Eddig nem csináltunk nagy felhajtást a házassági évforduló miatt. Nem hiszem, hogy dátumhoz kellene kötni az együtt töltött időt, a boldogító igent pedig már akkor megünnepeltük. Kicsit más napot pedig bármikor lehet csinálni, amikor szükségét érezzük vagy inkább amikor lehetőség adódik rá. Azért egy kis nosztalgizázás :) 5 éve még csak a szárnyainkat bontogattuk együtt, 3 éve örök hűséget fogadtunk egymásnak, 1,5 éve igazi család lettünk Hédi érkezésével, lassan pedig Marci is kibújik meleg kis vackából. Vajon mivel fog folytatódni ez a sor?! Amire most legjobban vágyok az egy igazi otthon, aminek képe már régóta a fejünkben él, és a lakói is megvannak, azaz már csak a megvalósulásra vár. De mikor és hogyan, az sajnos még rejtély, de jó lenne ebből a panelből kitörni.
Na, de a bejegyzést nem erről szerettem volna írni. Sokkal inkább arról, hogy most mégis volt egy kis ünneplés. Tibi nagyon készült rá, lehet, hogy így csalódás is volt neki. Étterembe mentünk 3,5-ben. A Trófea Grill Étteremben jártunk. Szeretjük ezt a helyet, mert svédasztalos, és van itt minden, ami szem-szájnak ingere. Még az én kényes ízlésű pocakom is szép számmal talál magának bekebeleznivalót. Utoljára is pocakosan jártam itt, csak akkor még vki más bitorolta a biztonságos helyet. Most Hédi kívülről is felfedezhette az éttermet. El mertük hozni, mert van játszósarok és bíztunk benne, hogy az új hely varázsa leköti. Ez egyébként így is lett. Legnagyobb sikert a bébirépa aratott nála, illetve az epres hajó, amiből 3-at is befalatozott (ha ünneplünk, akkor ő se maradjon ki a jóból). Vicces volt, hogy a kisgyerekre való tekintettel, adtak nekünk papírelőkét. Persze nem vagyunk mi olyan úri emberek, hogy ilyet használjunk, mondhatni még nem is láttunk ilyesmit közelről. Próbáltuk a Hédi nyakába varázsolni, nem ment. Kértünk a pincértől segítséget, ő elvonult vele, gondolom végigkérdezte a konyhán, hogy tudja-e valaki, hogy is működik. Kis idő múlva visszajött, kiokosodva bemutatta. Hédi első mozdulata mi volt?! Letépte. De rendes volt a fickó, ezután már kettőt is hozott :) És persze közbe a kisasszony is rájött, hogy nem is olyan rossz dolog (egész jól áll neki), úgyh. később mindig ő kérte, hogy rakjuk a nyakába, ha az etetőszékbe lett ültetve.
Egyébként pedig hamar felfedezte a játszósarkot. Már nagyon bátor és egyedül jön-megy. Eljátszik a játszóhelyeken, persze 5 percenként ellenőrzi, hogy megvagyunk-e :) Mindig jött, megmutatta mivel játszik, bekapott pár falatot és visszasétált. Szerencsére volt néhány gyerek, így volt, ami lekötötte a figyelmét. Akadt egy nagyon barátkozni akaró 13 hónapos kislány is (jobban rohangált, mint a lányunk), aki állandóan simogatni akarta a Hédit a maga "finom" módján, de a Hédi szó nélkül tűrte. Egy elég nagy gyerek játéka pedig nagyon lekötötte, ámulta-bámulta, így nekünk is akadt néhány perc nyugalmunk.
Magamba meg is állapítottam, hogy még jó, hogy nem kérnek a gyermekre is plusz pénzt, mert a szülő úgy se tud annyit enni, mint alapból, mert állandóan rohangál a lurkója után. Mondjuk az elfogyasztott evés mennyiségébe engem elsősorban nem a Hédi, hanem a nagy pocak akadályozott meg. Előnyös a pocaklakó, biztos nem eszi túl magát az ember, így elkerüli az ilyen helyen gyakran előforduló túlevészetet. Azért nem kell aggódni, mindenki jól bekajált és csak amikor a szétdurranás közelébe jártunk kezdte elveszteni Hédi a türelmét.
Az is egy olyan probléma miatt, ami úgy látszik, mindenhol gondot okoz nekünk. Az étterem közepén elkezdte mondani, hogy kaka, kaka, miután nem foglalkoztunk vele (a nem megfelelő higiénia körülmények és a pelenka hiánya miatt), egyre hangosabbra váltott. A végén már kiabált :) Úgyh. ilyen romantikus hangulatba spuriztunk haza, hogy minél előbb megszabadítsuk bűzös csomagjától :D
