerda délelőtt mentem át Szabiékhoz, sajnos sikerült felébresztenem Hédikét, aki ennek ellenére nagyon megörült nekem. Megmutatta kedvenc játékát (egy tologatós fabéka), mint kiderült nem csak a lakásban, de az utcán is ezzel furikázik, amit nem csak tolni szeret, hanem húzni is, így szegénykének kissé kopottas már a feje:)

A délután nagy részét máshol töltöttem, de másnap igyekeztem korán felkelni, bár Tibihez képest így is elég későn sikeredett, aki már 6-kor elment dolgozni. Hédike is kelt apával, anyukája nagy bánatára. Délelőtt kitakarítottuk Szabival a konyhát, a kis vigyorinak nem annyira tetszett az ötlet, hogy nem tud szabadon járni-kelni addig sem, de segített anyának kivinni a szemetet, ami után be sem akart jönni a folyosóról, fel alá járkált, közben jókat kacagott, hogy egyedül mászkálhat. A korai keléstől három órán át aludt délelőtt – kora délután. Sajnos az időjárás nem kedvezett a játszóterezésnek, de amikor éppen nem esett lementünk egy kicsit, ahova Hédike már a saját lábán megy és természetesen a békáját maga előtt tolva, ha pedig elfárad mutatja, hogy vegyük fel vagy rakjuk be a babakocsiba. Hédike nem olyan a játszótéren, mint Domdom, akit főleg más gyerekek játéka érdekli, őt tényleg inkább a gyerekek nyűgözik le, érdeklődve mosolyog (nevet) másokra. Csúszdáztunk, homokoztunk, kövekkel játszottunk és megvolt a „hin-ta” is. Nem tudtunk sokáig maradni, mert elkezdett újra esni, nem is tetszett Hédinek, hogy ki kell szállnia a hintából.

Hédike egyébként egész nap csacsog:) Persze a nagy részét nem értjük, ilyenkor néha kitartóan ismétli, hátha megértjük mit is akar nekünk mondani. Kedvenc szavai a Buda, duda, apa, ott és a hinta.
Puszit is kaphat tőle, aki szeretne, a kis pocaklakót is megpuszilgatta egy fénykép erejéig:) Én is kaptam búcsúzásul, de hamarosan újra találkozunk, hiszen itt a nyár!

Gyereknap a Városligetben

Anyuék is fent voltak Pesten, így valami programot kellett találni vasárnapra. A Városligetbe is tartottak gyereknapi rendezvényeket, így oda mentünk. Ezután jött a nehezebb rész, eldönteni, hogy mikor menjünk. Hédi 11-től szokott aludni (1,2-2 órát), Domi ebéd után 3 órát. Tehát se a délelőtt, se a délután nem jó. Végül persze de. mentünk, mert az Ildiék voltak a programszervezők, és ügye a Domi alvása szent.

Még de. kijutottunk a Városligetbe, jött a következő vitapont. Menjünk a játszótérre, ami ultramodern, nagy, de zsúfolt vagy ha már gyereknap van, nézzük meg a zsibvásárt, színpadot... Szóval jött a morgás, hogy vajon mit élveznek jobban a gyerekek (zárójelbe megjegyzem, nekik mind a kettő hely tetszett, mert új élmény volt mind). Végül voltunk picit a játszótéren, majd átmentünk megnézni a gyereknapi választékot. Ettünk vattacukrot. Volt kis vidámpark. Az egyikre felültünk, bár az aprónép kipróbálta volna mind. A Hédi pl. egy fejen lefelé forgatós, magasba repülő játékot szemelt ki. Miután végigjártuk a sort mehettünk is haza, mert a gyerekek elálmosodtak.

A délutáni programot elmosta az eső. Így szobafogságba voltak ítélve a gyerekek. Hédikét ez különösképpen nem keserítette el, hiszen szeret a Domiéknál lenni, mert van ott sok-sok új játék. Mivel felváltva aludtak, így a Domi se vette el tőle a játékokat, nyugodtan megvizsgálhatta mindegyiket. A gyerekeket a Karcsira és Apura bíztuk, hogy részesítsék őket megfelelő gyereknapi szórakoztatásban. Mi meg elmentünk nekem kismamaruhákat venni, Ildinek felújítani a ruhatárát, Tibinek pedig elegántosítani az öltözékét.

Szerintem a gyerekek mit sem érzékeltek a gyereknapból, de elmondhatjuk, hogy mi mindent megtettünk :D

Marci 2. genetikai UH

Kedden elérkezett a várva várt UH ideje. Ismét bekukkanthattunk a pocaklakóhoz. Most nem bújócskázott, szépen megmutatta magát. Saját szemünkkel meggyőzödhettünk arról, hogy kisfiú. Láttuk a szívét, ismét mind a 4 üreget, meg a billentyűket, veséjét, gyomrát, hólyagját. Az agyát is végigboncolta a doki. Kis agy, nagy agy, egyebek rendben. Láttuk szépen a gerincoszlopát, bordáit. Ujjacskáit, kezeit, lábait. A doki nagyon rendes volt, nagyon profi arcképet csinált róla. Addig próbálkozott, míg sikerült egy jobb. Bár a kezeit nem volt hajlandó elmozdítani a fejecskéjétől. Becsült súlya 350 g.
Szóval most már róla is van egy profi videónk. Hédit nem hatotta meg az ügy, neki csak az volt a célja az egész vizsgálat alatt, hogy feljusson mellém az ágyra. Ez a video nem fogja kiütni nála a Bogyó babócát. Sajnos.