Szerintem aranyos

Sok félig elkezdett bejegyzésem van, de ezt most muszáj leírni. Nekem nagyon tetszett.

Tegnap sétálni készültünk a Hédivel, éppen a szandi felvevésnél tartottunk. Szépen le is csücsült, de közbe észrevette a cicás cipőjét. Persze azt akarta felvenni, adta a kezembe és közbe nagy intenzitással mondta, hogy cic-cic. Megpróbáltam elmagyarázni neki, hogy azt most nem tudjuk felhúzni, mert meleg. És mi volt a reakciója?! Elkezdte fújni :D Azt már megtanulta, ha meleg a hami, fújni kell, gondolom megpróbálta a cipőnél is, hátha lehűl és felvehetjük :D

Vannak még érdekes húzásai. A homokozó lapát még mindig nagy kedvenc. Kiveszi a babakocsiból és azzal furikázik a lakásba. Ezt már továbbfejlesztette. Virágot ültettünk (legalább 1 hónapja), de annyira megtelt a lakás, hogy azóta se találtam helyet 2 növénynek. Szegények a folyóson várják, hogy egyszer jobb helyre kerüljenek. Hédinek feltűnt, hogy jó kis földjük van. Ha már olyan gyér lakásunk van, hogy nincs benne homokozó, ő csinál magának. Ha arra keveredik a lapáttal, mindig elkezdi kilapátolni a cserépből a földet, amíg észre nem vesszük. Aztán jön a felháborodás, ha eltávolítjuk onnan. Mondjuk utána nagyon segítőkész, mert elkezdi a földet a szemetesbe hordani :)

Pöttyös Panna folyt.

Tibi átvitte az orvoshoz itt Pesten a Hédit, mert nem akartak elmúlni a pöttyei. Pechünkre nem volt a saját gyerekorvosunk, pedig ő allergológus is. Órákat várhattak, míg sorra kerültek, még mumpszos gyereket is vittek oda... (Magamba meg már morogtam, hogy egy szál semmibe, ilyen későn elviszi a gyereket a játszótérre, mert azt hittem, oda mentek utána, azért nem érkeztek vissza.)
Egy doktor néni volt. A Tibi szerint nagyon alaposan megvizsgálta a Hédit, aminek persze ő nem igen örült, és nem tetszésének hangot is adott :) Ez a doki mindent ráfogott a Hédi pöttyeire: van benne szúnyogcsípés, vírusos pötty, meleg kiütés, esetleg kis allergia... De azt biztosra állította, hogy nem csalánkiütés, mert amelyik pötty elmúlik, az lila foltot hagy, ami a csalánkiütésre nem jellemző. Azaz felesleges a kalcium, a cink-rázó stb., amit Kanizsán javasoltak. Bár szerinte allergia nyoma már nem látszik, de azért a fenistil-cseppet adjuk rá...
Ezek után találja ki az ember, mi baja van a gyereknek, és hogyan gyógyítsa meg...
Mára egyébként már elég jól eltűntek a pöttyei. Egy-egy foltba, pl. a popsiján még sok van, de az már nem vészes.

Fodrászkodás

Tegnap sarkamra álltam, és döntésemből nem engedve, levágtuk a kiscsaj haját. Hetek óta húzzuk-halasztjuk, de már nagyon muszáj volt, mert nagyon izzadt alatta, elől a szemébe lógott és újabban elkezdte vakarni a fejbőrét (én az izzadásnak tudtam be, de most, hogy megnyírtuk, látjuk, hogy ott is tele van piros foltokkal). A kivitelezés elég egyénire sikerült. Hogy normálisan le tudjuk vágni, muszáj volt bevizezni a haját, de mivel pillanatok alatt megszárad, így gyakorlatilag folyamatosan locsolni kell. Szóval beültem vele a kádba, Tibi nyírta, én lefogtam, szórakoztattam és adtam az instrukciókat az apjának. Egész elégedett vagyok vele. Sajnos a göndör fürtjei már a múlté, de lett helyette egy nyári, rövidebb, tépedt benyomású séró. Szerintem egész csinos.

