Sajnos megérkezett a jó idő. Vagyis nem a jó idővel van gond, hanem a túlzott hőséggel, pedig gondolom ez még nem is a tetőfok, de mi már nagyon szenvedünk. Eddig az eső miatt nem lehetett kimenni, most a túlzott meleg miatt. De ügye a panelba se jó lenni, mert itt is meg lehet pusztulni. De mire jó, ha van egy új otthonunk (legalábbis a fejünkbe), amibe az unatkozó bürokraták kukacoskodásai miatt még jódarabig nem költözhetünk.
Viszont van egy nagy kertünk, egy kicsit lepusztult, de használható házzal. Úgyh. most elkezdtük a rendbetételét. Vagyis kitakarítását, berendezgetését. Már van benne ülőgarnitúra, játékbirodalom, kerti bútor és MEDENCE (utóbbi Ildiék tulajdona). Szóval már el lehet tölteni a napot ott.
Tegnap fel is lett avattuk a óriáskádat. A gyerekek nagyon élvezték a vizet. Domi, mivel már tudta mi az, ruhástul belement volna, ha nem vagyunk résen.
Bár Hédinek a legjobban a játékok kidobálása tetszett, azért volt a víz alatt is, és nem sírt utána.
Ha elcsúszott, jót nevetett, nem úgy mint a szárazföldön, ahol hosszas panaszkodás következett volna.
Dominak a legjobban az Ildi melltartójának kötözése tetszett, meg az úszkálás.
Jól felmelegedett a víz, úgyh. Marcival mi is bemerészkedtünk.
Mikor már úgy döntöttünk, hogy fáznak a gyerekek, hosszas küzdelemmel, de kiszedtük őket.
Jöhetett a kerti móka. Sajnos a csoda sátor nem kötötte le hosszabban a figyelmüket. Annál inkább az üres hátsó épület.
Hédi beállt a Tibinek segíteni is. Tibi ásta ki az orgonát (rosszabb, mint a gaz), addig ő gereblyézett. Domi is szívesen csatlakozott volna, de őt már Ildi nem engedte oda, hogy egy gyerek éppen elég láb alatt.