Pöttyös Panna

Hogy ne legyen felhőtlen a Balatoni nyaralás, mindent elkövettek a szúnyog pajtik. Nagyon elszaporodtak, és pofátlan kitartóak, egy ütést már meg se éreznek, tovább szívják az ember vérét. A tó parton meg szó szerint söpörni lehetett őket. Egy csapással legalább kettőt eltaláltunk.

Hédit ez látszólag nem zavarta. Élvezte a vizet, mikor kivettük, hogy fázik, rögtön vissza akart menni.

Szombat reggel Hédi ébredés után tele volt piros foltokkal, azaz balatoni fürdőzésük másnapján. Feltételeztük, hogy a szúnyogok falatoztak belőle ilyen jót. Mikor már viszketni is kezdett neki, Tibi el lett szalasztva gyógyszertárba. Szerencsére nyitva is volt, úgyh. szerzett cink-rázót, és mindenféle szúnyogűző alkalmatosságot. A kenegetést nagyon élvezték a gyerekek, Domi is jelentkezett 1-2 fehér plecsniért. Viszont a foltok csak nem múltak el a kisasszonyról, inkább szaporodtak. Annyi szúnyog fizikailag nem csíphette meg. A du. alvásból felébredve pedig Hédi olyan éktelen, nyugtathatatlan visításba kezdett közben a bőrét tépve, hogy jobbnak láttuk elvinni az ügyeletbe. Mehettünk Kanizsára.

Egy hetven év feletti néni volt az ügyeletes. Aki megnézte a Hédit, megállapította, hogy csalánkiütés, valami allergia lehet. Azt persze találjuk ki mi, mitől jött ki. Felírt Ca-ot meg Fenistil cseppet, ezzel mehettünk is utunkra. Pont ezen a napon akartam megkóstoltatni vele a tejet (mai elvek szerint 1,5-2 éves koráig nem ajánlott a babák tejfogyasztása), de elvből elutasította. Így járt a tejbe rizs is, úgyh. még erre se foghatjuk.

A pöttyök sajnos azóta se múltak el és már másnap a Domin is elkezdtek szaporodni, szerencsére nem annyira, mint a Hédin. Legalább a kenegetést nagyon élvezik. Kapnak ők is egy fülpiszkálót és azzal mázolhatják magukat. Ez a "játék" még a buborékfújót is lehagyja. Sőt tegnap a Hédi még a tükröt is kidekorálta. Picasso megirigyelhetné az alkotását, de az alkotó is elégedett volt vele.

Papa vigaszként vett nekik egy bicikliülést. Nagyon bejött nekik. Domi éktelen visításba kezdett, amikor ki akarták venni. Sőt mikor meglátta, hogy a Hédi ül bent, muszáj volt helyet találni neki is, így jobb híján ő a kosárba utazott nagy elégedettséggel.

Néhány nap a Balatonon

Szabiék és Ildiék egy hetet töltöttek a Balatonon, mielőtt a tengerparthoz utaznának, így én is lementem pár napra babázni.

A kis izgő-mozgó babóknak nagyon tetszik a balatoni nyaraló, ki-be járkálnak egész nap. Itt csak két lépcsőfokot kell legyőzniük (amit akár négykézláb tolatva is lehet abszolválni), hogy kijussanak a kertbe.

Reggel Hédike mindig előbb ébred, mint Domi, de sokáig nem lehet aludni (senkinek), mert hangosan kommentálja a körülötte zajló eseményeket:) Reggeli után persze egyből a „hin-tát” követeli, amire legtöbbször a Dédik vállalkoznak. Utána jöhet egy kis homokozás is, de hiába alakítottak ki nekik egy kis helyet a veteményesben, és kaptak mind a ketten homokozószettet, csak Hédit kötötte le a tevékenység.

Persze a játékok nem vesznek kárba, hiszen kiválóan alkalmas a felfújható kismedencében. Ahova már délelőtt „bekéreckednek” (ruhástól másznának bele, vagy akár nekifutásból is...). Egyik kedvenc tevékenységük a vízzel való pancsolás, Dédi mama ugyanis legalább hat lavorban gyűjti a vizet az udvaron… Legjobban a kerti csap alatti tetszett nekik, hiszen abba kapaszkodni is lehet, miközben állnak benne, és még egymást is löködhetik:)

A szintén nekik vásárolt kerti kis székeket sem rendeltetésszerűen használják, egyik legjobb szórakozásuk a székek felborogatása.

Másik kedvencük a terasz felsöprése. Napi többször is „takarítanak”, persze még nem megy tökéletesen, a seprű háromszor akkora, mint ők:) Egyik kezükben a seprű, másikban a lapáttal közlekednek a teraszon.

Mind a ketten nagyon anyásak. Nem tetszett egyiknek sem, ha a másik éppen az ő anyukája ölében volt. Sőt, Domi még a kis pocaklakó Marcit is meg merte simogatni! Amit Hédike nem tűrt jól, először csak lefelé görbült a szája széle, majd eleredtek a könnyek is. Fordított esetben is volt sírás-rívás, Anya nem velem játszik, hanem Hédivel?! Oáááá :)

Természetesen játékok terén sincs másképp, mindig az a játék kell az egyiknek, ami a másiknál van, így általában Hédó húzza a rövidebbet, mivel Domdom megszerzi, amit kinéz magának. Hédi meg nem próbálja visszaszerezni, inkább a sírást választja. Még azon is összekaptak egyik esti séta alkalmával, hogy Domi elfoglalta Hédi babakocsiját, Hédi meg nem akart se lábon menni, se a Domiéval, lett is nagy hiszti belőle. Szabi mesélte, hogy fordítva is előfordult a dolog:)

A Dédik délutáni pihenéseit is igyekeztek megakadályozni. Domi mindig figyelemmel követte, ha Dédi papa kicsit lepihent, sokszor be akart osonni hozzá a szobába, hogy felébressze. Előtte sunyin vigyorgott az ajtóban, hogy ő most bemegy, persze nem engedtük meg neki, de ha a nappaliban szunyókáltak el, abban nem volt sok köszönet:) Domi kinyomkodta Dédi papa szemét, míg Dédi mamát kicsit megütögette a homokozó lapáttal, hogy ébresztő. Hédi inkább csak csöndben állt mellettük és vitte a mesekönyvet, hogy olvashatnának igazán neki, nem kell itt aludni, ha ő ébren van:)

Ebédfőzésnél is segítettek Dédi mamának és Dédi papának. Mind a ketten szívesen álldogáltak mellettük és nézték, hogy dolgoznak.

Késő délután–esténként fagyizni és a játszótérre mentünk. Hédi ügyesen kiszolgálja magát anya fagyijából, állítólag Papa tanította neki:) Nagyon kis cuki, minden falat után tuszkolja anyukájáéba a tölcsért. Dominak pedig én mutattam, hogy ha nyújtja, akkor nyugodtan kaphat az enyémből, persze nem annyit, mint amennyit Hédi magának gondol, de mégis csak jobb, mint az üres tölcsér.

A játszótéren Domi nagyon jól érezte magát. Barátkozott, akivel csak tudott:) Még a nagy gyerekek játékaiba is be akart szállni (focizni, sárdobálózni, vízipisztolyozni). Egyszer a Balatonba is elindult, de anyukája még időben utolérte:) Hédi inkább csak hintázott és csúszdázott.

A labdarúgó világbajnokság is javában tart, egyik este megnéztem az esti meccset, aminek az elejét a babák is nézhették velem, míg nem volt fürdés és alvás. Hédinek nagyon tetszett, a himnusz alatt énekelt, a csapatok megtapsolásánál pedig ő is tapsolt a kis kezeivel:) Nagyon kis aranyos volt. Mondtam is Szabinak, ha nagyobb lesz, viszem meccsre magammal:)

Balatonon szinte a kert a végében van a vasúti sín, a babók nagy örömére. Nagyon szeretik nézni az elhaladó vonatokat. Hédi mindig mutatta és mondta, hogy ott-ott, és azt is megtanulták, ha jön a vonat, integessenek:) Csak nekem nem integettek hazafelé, de nem haragudtam érte, mert a gyerekek gondtalan, édes álmát aludták.